HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 19 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51268 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: EghainFeltöltés dátuma: 2007-05-02
A rengeteg titka - 10. fejezetA döbbenet éjszakája Cleo hátrahőkölt. Döbbenten meredt Anarathra. - Ez azt jelenti... hogy én vagyok a Kiválasztott? - Igen, ez azt. Sheridan beszélt nekem róla, hogy gyanít valamit, de nem vettem komolyan. Túlságosan kézenfekvő volt. Magad találtál ide, és ember vagy... Mrs. Delpy nem kapcsolódott be a beszélgetésbe, csak meredt maga elé, és néha kortyolt egyet-egyet a teájából. - De én nem lehetek... nem lehetek... a Kiválasztott... - Mért ne lehetnél? - Mégcsak most leszek tizenhét! Saját magamról sem tudok gondoskodni! Nemhogy egy egész népről! - Biztos lehetsz benne, hogy van benned valami olyan, ami méltóvá tesz a feladatra. Különben a Könyv nem választott volna ki rá. Lehet, hogy még nem tudod, mi az -mondta gyorsan, megelőzve Cleo közbeszólását -, de van időd, hogy kiderítsd. - Anarath... én egy egyszerű ember vagyok -Cleo szinte rimánkodott. -Vissza kell mennem a saját világomba. Onnan meg elég nehéz lenne megmenteni a világot. - Tehát nem vállalod el? Cleo szeme elkerekedett. - Van választásom? - Mindig van választásod -mosolygott Anarath, de ez a mosoly inkább volt szomorú, mint vidám. Cleo belenézett az égkék szempárba. Nehéz volt ellent mondani, de nem tehetett mást. - Nem maradhatok Eghainban. Én nem tartozom ide. - Inkább ide tartozol, mint oda -szólalt meg hirtelen Mrs. Delpy. Még mindig remegett egy kicsit, de hangja elszánt volt, tekintete tiszta. -Folyton a könyveidet bújtad, és azon a maroknyi barátnődön kívül, akikkel délutánonként múlatod az időt, nincsenek szoros kapcsolataid. Mintha mindig is valami másra vártál volna... - De akkor is ember vagyok!! - Molly is ember -mondta halkan Anarath. Cleo kifogyott az észérvekből. Egyszerűen képtelennek tartotta még a gondolatát is annak, hogy ő a Kiválasztott. Csak ült a hideg kövön, és a térdét fixírozta. Nem tudott mást felhozni, így csak annyit mondott: - De ez akkor is lehetetlen. - Mért lenne az? -kérdezte immár másodszor Anarath, de Cleo nem tudott rá felelni. -Gondolkodj el a dolgon. Ha haza akarsz menni, természetesen elengedlek. De most aludd ki magad. Holnap mindent tisztábban fogsz látni. Mrs. Delpy itt marad, majd alszik nálam, és holnap hazakísérem. Cleo bólintott, de nem mozdult. - Jó lesz így, Mrs. Delpy? -kérdezte a tanárnőtől. - Miattam ne aggódj, Cleo. Már jobban vagyok -mivel szemmel láthatóan ez igaz volt, Cleo sarkon fordult, és elindult Erionék felé. Gondolataiba mélyedve lépdelt a holdfényes úton. A csizmája időről időre beleragadt a sárba, hangos cuppanás kíséretében kellett kihúznia onnan. Az eső nemrég állhatott el, még látszottak a felhők körvonalai a horizonton. Elmélázva hallgatta a lágy fuvolaszót, mikor tudatosult benne, hogy a folyó felé tart. "Ez Sheyla" -gondolta magában. Sheyla valóban a parton ült egy kövön, lábát maga alá húzva. Csukott szemmel játszott a hangszeren. Hosszú haját félig fogta össze, fürtjei meg-meglibbentek a szélben. - Te tudtad? -kérdezte Cleo. Sheyla abbahagyta a fuvolázást, és értetlenül meredt a dühtől tajtékzó lányra. - Mit? - Hogy én vagyok az. A Kiválasztott. Erre céloztál a múltkor? Sheyla szeme elkerekedett. - Te vagy? Én nem... én nem erről beszéltem. Te vagy a Kiválasztott? ...hát ez... ez nagyszerű! - Egyáltalán nem az. - Mért ne lenne? Megmenekültünk! Megtaláltuk a Kiválasztottat! - Ez egy szörnyű tévedés, ugyanis én nem lehetek a Kiválasztott. Ember vagyok! - Pont ez a lényeg! -Sheyla arca kipirult a boldogságtól. -Nem vagy! - Micsoda??? A tünde ajkába harapott, és bűntudatosan nézett Cleo-ra. - Illetve... nem egészen... - Nem egészen?? Sheyla!! - Jól van na! Az apád tünde volt. Ezt akartam elmondani legutóbb. Illetve nem akartam. Csak mondtam, hogy tudom. Cleo fejében túltengtek a gondolatok. Úgy érezte, hogy az agya nem képes több új információt befogadni. Lassan leült Sheyla mellé a sziklára, és végigfuttatta emlékeit magában. Tudta már, honnan volt neki ismerős Eghain neve... kiskorában elolvasta édesapja leveleit, amiket az édesanyjának írt. Ott említette a birodalmat, bár csak futólag. És az, hogy az édesanyja sosem beszélt róla, mindent megmagyaráz. Vagy nem hitt a tündék létezésében, vagy megpróbálta megóvni Cleo-t. - Cleo... jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz. - Persze, hogy sápadt vagyok, most omlott össze az egész eddigi életem -rivallt rá a lány, talán túl hevesen. Kínos csend következett. Csak a víz csobogása tört át a dermedt levegőn. Cleo ráébredt, hogy fázik, és egy kicsit jobban összehúzta magát. Nem kért másik köpenyt Anarath-tól, a sajátját pedig az osztályfőnökénél hagyta. - Ne haragudj, Sheyla, nem akartalak megbántani -motyogta végül. -Csak kicsit sok ez így egyszerre. - Persze. Semmi baj. - Honnan tudtad, hogy... ki az apám? - Tudod... az én édesapám és ő együtt szolgáltak a Védelemben. Ő mesélte nekem, hogy van egy lánya, az emberi világban, akit Cleo-nak hívnak. És azt is, hogy el kellett hagynia téged. - Azt nem mondta, hogy mért? -Cleo torkát a sírás fojtogatta. - Nem. Többet nem beszéltünk. Kicsi voltam még. - Azt hiszem jobb lesz, ha most megyek -mondta a lány elcsukló hangon. - Elkísérjelek? - Nem, köszi. Inkább egyedül lennék -azzal hátat fordított a tündének, és Arigín felé indult. Erion a kertkapu mellett, a falnál támaszkodva várt rá. Mikor meglátta, hogy a lány közeledik, felegyenesedett. Összehúzott szemmel vizsgálta Cleo arcát. - Te sírtál? -kérdezte. Letörölte a lány arcát. -Mi történt? - Kapaszkodj meg -mondta lehangoltan Cleo. Félelmetes, hogy mennyi önirónia szorul az emberbe, ha bajban van. -Én vagyok a Kiválasztott. Ráadásul csak félig vagyok ember, mert az apám tünde volt. És én már... azt sem tudom, ki vagyok igazán... -ismét megeredtek a könnyei. Erion nem szólt semmit, csak átölelte. A lánynak nagyon jólesett, hogy Erion nem faggatta, csak vigasztalta. Teljesen összezavarodott. - Menjünk be, főzök egy teát. Anyát megnyugtattam, hogy minden rendben ment, úgyhogy aludni tért. Cleo bólintott, kibontakozott az ölelésből, és lehajtott fejjel követte Eriont. A fiú nem kérdezett, csak engedte, hogy beszéljen. Mikor befejezte a mesélést, Cleo Sheridan iránt érdeklődött. - Találkoztam vele. De azt mondta, hogy most inkább nem zaklat, majd reggel meglátogat. Rögtön azt kérdezte, jól vagy-e. Azt mondtam neki, hogy igen, de... tényleg jól vagy? - Most már jobban. De holnap hazamegyek. Kiderítem, hogy anyu mit tud az apámról. - Hazamész? - Végre tudom, mit tegyek. Ez is jobb, mint a tanácstalanság. - De ugye visszajössz? - Nem tudom... nem tudom. Nem érzek magamban semmi különlegeset, amiért én lennék a Kiválasztott. Csak... csalódnátok bennem. Erion megfogta a kezét. - Én tudom, hogy van benned olyan, ami másban nincs. Csak neked is meg kell találnod magadban. - Nem megy. Erion... már azt sem tudom, ki vagyok -ismételte kétségbeesetten. - Hát tudd meg, és gyere vissza! Cleo kérlelve nézte Eriont. Fáradt volt, és alig bírta nyitva tartani a szemét. A fiú azonban nagyon ébernek tűnt. - Kérlek -mondta Erion rekedten. - Elmegyek aludni. Majd holnap beszélünk. Jó éjszakát, Erion. - Jó éjszakát. Cleo a lépcsőről még visszanézett a konyhába. Erion még mindig ott ült az asztalnál, fejét a kezébe temette, és kibámult az ablakon. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
mandolinos alkotást töltött fel Andrej Gyementyjev: Utánunk minden lesz megint... címmel a várólistára Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel évek ígérete címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Lenn és fenn címmel a várólistára Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz bobojszaki alkotást töltött fel pesta címmel a várólistára oroszlán bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Segíts építeni... című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Szelek terelnek című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Szelek terelnek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |