HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44611

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: pitypangFeltöltés dátuma: 2007-04-23

Háború az álomban

Már a napja is rosszul indult, akárcsak az előtte lévőek. Felkeléskor semmi késztetést nem érzett arra, hogy kimásszon a jó meleg ágyacskájából és elinduljon a helyre, ahol munkaidejét tengette. Inkább fejére húzta a teste melegével átitatott takarót.
-Egy bárány....Két bárány. - mondogatta magában.
Ez az igen nehéz módszer gyakran bevált, mikor valamilyen betolakodó felébresztette. Most az idő múlása, a fránya ébresztőóra volt a bűnös. De a 18. bárány közelében sikerült visszamerülnie álmai világába.
Repülők zúgása. Bombák zuhanása. Rémült szavak mindenki ajkain. Most nem álomországban kóborolt, hanem a kegyetlen valóság képeit lapozgatta. Emberek feküdtek hanyatt a jéghideg földön, szemükben még látni lehetett a maró fájdalmat. Néhányuknak meg-meg rezzent a végtagja, ők már a végső harcaikat vívták. Az egész utca élénk piros volt a vértől. A pilótáknak a magasból pipacsmezőnek tűnhetett az, ami más számára vértenger. Az égen számos repülő szállt el, akár a délre költöző madarak. Majd ürülék helyett hatalmas tárgyakat dobtak a földre. Minden beleremegett. Az ég, a föld, a fekvő testek és a még életben maradtak egyaránt. A zaj dobhártyát szaggatónak tetszett, és senki nem akadt, aki élvezte volna. Utána néma csend és nyugalom honolt mindenütt. A bombák elszakították az emberek hangszálait is. Kis idő múlva ismét megjelentek a repülök, és minden kezdődött elölről, akár egy soha véget nem érő körforgás A házak faláról a fájdalom vörösen folyt végig. A fák fejüket rázva tiltakoztak az események ellen. A történések immár visszafordíthatatlanná váltak. A föld még mindig forgott, és az emberek más tájakon vígan élték életüket. Míg itt a pusztulás földjén életek tűntek el örökre. A nap sem hagyta az embereket nyugton, kegyetlenül sütött és még a maradék életet is kiszívta a haldokló testekből. Az élettelen testek most üvegszemekkel hófehér bőrrel tekintettek vissza. Körülöttük minden, ami élt elpusztult. A folyótól asszonyok tértek vissza hátukon a súlyos és életmentő tárolókkal. Kétségbeesés és remény, e kettő érzés volt az arcukon. Battyogtak lassan, erőlködtek nagy igyekezetükben. Féletek a bombáktól. Látszott a ruháikon és a házakon, hogy erre a helyre a bőség még nem tette be a lábát. És talán már sohasem fog eljönni számukra a Kánaán. A bombák minden létező értéküket elpusztították. Megölték férjeiket. Eltiporták az életüket. Az eljövendő nemzedékek életét még keserűbbé tették. És mindezt miért? Ásványkincsért, amihez nekik semmi közük nincsen.
Mikor a nap lenyugvóban volt katonák jelentek meg. Méltán nevezhetjük őket fegyveres erőknek, hisz állig fel voltak szerelkezve. Bemasíroztak a faluba, és letelepedtek parancsot várván. Az asszonyok és a megmaradt férfiak odasereglettek köréjük. Csodálták a megizzadt jól megtermett legényeket. Naivan bele sem gondoltak abba, hogy talán ők ölték meg szeretteiket. Bár közös nyelvük nem volt mégis megvendégelték őket. A megmaradt legfinomabb ételeikkel kínálták a kifáradt katonákat. Ekkorra már a tájat fekete korommal vonta be az éjszaka. Mindenki feküdt vagy a homokos földön vagy az ágya poros, véres maradékaiban. Furcsa hangok törték meg az éj csendjét, amik a távolból jöttek. Az összes katona reflexszerűen a fegyveréhez kapott, majd maguk elé tartották lövésre készen.
Valamelyikük keze megremegett. És a golyó, amit kilőtt egy puha, kicsiny testben talált menedéket. Egy kisgyermekben, akinek az életét megszakította a háború, majd véget vetett neki egy látszólag ártalmatlan töltény. Nem sikított, rögtön összeesett, kezéből kiesett a kis műanyag, igazinak tűnő fegyver. Becsukta a szemét álmot remélve, és pihegve távozott. Nem fájt neki semmi. Túl gyors volt ahhoz. Az ég hűvös könnyeivel siratta az újabb elvesztett életet.
Az álom véget ért, és felébredt egy durva ébredéssel. Nem kívánt mást csak a munkahelyét a megszokott életével együtt a borzalmak nélkül. A rengeteg halál nélkül. Az elveszett életek nélkül, amik sohasem lesznek többé.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-12-17
Összes értékelés:
128
Időpont: 2013-08-16 23:16:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Pitypang!

Csak soha többé ne kelljen elolvasnom. Megrendítő, borzalmas, pláne annak, aki már megjárta a csatatereket.

Gratulálok.
Jox

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

festnzenir alkotást töltött fel Pár szó a reinkarnációról címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Utasverés pro és kontra című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 15. Ennyi! című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Angyal lennél? címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerelem alagutja alatt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)