HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 27 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51390 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: pitypangFeltöltés dátuma: 2007-04-23
Háború az álombanMár a napja is rosszul indult, akárcsak az előtte lévőek. Felkeléskor semmi késztetést nem érzett arra, hogy kimásszon a jó meleg ágyacskájából és elinduljon a helyre, ahol munkaidejét tengette. Inkább fejére húzta a teste melegével átitatott takarót. -Egy bárány....Két bárány. - mondogatta magában. Ez az igen nehéz módszer gyakran bevált, mikor valamilyen betolakodó felébresztette. Most az idő múlása, a fránya ébresztőóra volt a bűnös. De a 18. bárány közelében sikerült visszamerülnie álmai világába. Repülők zúgása. Bombák zuhanása. Rémült szavak mindenki ajkain. Most nem álomországban kóborolt, hanem a kegyetlen valóság képeit lapozgatta. Emberek feküdtek hanyatt a jéghideg földön, szemükben még látni lehetett a maró fájdalmat. Néhányuknak meg-meg rezzent a végtagja, ők már a végső harcaikat vívták. Az egész utca élénk piros volt a vértől. A pilótáknak a magasból pipacsmezőnek tűnhetett az, ami más számára vértenger. Az égen számos repülő szállt el, akár a délre költöző madarak. Majd ürülék helyett hatalmas tárgyakat dobtak a földre. Minden beleremegett. Az ég, a föld, a fekvő testek és a még életben maradtak egyaránt. A zaj dobhártyát szaggatónak tetszett, és senki nem akadt, aki élvezte volna. Utána néma csend és nyugalom honolt mindenütt. A bombák elszakították az emberek hangszálait is. Kis idő múlva ismét megjelentek a repülök, és minden kezdődött elölről, akár egy soha véget nem érő körforgás A házak faláról a fájdalom vörösen folyt végig. A fák fejüket rázva tiltakoztak az események ellen. A történések immár visszafordíthatatlanná váltak. A föld még mindig forgott, és az emberek más tájakon vígan élték életüket. Míg itt a pusztulás földjén életek tűntek el örökre. A nap sem hagyta az embereket nyugton, kegyetlenül sütött és még a maradék életet is kiszívta a haldokló testekből. Az élettelen testek most üvegszemekkel hófehér bőrrel tekintettek vissza. Körülöttük minden, ami élt elpusztult. A folyótól asszonyok tértek vissza hátukon a súlyos és életmentő tárolókkal. Kétségbeesés és remény, e kettő érzés volt az arcukon. Battyogtak lassan, erőlködtek nagy igyekezetükben. Féletek a bombáktól. Látszott a ruháikon és a házakon, hogy erre a helyre a bőség még nem tette be a lábát. És talán már sohasem fog eljönni számukra a Kánaán. A bombák minden létező értéküket elpusztították. Megölték férjeiket. Eltiporták az életüket. Az eljövendő nemzedékek életét még keserűbbé tették. És mindezt miért? Ásványkincsért, amihez nekik semmi közük nincsen. Mikor a nap lenyugvóban volt katonák jelentek meg. Méltán nevezhetjük őket fegyveres erőknek, hisz állig fel voltak szerelkezve. Bemasíroztak a faluba, és letelepedtek parancsot várván. Az asszonyok és a megmaradt férfiak odasereglettek köréjük. Csodálták a megizzadt jól megtermett legényeket. Naivan bele sem gondoltak abba, hogy talán ők ölték meg szeretteiket. Bár közös nyelvük nem volt mégis megvendégelték őket. A megmaradt legfinomabb ételeikkel kínálták a kifáradt katonákat. Ekkorra már a tájat fekete korommal vonta be az éjszaka. Mindenki feküdt vagy a homokos földön vagy az ágya poros, véres maradékaiban. Furcsa hangok törték meg az éj csendjét, amik a távolból jöttek. Az összes katona reflexszerűen a fegyveréhez kapott, majd maguk elé tartották lövésre készen. Valamelyikük keze megremegett. És a golyó, amit kilőtt egy puha, kicsiny testben talált menedéket. Egy kisgyermekben, akinek az életét megszakította a háború, majd véget vetett neki egy látszólag ártalmatlan töltény. Nem sikított, rögtön összeesett, kezéből kiesett a kis műanyag, igazinak tűnő fegyver. Becsukta a szemét álmot remélve, és pihegve távozott. Nem fájt neki semmi. Túl gyors volt ahhoz. Az ég hűvös könnyeivel siratta az újabb elvesztett életet. Az álom véget ért, és felébredt egy durva ébredéssel. Nem kívánt mást csak a munkahelyét a megszokott életével együtt a borzalmak nélkül. A rengeteg halál nélkül. Az elveszett életek nélkül, amik sohasem lesznek többé. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben szilkati bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotásh Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotásh Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben sailor bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotásh sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Nemcsak messiás című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Alkonyi felhő alkotást töltött fel Bonbonfekete viola címmel a várólistára ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |