Nem tudod ki vagyok!
Nem fontos, én sem.
Már mindent összeraktam
rólad ami még
talán holnap...
Lényegtelen semmittevés
az egész készülök
hosszú útra csak
kifelé játék,
tudatalatti megmutatom
mennyire semmiség.
Csak ülsz, már megint
azon az átkozott lépcsőn,
térded felhúzva és
nézel a semmibe.
Nem ilyen nincs,
mindig bámulsz valamit,
hangyákat a terasz alján
az eldobott kenyérdarabon,
vagy a papucsot amit
a kutya cafatokra rágott.
Két napja egyfolytában
fúj a szél.
A kiszáradt diófa már
alig bírja.
Sajnáltam kivágni, hát szenved.
Egyszer vállamra teszem
a kérges gallyakat és
elindulok háttal a
májusi szélnek.
Nem tudod ki vagyok!
Nem fontos, most még én sem.