|
|
Prózai művek / egyéb
Szerző: HangaFeltöltés dátuma: 2007-04-30
Meg(tag)adás
- Hol van ilyenkor a te istened?- üvöltötte az anyjának és elvágódott a kórház fehér, kopott csempéjén.
- Zorg, jesszus!- kiáltotta vissza anyja.
Ekkorra megérkezett egy termetes beteghordó és ölbe kapta a fiatal nő rongybábuként kalimpáló testét.
- Én, én ..., azt hiszem, inkább hazamegyek- dörzsölt el egy könnycseppet az idősebb nő a szeme alatt és szinte futásnak eredt a folyosón.
Útban hazafelé fel sem ismerte az utcákat, csak monoton lépésekkel falta az utat, és vissza-visszaidézte lánya őrjöngő szemét és kiáltását "hol van a te istened?", hogy kérdezhet ilyen, mikor tudja. Velünk. Bennünk. Mindig. Majdnem.
....
- Hol az anyám?- kérdezte Zorg, mikor kába fejjel felébredt a hófehér csendben. -Hol van? Hol vagy Marg?- üvöltötte világgá minden fájdalmát.
Az ápoló besietett és egy halványzöld pirulát kínált neki, egy pohár vízzel.
- Az édesanyja hazament, holnap ismét bejön- mondta a férfi, szinte nyöszörögve.
- Jó- lehelte Zorg és visszafeküdt párnájára, majd egy csikorgó hangra ismét felkapta a fejét.
Farkasszemet nézett a testes férfival és ő nyert, amaz elfordította a tekintetét és a sarokban lévő csaphoz beszélt. Látszólag.
- Ezt inkább kitolom. Már úgys...., úgy értem, jobb lesz, ha...- keze görcsösen kapaszkodott az apró, kerekeken guruló kis ágyba.
- Jó- fuldoklotta ki magából a nő- jobb lesz. Jobb lesz?!- sikította az utolsó két szót és elájult.
....
Marg hazaért. Öregedő férje az erkélyen állt és a kopott háztetőket bámulta. Talán.
- Na, mi ... - nem tudott kérdezni sem, nem csak a hangja fogyott el, de a szavai is.
- Megtagadta az istent- pihegte a nő.- Tudom, értem én, de azért mégis...
- Mit mégis?- ordította a férfi, feltörő hangját körbevisszhangozták a zord épületek.- Mit mégis? Tudod mit, én is megtagadom.
- Teee?!- hűlt el Marg.
Mióta az eszét tudta, minden vasárnap a templomba mentek reggel. Lányuk kamaszkoráig követte őket, majd "áttért" a divatos ateistaságra. De ez más. Most mindketten cserbenhagyták őt. És az ő istenét. Egy aprócska kis lélekért, aki 78 percet töltött ebben a világban.
....
- Nem jött még?- kérdezte az ápolót Zorg.
- Sajnálom, még nem láttam, mondta a férfi és egy polaroid fényképet szorongatott a kezében. - Én ilyet még soha..., ha kiderül.
- Nem fog. - mondta a nő és a tenyerét kérőn nyújtotta felé. A fénykép tenyérből tenyérbe vándorolt, miközben egy megtört öregasszony dugta be a fejét az ajtó parány nyílásán.
- Anya! - suttogta Zorg. Szólni többet nem volt képes, csak a fényképet tartotta reszkető anyja könnyes szemei elé, aki nézte az apró kis csecsemőt a képen, és ajkai közül halkan előbuggyant négy szó.
- Érte. Én is. Megtagadom.
Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2533
|
Időpont: 2007-05-08 19:53:51 Szia fefo!
A hozzászólásod kész kis próza, és engem is elgondolkodtatott, igaz éveim száma fele a Tiédnek, de hasonló tagadásokban-visszakönyörgésekben volt már nekem is részem. Köszönöm.
Üdvözlettel: Hanga.
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2006-11-28
Összes értékelés:
313
|
Időpont: 2007-05-08 09:45:44 Elgondolkodtattál Hanga !
Az Istenről és az emberről az indulatainkról a szenvedéseinkről. Hogy van-e Isten és hol van ? Ezt én sem tudom. De az én Istenem mégis megvan. Itt a lelkemben él és nagyon hűséges hozzám. Sőt! Szeret is engem. csaknem 70 év kellett hozzá, hogy velem maradjon. Sokszor elküldtem, megtagadtam, nélküle sokszor egyedül maradtam. Megsértettem, szidtam hordtam, mindennek elmondtam. Majd rossz lettem nélküle, kegyetlen és otthontalan, hát hívtam, könyörögve kértem bocsánatot, csak ne hagyjon el, ne hagyjon ott, mert tanácstalanságaim mocsarában bukdácsoltam nélküle. Mindig visszajött ! Mindig megvigasztalt, mindig megterítette az asztalt és friss gyümölccsel teli tálat tálalt nekem, volt abban jó tanács , megbocsátás, kegyelem. Azt hiszem már végképpen itt marad velem.
Nagyszerű ez az irásod! Gratulálok !
szeretettel fefo
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2533
|
Időpont: 2007-05-03 21:38:32 Köszönöm kedves leslie :-)
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-29
Összes értékelés:
1143
|
Időpont: 2007-05-02 21:44:25 Szia Hanga!
matyihoz kapcsolódva én pedig úgy látom: inkább sokan csak akkor fordulnak Isten felé, ha már baj van. Addig viszont...
Egyébként verseidhez hasonlóan prózáid is találóak!
ölel leslie
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2533
|
Időpont: 2007-05-01 20:09:45 Köszönöm matyi!
Hanga
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
|
Időpont: 2007-05-01 09:03:32 Természetes érzéseket írtál le. Teljesen megszokott, hogy az ember az Isten ellen fordul, ha nem elvárásai szerint "teljesít". Természetesek a viták, vádak, perlekedések. És az, hogy az érzelmi hullámok csitultával megtörténik a visszatérés. Tudom. Átéltem. (Temettem gyermeket.) Jó a két ember érzéseinek bemutatása, majd azonosulása. A szaggatottság a gyötrődést mutatja. Szerintem. Gatula.
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2533
|
Időpont: 2007-04-30 21:41:05 Szia Gyömbér!
Igazságot (mint mindig) nehéz találni.
Köszi, hogy olvastál!
Hanga
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3797
|
Időpont: 2007-04-30 17:57:36 Szia Hanga!
Mintha egy régi ismerősöm történetét írtad volna meg! Igen, az ember ilyenkor elgondolkodik..., lehet, hogy a deistáknak van igazuk?!?
Üdv: Gyömbér
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
|
Időpont: 2007-04-30 16:54:17 Jaj, ezt ne...
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2533
|
Időpont: 2007-04-30 16:48:50 Tőled mindig csak tanulhat az ember :-)
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
|
Időpont: 2007-04-30 16:46:47 Írói fogásnak sem rossz ám a kétértelműség!
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2533
|
Időpont: 2007-04-30 16:44:21 Köszi kedves artur-Brúnó!
Nem vagyok profi prózaíró, úgyhogy a kétértelműség terén biztosan igazad van :-)
Örülök, hogy olvastál!
Üdv! Hanga
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
|
Időpont: 2007-04-30 11:34:57 Szia Hanga!
Mit mondjak? Le vagyok döbbenve! Nagyon eltaláltad, benne van egy csomó bizonytalanság, zaklatottság, mint mikor az ember lába alól kihúzzák a talajt. Sikerült mindezt bele írnod. Néhány helyen túlságosan két értelműen hagyod félbe a mondatot, de lehet, csak én érzem így.
Üdv.
|
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
|
 Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!
2014. 10. 20. - Irodalom
thegpscoordinates.net
Zenit Futárszolgálat
|
Elfelejtett jelszó
