HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-04-11

Zögling /regény, 4. folytatás/

Előzmények:
Van már vezérük a Vasút utcaiaknak, elhárult ez az akadály is. Akár neki láthatnának most már a repülőgép építésének, ha a fociderbik és más egyéb sürgős tennivalók és körülmények nem hátráltatnák őket. Az új lány érkezése is ilyen hátráltató körülmény.


II. Fanni színre lép



Nehezen vonszolódott a pénteki nap, pedig sok tennivaló volt még hátra. Várták Túrós faterját, meg is jött a fél ötös HÉV-vel, bezabált, aztán lefeküdt aludni.
-Nem ivott egy kortyot sem, -mondta aggodalmas képpel a kis szőke este felé. Nem tudom, mi baja lehet.
-Akkor most mi lesz? Nézd, hülye állat, ha még nyár vége előtt el akarunk készülni...
-Tudom, dögölj meg, de mit tehetek?
-Beszélj vele, hátha ad egy kis fát?
-Kizárt dolog. -Túrós gondolataiba merült. -De miért is ne? Megpróbálni meg lehet. Ha nem ad, akkor még mindig elcsórhatjuk.
-Menj.
-Rendben, de te is gyere.
-Én?
-Naná! Majd én fogom elmagyarázni neki, mi is az a Zö...
-Zögling.
-Zöngling. Na, gyerünk, hülye állat, mostanra biztos felébredt, nézzünk a szerencsénk után.

Túrós faterjának a háza szemben volt a főjegyzőúr házával, illetve, nem is jól mondom, nem teljesen szemben, hanem egy kicsit srévizavé. Pont szemben a Bódoghék háza állt, s a Bódoghnak két gyereke volt, a Bódogh Ibolya, és öccse, a porbafingó Dudi. Ezek mindig hatalmas szelet kenyerekkel a kezükben mászkáltak, vastagon megkenve disznózsírral, s meghintve bőségesen kristálycukorral. Gnúfos kíváncsiságból megkóstolta egyszer, olyan rémesnek találta, hogy azon nyomban felmászott a cseresznyefára cseresznyét enni, s csak este jött le.
Porbafingó Dudi persze most is előkerült, ezt nem lehetett megúszni, kezében az elmaradhatatlan zsíros-deszka, képén szemtelen vigyorgás, és stabot kért Gnúfostól.
-Nincs több stabom, hülye állat, -mondta Gnúfos, ahogy átvágtak a poros utcán, -az volt az utolsó, amit ez a buzi szívott el. -Haggyál békén!
-Ha nincs, hát nincs -vonta meg a vállát a kis kölök, s nagyot harapott a kenyérbe. A cukor gusztusosan ropogott a foga alatt. -Azért még nem kell bekapni az embert.
Már majdnem beértek a kapun, amikor előkerült valahonnan Bódogh Ibolya is. A fiúk tisztelték, mert Bódogh Ibolya szép volt, kedves, és okos.
-Hová mentek?
-Mi közöd hozzá, dögölj meg.
-Jól van, na! Nem játszunk valamit?
-Majd később.
-Mikor később?
-Majd. Mit tudom én, -mondta Gnúfos. -És majd akarok később valamit mondani.
-Fontos?
-Persze, hogy fontos, dögölj meg.
-De gyönyörűen beszélsz, hülye állat!
-Akár csak te!
A beszélgetés véget ért, mert Túrós faterja elővitorlázott a ház belsejéből. Rossz bőrben volt, arca elnyűtt, szemei alatt karikák sötétlettek, de józannak látszott.
-Hol kódorogsz naphosszat, -rivallt rá a fiára. -Agyon váglak! Idehaza is segíthetnél néha csavargás helyett.
-Jövök fater, -húzta be a nyakát a kis szőke, -s Gnúfos is jön. Mit segítsünk?
-Takarítsd ki a műhelyt, -ugatott kellemetlen hangján Túrós faterja. -Úgy néz ki, mint valami kupleráj. Amihez csak hozzányúlsz, disznóóllá válik a kezed alatt.
-A Gnúfos....
-Fel is moshatod, nem rohad le a kezed attól, hogy a vödörbe teszed!
-Gnúfossal...
-Ha végeztél, locsold meg a veteményeskertet. Ne hagyd, hogy mindent anyád csinánnyon a ház körül.
-Azt szeretnénk mondani...
-Előtte gazolj ki, a horolókapát a fészerben megleled a többi szerszám között.
-Ettől a Gnúfostól...
-Indulj már, míg nyakon nem cserdítelek!
Látnivaló volt, hogy nehezen indul a dolog. De elindult, és ez volt a lényeg. Meg az, hogy a Túrós faterja nem volt berúgva. Ha be lett volna rúgva, más lett volna az ábra, akkor hozzá lehetett volna látni sutyiban az akcióhoz, amit elterveztek. Habár az se lett volna jó.
-Nem lenne jó megoldás, ha elcsórnánk a fát, -mondta gondterhelten Túrós Gnúfósnak a konyhakertben. Mezítláb tapicskoltak a jó meleg sárban, s locsolták, szakadatlanul locsolták a zöldségeket. -Gondolt csak el, tetű állat! Ahhoz, hogy a deszkákat méretre vágjuk, illesszük, összeerősítsük, szerszámok kellenek. A fűrészgépet mégse lophatjuk ki a műhelyből!
Sok igazság volt abban, amit Túrós mondott. Szerszámok nélkül tényleg nem lehet dolgozni. Lombfűrésszel, körömvágó ollóval, meg körömreszelővel össze lehet állítani egy kis modell repülőgépet, de igazi nagyot nem, ez tiszta volt, és világos. Mi lesz akkor? -tette fel magában a kérdést. -Mi lesz, ha Túrós faterja megmakacsolja magát, s nem ad fát?
Rossz érzés volt erre gondolni, ám az idő kiteljesedett, s ahogy az utolsó palántával végzett, s a maradék vizet a locsolókannából a lába szárára csorgatta, hogy leöblítse a sárfoltokat, Gnúfoson bizakodó hangulat vett erőt. Mér ne sikerülhetne? Mért ne!
-Készen vagyunk? -nézett Túrósra.
-Ja, -mondta a szőke. -Ennél többet a fater sem akarhat. Legalább is remélem.
-Bemegyünk hozzá?
-Naná, hogy bemegyünk, hülye állat! Gondolod, majd ő fog kijönni!

Túrós faterja az asztal mellet ült, a tisztaszobában. Egyedül volt, a falat nézte. Nem ivott, s ez aggodalomra adott okot. Könnyebb lett volna a fiúk helyzete, ha egy kicsit iszik, ha egy icipicit be van csiccsantva, annyira csak, hogy jó kedve legyen tőle. Túrós faterjának azonban nem volt jó kedve, ezt az is rögtön észrevette volna rajta, aki nem ismerte.
-Agyoncsaplak, -mondta a fiának, amikor észrevette, hogy ott áll az ajtóban. Gnúfos igyekezett haverja háta mögé húzódni. Ki tudja mi fog repülni?
-Készen vagyunk fater, -mondta a kis szőke. -Megnézed?
Az öreg böfögött. -Ne akarj átvágni, jómadár, mert agyoncsaplak.
-Nem, dehogy fater.
-Kiganéztad a műhelyt?
-Igen fater.
-Meglocsoltad a konyhakertet?
-Meg fater.
-Ha hazudsz, agyonváglak. Lássuk!
Feltápászkodott, inge szétnyílt, hatalmas sápadt pocakján szőke szőrszálak gömbölyödtek. Karja könyökig bronz-barna volt, eres, izmos, kopasz fején kövér verejtékcseppek görögtek lefele. Túrós villám gyorsan arrébb ugrott, ahogy az örege elhaladt mellette. Soha nem lehet tudni, mikor, miért üt, jobb a biztonság. A fater megnézte a műhelyt, aztán kiballagott a budi mellé, s szemügyre vette a konyhakertet.
-Na, most mondjátok akkor, mit akartok tőlem.
A Túrós kezdte, eleinte akadozva, aztán egyre magabiztosabb hangon ismertette a nagy terv részleteit, arról azonban, hogy a géppel repülni is akarnak, nem beszélt.
A fater egykedvűen hallgatta, úgy tűnt, fel se fogta, mit akar a fia.
-Szóval játék-repülőgépet akartok építeni?
-I..gen, -helyeselt buzgón a kis szőke, s Gnúfos is szaporán bólogatott.
-Aztán mifenének?
Gnúfosra nézett, így hát Gnúfos válaszolt.
-Tudja, csak úgy beleülünk, és mozgatjuk a szárnyát, mintha repülnénk.
-Mozgatjátok a szárnyát? Hogyan?
-Hát úgy, hogy két gyerek oda áll a szárnyak végéhez, s amikor a benn ülő jobbra csűr a bottal, akkor jobbra döntik, amikor meg balra, akkor balra.
Abban a minutumban találta ki az egészet, egyenesen az öreg kedvéért.
-Ezt nem értem. Milyen bottal? Mit csinál?
Gnúfos elmagyarázta a csűrőkormány lényegét, úgy ahogy ő tudta.
-Aha! -mondta a Túrós faterja. -Szóval, ha jobbra nyomod a botot, akkor jobbra dől a repülőgép, ha balra, akkor meg balra. Értem. De,...minek kell neki dőlnie?
Gnúfos ezt is elmagyarázta. -Dőlni kell neki, mert úgy jobban kanyarodik.
-Értem. És, mi van, ha magad felé húzod?
-Akkor felfelé száll.
-Mert miért?
Gnúfos megmondta miért. Két kezét egymás mellé illesztette, s a jobbat föl alá billegtette, utánozva a magassági kormány mozgását.
-Nagyon érdekes. És,... mi van, ha előre nyomod?
-Akkor lezuhan, -vigyorgott Gnúfos.
-Lezuhan?
Turós faterjából most már féktelenül tört ki a jókedv. -Azt mondod, lezuhan?
Elképzelte a repülőgépet, amit a kölkök építettek, a szemétdomb tetején, látta lelki szemeivel, hogyan zuhan le ebből az irtózatos magasságból a kapirgáló tyúkok közé. Hatalmas tokája rengett a nevetéstől, s vele nevetett a két fiú is, felszabadultan, jókedvűen. A nagy nevetésre előjött a nyári-konyhából a Túrós muterja, s ő is velük nevetett, maga sem tudta min.
-Rendben van, -mondta aztán, amikor többszöri kísérletre végre sikerült abba hagyni a nevetést. -Nem bánom, farigcsáljatok. Faanyag bőven van a sufniban, a rosseb bánja, úgy sincs sok megrendelésem ezekben a k... időkben. Ha elfogy, majd hozok újra a gyárból. De, van egy feltételem. A műhelyben rendet hattok magatok után, s minden este meglocsoljátok a konyhakertet. Értve vagyok?
A feltételeket el lehetett fogadni, a megegyezés létrejött. Túrós faterja, még mindig nevetgélve visszament a házba, s a tisztaszobában az ágy mögül előhalászta a demizsont.
-Repülőgép, -mondta, s megcsóválta a fejét. -Ó Istenem, ó én édes Istenem!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)