HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51292

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: eszesgFeltöltés dátuma: 2006-03-29

Találkozás


A kislány boldogan várt, amikor a vonat fémesen csikorgó hangon fékezett az állomás egyetlen vágányán. Kezét a fülére tapasztotta, hogy tompítsa az éktelen ricsajt. Amikor a zaj megszűnt nagyot sóhajtott nyugtázva a csend jóleső érzését.
A vonat második kocsijának ajtaja lassan kinyílt és egy öreg, ráncokkal barázdált, kissé sápadt arc jelent meg a várakozók előtt. A kislány elmosolyodott, mindkét kezével megszorította mellette álló édesanyja kezét.
- Ő az anya? - kérdezte izgatottan.
A nő nem válaszolt gyermeke kérdésére, csak hallgatott és tekintetét a régen látott megkopott arc felé fordította.
- 15 év. - gondolta. - Ki hitte volna, hogy még látni fogom.
A kislány egy pillanatra megérezte anyja komor tekintetét, de kicsiny gyermeki szíve miatt csak az örömöt és a boldogságot tudta felfogni.
- Ugye Ő az anya? - kérdezte meg még egyszer édesanyját, aki csak állt és bámult.
Az anya kifejezésében ott ült a megvetés, a gyűlölet, de ugyanakkor a szánalom és a csodálat is, amit az öregasszony iránt érzett. Viaskodtak egymással az érzelmek a női lélekben. Mintha egy vihar tombolt volna bensőjében érzelemáldozatokat szedve. A vihar egyre jobban enyhülni kezdett. A komor tekintet megváltozott, és egy aprócska gondolat kezdett el növekedni az asszony szívében. Azt gondolta odafut régen látott édesanyjához és halomra csókolja és öleli. De régen szerette volna megtenni.
- Anya! - rázta meg a kislány a karját. - Ugye Ő az?
Az anya lenézett a lányra és meglátta rajta az önfeledt gyermeki mosolyt, amit mindig is szeretett volna magáénak tudni, de az az utolsó nap, amikor elvált édesanyjától örökre kiűzte belőle. Ahogy a mosolyt nézte az ártatlan arcon vonásai lassan acélossá váltak, pupillái kitágultak, s mint egy vad oroszlán megfeszítette minden izmát, hogy a legkisebb mozdulatra lecsaphasson áldozatára. A vihar újra elkezdett tombolni a lélek erdejében. Sokkal nagyobb erővel söpört végig, mint bármikor, eltüntetve mind a gyermeki, mind az anyai szeretet legkisebb foszlányát is.
A kislány még nem sokat érzékelt ezekből az érzésekből, mert csak mosolygott és felváltva hol az édesanyjára, hol a még nem látott nagymamára nézett, akin végül meg is nyugodott a tekintete. Látta, amint a gyenge idős nénike kezében hatalmas kosarával remegő lábakkal megteszi az első lépést a vonat lépcsőjén. Mintha évek teltek volna el a gyermek számára olyan lassan haladt az idő.
- Anya menjünk, segítsünk neki! - húzta anyja karját a gyermek.
A legkisebb mozdulat megtörtént. Recsegve omlott össze a tomboló érzések alatt a gyenge lélekszerkezet.
- Nem! - üvöltötte habzó szájjal és vicsorgó ábrázattal a fenevad.
A kislány a váratlan dühkitörésre összerezzent. A levegő megfagyott körülötte, még a pályaudvar órájának a zakatolása is elhallgatott. Arcán a mosoly hihetetlen gyorsasággal változott át a döbbenet és a félelem ábrázatává. Még soha nem látta ilyennek édesanyját, de nem mozdult, mert tudta, hogy azzal óriási hibát követne el. Nem tett semmit csak rémült tekintettel szemlélte tovább az idős hölgy mozdulatait. Ebben a szorongással teli pillanatban vette csak észre, hogy nagyanyja milyen sápadt és gyenge valójában. Segítségre szorul.

A vasúti kocsi második lépcsője szemmel láthatóan problémát okozott az egyetlen leszálló utasnak. Nem tudott gyenge lábain megtámaszkodni, ezért csak állt ott halvány kísérleteket téve a leszállásra. Félig felemelte lábát, hogy lejjebb lépjen a szilárd támasztékot jelentő lépcsőre, de nem sikerült. Visszahúzta lábát, majd újra próbálkozott. Nem vette őr észre senki. Csak a kislány nézte kétségbeesve. Már harmadjára próbálta meg a hajmeresztő mutatvány, amikor is a vonat füttye jelezte az indulást, majd szép lassan a kerék előrelendült a síneken és mozgásba hozta a vonatot. A váratlan fordulat meglepte az idős asszonyt, aki a lendülettől elvesztette egyensúlyát és előre esett.
Az idő megállt egy pillanatra. A kislány csak nézte a testet, amint előrezuhan a peronra, majd mozdulatlanul elterül a kemény földön. Körülötte apró kicsi gömbként gurultak szanaszét a kosarában lévő gyönyörű piros almák, mint akik most készülnek meghódítani az anyaföldet.
- Nagymama! - törte meg a csendet a lányka vékonyka sivító hangja. - Nagymama!
Most a fenevad rezzent meg a gyermeki sikoly hallatán és a másodperc töredéke alatt zuhant újra a valóság mezejére. Ráeszmélt, hogy hibázott és hibájáért most más fizetett meg.
Csak nézte a mozdulatlan testet, kinek ősz, megkopott haját felborzolta a szél. A kislány kitépte kezét anyja kezéből, majd futásnak eredt, hogy segítsen a sebesültnek.
- Nagymama! - kiáltotta, miközben leborult az idős hölgy fejéhez. - Nagymama! - szólongatta, de az asszony csak hallgatott. Szeme az égre meredt és kitartóan nézte a kék mezőt, melyen egy-egy kusza felhő jelent meg néha utat törve nagyobb testvéreinek.
Könnycsepp csillant a gyermek arcán, amint a földön heverő pirosan pompázó almák közül felemelt egyet.
- Nagymama kérsz almát? - kérdezte zokogva.
- A nagymama nem kér almát. - szólalt meg halkan egy halk bűntudattal teli hang a háta mögül.
A kislány megfordult. Az édesanyja állt előtte.
- Gyere, menjünk. - mondta az anya, majd kézen fogta lányát és elindultak a pályaudvar előtt várakozó autó felé.
Ahogy elérték a pályaudvar kapuját a gyermek még utoljára megfordult. A test még mindig ott feküdt a peronon, körülötte az állomás személyzete és az ártatlanságát bizonygató mozdonyvezető sürgött forgott.
- Köszönöm az almát nagymama. - mondta nagyon halkan a lány, majd becsúsztatta zsebébe az egyetlen emléket, amit TŐLE kapott.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
406
Időpont: 2008-05-09 18:05:04

Kedves Borostyán! Köszönöm az építő kritikát. A központozási problémáim az "őskorból" mardtak rám. Igyekszem őket kiküszöbölni. A történet elég régen íródott. Azóta a szavakra és a mondatokra nagyobb hangsúlyt fektetek, hogy minél kevesebb hasonló hibát kövessek el, mint amiket felsoroltál.
Üdv.: eszesg
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
Időpont: 2008-05-05 17:57:57

Kedves eszesg!
Megindító történet... Valóban létezhet olyan emberi tragédia, amely ennyire lelketlenné tesz egy asszonyt a saját anyja iránt. Jelen esetben jó lett volna megismerni a hátterét... Pár apróság: a gondolat nem a szívben keletkezik, hanem az agyban; akit baleset ér, az szerintem nem sebesült, hanem sérült (sebesültek a csatamezőn vannak), bár ez nem nagy hiba. A "halkan egy halk... hang" kicsit fura a szóismétléstől. Azonkívül elég sok vesszőhibát ejtettél. Érdemes lenne odafigyelned a központozásra, mert egészen jól írsz, emelhetnéd a színvonalat, ha pontosabban írsz:) További jó alkotómunkát:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
406
Időpont: 2008-01-19 10:39:52

válasz zsike (2008-01-18 20:17:33) üzenetére
Köszönöm Zsike! Megtiszteltetés számomra, hogy nálam jártál!
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2008-01-18 20:17:33


Nagyon szép, megható, szívszorító...

Örülök, hogy Nálad jártam.
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
406
Időpont: 2008-01-18 18:08:37

válasz Aliz Kiss (2008-01-18 16:20:30) üzenetére
Örülök, hogy tetszett!
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
82
Időpont: 2008-01-18 16:20:30

Nagyon megrázó írás. Köszönöm, hogy elolvashattam. Gratulálok!
Alkotó
Florilla
Regisztrált:
2006-12-04
Összes értékelés:
93
Időpont: 2006-12-06 17:23:48

Na hát ez vmi borzasztó...majd elbőgtem magam!!!!Gratula!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Talán egy fának... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tükröm volt... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tükröm volt... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Találkozások című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Anyák napja a Bummbele családban címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 2. címmel

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Stephan von Millenkovich:Enttäuschung : címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pocok című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Varázslatos utazás: Bogi mesél című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) [...és nincs] című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Találkozások című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Találkozások című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A vesszőfotel címmel

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Folklór-fohász című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Papírképek címmel

sailor bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)