Lefekszem és azonnal mély álomba, esek.
Rémképeket látok a múltamból, amik sosem hagynak el.
Olyan, mint egy film csak rosszabb
Mert ezek a kockák valóságosak.
Megtörténtek velem és fájnak
Ahogy újra látom őket ott a vásznan.
Hírtelen megszakad a szalag,
És új kockák villannak fel.
Szép emlékek, amiket régen átéltem.
Csak pereg a szalag és pereg
Majd hírtelen befejeződik.
Minden lassan elkezd kicsinyedni.
Távol hangokat hallok, ismeretlen hangok,
Kiabálják hogy:,,Ne add fel!
Nincs még itt az ideje!"
Lüktetést érzek a mellkasomon
Mintha millió kis apró tű szurkálna
De ez a fájdalom aláhagy és nincs
Semmi más érzés csak melegség.
Kinyitom a szemem, a környezet ismeretlen.
Szétnézek, és aggódó arcokat látok,
A barátaimét, a családomét.
Meglátja az egyik barát, hogy nyitva van a szemem,
És a keserűség eltűnik hirtelen az arcáról,
Boldogság veszi át a hatalmat felette.
Felkiált hirtelen: Nyitva van a szeme!"
Mindenki boldog lesz és odagyűlnek körém.
Kérdezem hogy hol vagy
Meglepő rá a felelet.
Meghaltam de feltámad.
Nézek rájuk és rájövök,
Hogy az életem pörgött le előttem a vásznan.