Évapó már nagyon várta a tavasz jöttét. Nem tudta elképzelni, mi történhetett a Tavasztündérrel. Hiába kukucskált bele a távcsövébe, csak annyit látott, hogy a tündér még mindig alszik.
Kérdezgette a fákat, madarakat, a fűszálakat...Egy kis csiga hozta a hírt, hogy a gonosz boszorkány nem akarja, hogy napsütéses szép idő legyen, ezért álomport szórt szét, s így a kis tündér nem tud felkelni. Évapó törte a fejét mit tegyen.
Hogyan tudná felébreszteni a Tavasztündért? Szólt a kis-
manóknak, hogy segítsenek neki. Közösen tervet eszeltek ki, hogy járhatnak túl a boszorka eszén, hogy ébreszthetnék fel az alvó tündérkét.
A manók minden állatnak, madárnak, virágnak szóltak, hogy segítsenek. A madarak mind-mind dalra fakadtak. A virágok illatozni kezdtek, a fák zörgették ágaikat. Az apró manók tavaszi dalokat énekeltek. A nagy zenebonára a Nap is kikukucskált a felhők mögül. Először csak gyengén, majd egyre erősebben sütött. A fák zöldülni kezdtek, a fűszálak is erőre kaptak. S lássatok csudát! A Tavasztündér ébredezni kezdett. Nyújtózkodott, kidörzsölte a szeméből az álomport.
-Hú, de jót aludtam!
Ahogy kinézett a palotája ablakán látta, hallotta, hogy mindenki énekel, lármázik. A kis csiga mesélte el neki, hogy mi történt. Tüstént munkához látott a kistündér. Varázspálcájával suhintott egyet, minden fa, bokor zöldbe borult. Kibújtak a tavaszi virágok, visszatértek a költöző madarak, hangos csivitelésbe, kelepelésbe kezdtek. A virágok úgy illatoztak, hogy ezt már a gonosz boszorkány végképp nem tűrhette, és elviharzott mérgesen rázva az öklét. A Tavasztündér csilingelve kacagott, amit Évapó is meghallott a palotájában.Belekukkantott a távcsövébe, s látta minden úgy van, ahogy kell.
Tavasz köszöntött a földre, az emberek is jókedvűen indultak a dolgukra. A csúnya, rossz idő eltűnt. Végleg beköszöntött a tavasz.

/Mese kicsiknek/