Végre itt az eperszezon. Bár még viszonylag drága, néha megkockáztatok egy-egy fél kilót, mert a fiúk nagyon szeretik.
A piacra mentem. A fél kiló 389 Ft. Persze mindig úgy csinálják, hogy kicsit több legyen. Történetesen 400 Ft-ot kellett fizetnem. Egy ezrest adtam, mert nem volt kisebb pénz nálam. A pasi százasokban adott vissza. Mutatta a kezében, hogy ott a hat darab százas, majd megfogta az odanyújtott kezemet, belerakta a pénzt, és becsukta a tenyeremet. Akkor még nem tudtam, hogy miért. Kicsit furcsállottam a dolgot, hogy miért kell megfogni a kezemet, de aztán rögtön rájöttem, mihelyt elfordultam a pulttól. A kezemben ugyanis már csak öt darab százas volt!
Szidtam magam, meg a pasit, de hát miért szóljak, hogyan tudnám bizonyítani, hogy nem én raktam már a zsebre azt a százast, amikor már elléptem a pulttól? Nem az a százas a lényeg, hanem maga a tény, hogy becsaptak!
Két nap múlva a fiúk megint kértek epret. Most már figyelni fogok, határoztam el, és nem megyek vissza ahhoz a pasihoz. A másik helyen ugyanaz a trükk. Amikor megmutatja, még ott van az összes visszajáró a kezében, de valahogy a kisujja mindig "beleakad" egy százasba, amikor a kezedbe nyomja. De én sem voltam ám rest! Feltűnően nem húztam vissza a kezemet addig, amíg meg nem számoltam a visszajárót. Tényleg eggyel kevesebb volt! S mikor szóltam, hirtelen úgy csinált, mintha a krumplik közé beesett volna a hiányzó százas! Mintha egy hegyben felhalmozott krumpli közül olyan könnyen ki lehetne szedni egy pénzdarabot!
Azóta nem tudnak becsapni! Mindig megszámolom a visszajárót még mielőtt visszahúznám a kezemet. És látom, hogy az emberek többsége nem ezt teszi, csak megnyugodva, hogy jól adtak vissza, zsebre rakja a pénzt. Sajnos nem csak a fiatalokkal, hanem az idősekkel is megteszik ugyanezt!
Mindenki okuljon a példámon, és ne hagyja magát becsapni!
És itt kérek elnézést azoktól a piaci árusoktól, akik becsületesen, és rendesen dolgoznak!
Elnézést!