HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49092

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

hundido
2019-11-18 06:12:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: DoreenFeltöltés dátuma: 2007-04-06

Kísértetjárás a Noszlopy Kastélyban (folytatás 3.)


"1992. október 23.
Mióta feljárok a padlásra, egyre többen kerülnek engem. A barátaim azt mondják, felelőtlenség idejönnöm. A tanáraim még nem tudnak semmit. De engem vonz ez a titok, ami Giselle szellemét fedi. Tudni akarom, ki volt ő valójában! Tudom, hogy több volt egyszerű hercegnőnél. Sötétséget sejtek mögötte. A Bajor Átok nem lehet véletlen. Giselle pontosan tudhatta, mit cselekszik, mielőtt meghalt! Terve volt még ezzel az átokkal, biztos vagyok benne! Rá fogok jönni, esküszöm, mert nem riadok meg a hercegnőtől!" - Olvastam Henrietta sorait. Eltelt már vagy háromnegyed óra, mióta bezárkóztam Attilával az iskola padlására. A késő őszi vihar nem hagyott alább, sőt! Az egyre haragosabban üvöltő szél jégdarabokat vagdosott a tető cserepeihez, mintha sürgetni akart volna minket. Ám mi nem jutottunk előrébb. A sokadik naplórészletet olvastam fel Attilának, aki türelmesen ült a koszos pad tetején, és engem hallgatott. Fel-alá járkáltam előtte, bal kezemben a könyvet tartottam, a másikban meg a lámpát. Ujjaim jéggé dermedtek a hidegben.
- Ezzel nem jutunk semmire! - Fakadtam ki. Kérdően ránéztem barátomra, aki álmosan pislogott vissza rám. Megdörzsölte szemeit, s lemászott a padról.
- Add csak ide, Dorka! - Nyúlt a naplóért. Vállat vonva odaadtam neki. Több szem többet lát, hátha talál valamit, gondoltam. Vacogva összehúztam magam körül vékony széldzsekimet, és a zongora melletti faládára kuporodtam. Attila elszánt arckifejezéssel mustrálta a szöveget. Bele is lapozott jó néhányszor. Pár perc vizsgálódás után diadalmas mosoly áradt szét szája körül. Csillogó tekintetét szinte belefúrta szemembe. - Megvan, Dorina! Az első nyom! - Suttogta izgatottan. Felugrottam a ládikóról.
- Na! Mutasd! Mit találtál, agytrösztkém? - Letette a rozoga padra, s fölévilágított. A sárgás fényben jól kivehetővé vált minden betű.
- Nézd a dátumot! - Mondta. A napló fölé hajoltam, s alaposan szemügyre vettem. Nem láttam rajta semmi különlegeset, de végül feltűnt! A dátumot hajszál vékonyan fekete tintával rajzolták körül. Talán jelzésként!
- Amiket eddig olvastál, azok körül nem volt ilyen ellipszis. - Magyarázta a fiú. - Mi következik ebből?
- Hogy ez az idézet még segíthet nekünk! - Vágtam rá gyorsan. - És az is lehet, hogy Henrietta nem csak ezt a szövegrészt jelölte be. - Attila nagyot bólintott.
- Pontosan. Végig kell néznünk az összest! Ja és...mondtad már, hogy géniusz vagyok? - Kacsintott. Egy csapásra kiszállt az álom a szeméből. Az én matekzseni haverom szagot fogott! Erősebbre állította a zseblámpa fényét. Mindketten a padra telepedtünk, s végignyálaztuk az összes lapot, minden dátumot átvilágítottunk, s nemsokára meglett az eredmény! Az elsőn kívül még három jegyzet keltezését karikázták be ugyanazzal a színű tintával.
- Oké! Olvasd tovább! - Nyomta kezembe a naplót. Én pedig olvastam:
"1992. október 30.
Most már kétségem sincs a felől, hogy a hercegnő lelke itt ragadt a földön. Megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába engem, amikor újra és újra feljövök ide. A levegő szinte vibrál, annyira feszült lesz a légkör, úgy érzem, nem vagyok teljesen egyedül. Most is, mikor e sorokat írom, a szemem sarkából folyton egy árnyat kutatok...de mire odanéznék, nem látok semmit, vagyis senkit! Kezdek félni! De nem nyugszom addig, amíg ki nem derítem, ki volt valójában Giselle hercegnő, és ebben még ő maga sem tud megakadályozni!" - Fejeztem be a lány gondolatait. - Valószínű, hogy ki is derítette. - Gondolkodtam hangosan.
- Az biztos! - Helyeselt Attila. - És ideje, hogy minket is beavasson! - Ráérősen karórájára nézett. - Fél tizenkettő van. Folytassuk szerinted? - Elszántan bólogattam.
- Mindenképp! Nyomon vagyunk, bűn lenne itt abbahagyni a kutatásunkat. De ha álmos vagy, lepihenhetsz, én addig fenn leszek - ajánlottam a többi padra bökve. Attila hátunk mögé irányította zseblámpájának fényét. Nem kevésbé pókhálós és poros padok álltak ott. Iszonyodott attól, hogy ott aludjon.
- Á, inkább segítek neked! Kibírom...- morogta. Megint olvasáshoz készültem. Lapoztam párat, és ott folytattam.
"1992. november 6.
Bárhogyan keresgélek Giselle adatai között, egyszerűen nem találok semmit, ami utalna a múltjára! Valamit rosszul csinálok talán? Annyit tudtam meg róla, hogy a családjában generációk óta a nők választhattak férjet maguknak, s hogy ez a lánc mindaddig a szörnyű esetig nem szakadt meg. A hercegnő bosszúra szomjazik, de rettenetes módon akarja ezt véghez vinni. Ahhoz hogy megint életre keljen és kedvesével lehessen, a férfinak le kell mondania életének egy részéről... Ez iszonyatos! Nem tudom, sikerülni fog-e neki, de...(uramisten) történik valami, az biztos. Mintha Giselle egyre jobban ki akarna törni a halálból, és félek, hogy ez be is következhet! ...Ha az ember halkan fülel és erősen figyel, tisztán hallhatja a sóhajtásait, a zokogását, amit felhord ide a szél. Ha villámlik, az olyan, mintha ő sikítana, míg ha dörög, Giselle is mérgesen üvölt."
- Brr...- Rázkódott meg Attila. - Ez picit erős, nem? - Félretettem a naplót és átkulcsoltam a térdeimet.
- Hááát...elég bizarr - vallottam be. - Még egy van vissza. Felolvasom azt is, aztán agyalhatunk! Rendben? - Attila a kezére támaszkodott, s átvilágította a padlást. Minden nyugodt volt, se egy nesz, csak az átkozott vihar. A törött cserepeken keresztül befújt a szél, s meglebegtette a pókhálókat. Néhol egy-egy kékesen vagy fehéren felfénylő villám keresztezte a halkuló és távolodó dörgéseket, de hál'Istennek egyszer sem hallottuk Giselle hangját. Kézbevettem a könyvet, rávilágítottam, és ahogy lapozni kezdtem, rájöttem, hogy elérkeztem az utolsó oldalhoz. Azon belül is az utolsó íráshoz.
- Nem semmi! Fel se tűnt, hogy utolsónak ez van megjelölve - mutattam rá. Barátom is meglepődött.
- Mindegy... olvasd csak, meglátjuk, mi sül ki belőle. - Úgy tettem, rajtam nem múlott.
"1992. november 13.
Rettegek! Bár' elmondhatnám valakinek, de félek, mindenki őrültnek tartana! Itt van! Giselle szelleme láthatatlanul körbevesz! Érzem a jelenlétét, és tudom, hogy bántani akar. Dühös, roppant dühös rám. Egyfolytában hallom a hangját, amint szólít, kegyetlenül hívogat! Mit tegyek? Már nem szállhatok ki ebből az ördögi körből! Félek, hogy..."- Kiszáradt a torkom. Henrietta komolyan gondolta, amit leírt, és be sem fejezte a gondolatát.
- Teljesen odavolt! Érezte a halálát! - Nyögtem. Attila falfehérre vált arccal ült mellettem.
- És nem tehetett semmit! - Nehezen vette a levegőt, hamar rájöttem, miért. A legutolsó írása a halála napján született. - Basszus, te gondoltad volna? - Olyan lassan nézett rám, hogy már-már attól féltem, elájul.
- Öh...ez szíven ütött rendesen, de... - Hebegtem. - Most dolgunk van! Figyeljünk arra! - Igyekeztem fegyelmezett maradni. Attila elkérte a naplót és vizsgálni kezdte.
- A négy naplórészlet azt írja le, hogyan kezdett Henrietta elbizonytalanodni, és végül rettegni. Ez világosan kitűnik.
- Igen, az tény. De valaminek még kell lennie emellett, mert csak vaktában nem jelölte volna be, ha nem lenne fontos - érveltem, s megvakartam a fejem búbját. Valami összefüggés kell, hogy legyen köztük, gondolkodtam el. Tüzetesen méregettük a naplót, visszalapoztunk az elejére is. Annyiban különbözött ez a négy részlet a többitől, hogy jóval cirkálmányosabb betűkkel íródtak. Valahol egészen más betűket használt, döntöttet vagy éppen egyeneset, egy szövegen belül.
- A...Attila - szólítottam meg, miközben beletemetkeztem az írásba. - Azt hiszem...van itt valami - s elé tartottam a könyvet.
- Mi az?
- A betűk! Egyes helyeken feltűnően mások! Mintha...ki akarna emelni valamit - ujjammal végigszántottam a sorokat, barátom pedig a legelső részlettől az utolsóig kiolvasta a rejtett mondatokat. "Az átok elér titeket is! Visszafordulni késő!"

A rejtett mondatok a naplórészletekben vannak, a döntött betűkből állnak össze...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-03-18 20:54:47

Látszanak a dőlt betűk.:) És mindig ott hagyod abba, hogy az olvasó kíváncsi legyen a folytatásra is.:) Megyek megnézem.:)
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-04-07 19:14:12

Köszönöm, reméltem, hogy észre lehet venni, nem akartam túl feltűnőre, de annyira "homályosra" se. Köszi mégegyszer!
Szenior tag
Heather Bay
Regisztrált:
2006-04-17
Összes értékelés:
233
Időpont: 2007-04-07 18:59:28

Igen, persze, h feltünt! Ügyi megoldás! :)
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-04-07 18:55:59

Jaaaaj, azért ne essünk túlzásokba! De azért köszönöm, remélem, beválik a jóslatod! :) Mondd csak, neked feltűntek döntött betűk?
Szenior tag
Heather Bay
Regisztrált:
2006-04-17
Összes értékelés:
233
Időpont: 2007-04-07 18:53:00

Szia Hugi! Nagyon klassz a folytatás, elragadtak a soraid! Várom a folytatást!
Nagy írónő lesz belőled, Dorka, csak így tovább!

Eri

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel éghető anyag címmel a várólistára

Zentai Tóth Béla alkotást töltött fel ZUGKOCSMA 2. címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Krizantém II. címmel

Pecás alkotást töltött fel ,,Chatelgetők....?!" címmel a várólistára

Selanne bejegyzést írt a(z) Télváró című alkotáshoz

Selanne bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

Selanne bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hét főbűn II. (gula) falánkság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hét főbűn II. (gula) falánkság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hét főbűn II. (gula) falánkság című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)