HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 7

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49227

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: GyömbérFeltöltés dátuma: 2007-05-13

Zajos temetés

Százhangú kalapácsok verik
a koporsóba a szeget,
a gyásznép lehajtott fejjel
vonyít egy éneket.

Itt fekszik kiterítve a ravatalon,
(egy pók recsegve sző hálót a falon),
egy punnyadt fénysugár hörögve tör magának utat...
Valaki zsebkendő után kutat.

Amíg élt, nem tűnt fel senkinek,
de most a hiánya megrendített
férfit, nőt, aggot, gyereket.
Valahol egy kürt rázendített,

s csak szól, csak szól egyre-egyre,
a kürtöt ezer dob követte,
majd harsonák, aztán orgona,
hangszerek egész sora...

s a szél vitte a síró dallamot
tombolt a Föld,
a
CSEND
halott.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2009-06-12 17:44:27


Fantasztikusan jó!!!!!!!
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2007-10-14 20:33:47

Szia Tamás! Köszönöm, hogy olvastad, és a kommentet is...

Gy.
Alkotó
Daróczi Tamás
Regisztrált:
2006-07-21
Összes értékelés:
151
Időpont: 2007-10-14 20:28:18

Szia!

Remek, "életszagú" vers. Szegény nagynénémet juttatja eszembe. Egy hétig haldoklott szegény. Néhányszor beszaladtam a nagymamámhoz (ő gondozta). A rokonok ott ültek az ágya körül, s várták mikor megy el... Rossz volt nézni őket.

Bocs a kommentárért. Ezt hozta ki belőlem.

Üdvözlettel: Tamás
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2007-09-21 00:41:56

Szia Zsázsa!

Köszönöm a hozzászólásod! Tudod, amikor írtam, nagyon vágytam a csendre...és azóta is gyakran...:)

Üdvözlettel: Gyömbér
Alkotó
Zöld Zsázsa
Regisztrált:
2006-05-31
Összes értékelés:
493
Időpont: 2007-09-20 16:27:21

Húúúú!
Olvasom olvasom, és tényleg hallom a zajokat, az ezer hangot, és arra gondolok, hogy milyen érdekes szemmel nézel egy temetést, mert először azt hittem, egy embert temetnek épp, és csodáltam a meglátásaidat,
aztán látom, hogy a CSEND halott, és akkor
azt mondtam, bocsánat a kifejezésért, hogy basszus...
Nagy erővel érkezett meg a vers vége, nagyon naggyal, és remek, remek, remek. Nagyon tetszik. És azok a megjegyzéseim, amik arra vonatkoznak, amíg még nem tudtam, miről írsz, továbbra is érvényben maradnak!
Üdv és még sok ilyet várok!
Zsázsa
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2007-05-15 13:26:50

Szia Bödön!

Igen, persze, hogy kellenek az "ilyesmik". Valaha én is tanultam logikát.... de ezt inkább hagyjuk. Tudod, hogy mit gondolok? Azt, hogy miért ne lehetnének az embernek időnként logikátlan gondolatai???
Olyanok, amelyek soha az életben nem történhetnek meg, mert nem is a történés a "feladatuk", hanem egy érzés kiváltása.(Vagy éppen egy érzés hatására jönnek létre, és csak "logikátlanul" lehet őket megfogalmazni.
Azt is gondolom, hogy nem lehet baj, ha az ember leír valami olyasmit, ami a műelemzők mai ismeretei szerint "nem helyénvaló".

"Vinnyogó kosár, reszkető saláta, őszi eső szürke kontya, a főzelék fagyott szaga, bársony permeteg, puha denevéreként szálló korom." ...lehet, hogy nem "kézzel foghatók" de szépek, és érzéseket váltanak ki az emberekből. (Pl. belőlem) :)


Gyömbér
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8523
Időpont: 2007-05-15 11:17:04

Vinnyogó kosár, reszkető saláta, őszi eső szürke kontya, a főzelék fagyott szaga, bársony permeteg, puha denevéreként szálló korom. Nekem nincs problémám ezekkel, s a kiadóknak sem volt. Hát, ha egyszer a költő ilyennek látja?
Ezért én simán elfogadom a recsegve szövő pókot, és a punnyadó fénysugarat. Mi az, hogy elfogadom! tetszikk!!!
A szillogizmus persze kell a versbe, mint az allegória, meg a meta-flóra.(A metafizikát most hagyjuk!) Különben honnan tudnám, hogy igaz a következtetés: minden ember meghal egyszer, Péter ember, így Péter is meghal egyszer.
Tetszenek a verseid!
Szia: én
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2007-05-15 00:20:21

Bocsánat! Az utolsó előtti versszak idézőjelben van, és az utolsóba becsúszott egy felesleges"a"... :(
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2007-05-14 23:45:42

A kankalin és a ló (a vége három verzió) -ban...


Egy kisfiú a réten
pappírral kezében
a földre ül.
A gyermek arca felderül,
mikor rajzol egy sárga kankalint,
ki kedvenc lovára rákacsint...
(Nagyon kicsi a ló,
épp, egy virágnak való!)

A híres Festő arra jár,
s nézi, a gyermek mit csinál...
"Hallod- e fiúcska!
E kép remek!
De ha meg nem sértelek,
Mit keres itt a ló?
Az nem ide való!
Radírozd ki! Segíthetek?
...s ide jöjjenek komplementerek...
egy kis kék és lila...
Nem lesz itt hiba!"

I.
A kisfiú igyekezett,
radírozott, és színezett,
és voltak komplementerek...
A kép remek!
Káprázatos csoda!
Másnaptól egy festőiskola
lett otthona...
Hol a Festő"színeket" öntött belé,
s elindult a világhír felé...

II.
Ó én kis buta!
A képem mily suta!
Színtelen, s nem harmonizál...
A kankalin és a ló mit csinál
együtt, itt a képen?
Széttépem!


III.

A kisfiú igyekezett,
radírozott, és színezett,
és voltak komplementerek...
A kép remek!
Káprázatos csoda!
...de nem volt ott a lova...
A képet a letette maga elé,
S búsan indult hazafelé...
Szenior tag
leslie b shepherd
Regisztrált:
2006-12-29
Összes értékelés:
1147
Időpont: 2007-05-14 21:43:43

És valóban...
A téma, melyet feldolgozol, csenddel, szomorúsággal, letörtséggel átitatott. Ám Te, kedves Gyömbér ezeket a bevett szokásokat olyan költői képekké alakítod, melyekben élesen kirajzolódik, hogy nem mindig a törvényszerűségeknek van létjogosultsága. Egyszóval nekem így tetszik, ahogy van.

üdv leslie
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2007-05-14 11:38:17

Kedves Hajcihő!

Dehogy haragszom!!!
Amikor ezt a versszerűt írtam, nem gondoltam az égvilágon semmi másra, csak arra, hogy az én életemből hiányzik a CSEND. Ebből arra következtettem, hogy meghalt (valószínűleg).
A "pókos kép" nem kitalált. Hátramentem a kamrába, (bízva, hogy ott csendre találok) és mi történik? Kaparászás. Hallgatózom, nézem, hogy mi lehet az
.... Egy rusnya nagy pók tekerte be valamiféle áldozatát, és mivel a pókháló egyik szála egy feltekercselt papírköteghez volt erősítve, az hangot adott amint a recés falhoz ért. (Amolyan kaparászás, recsegés félét).
Megdőlt az a hitem, hogy a pók csendben szövi a hálóját. (No persze nem volt fülsüketítő a zaj, de van, amikor a kicsi is sok.)
A punnyadt" szón kicsit elgondolkodtam... van egy ismerősöm, akire igazán ráillik ez a jelző... ....és bár punnyadt, cselekvés képtelen, tesze-tosza, lusta, enervált stb. mégis (vagy éppen ezért) állandóan nyöszörög, hörög, morog, puffog stb. Nem tudom, miért, de ez az ismerősöm jutott az eszembe a ravatalhoz beszűrődő fényről. (Tudod, néha össze-vissza asszociálok, ha kicsit a mélyére ásnék a dolgoknak, meglelném az összefüggést, talán. )
Ez a versféle nélkülöz minden logikát. Csak úgy jött... dühömben...
A kritikádat nagyon köszönöm, és ha majd egyszer "igazi" verset fogok írni, akkor előveszem. (Addig még sokat kell tanulnom, olvasnom, és kapnom olyan kritikákat, mint a Tied!)
A középre rendezésről: láttam, hogy mostanában nem írsz kritikát a versféléimhez. Gondoltam, ezt középre rendezem, mert akkor talán "kicsikarhatok" valamit.... 
Bocsánat!

Igaz köszönettel: Gyömbér

Alkotó
fefo
Regisztrált:
2006-11-28
Összes értékelés:
313
Időpont: 2007-05-14 08:59:21

Azt hiszem nem tévedek, ez egy csodálato allegória. Úgy írtad le, hogy nem csak hallani, de látni is lehet amint meghal a csend. Elgondolkodtató és mégis gyönyörködtető vers ! Nagyon szeretem az ilyen jó írásokat!

szeretettel fefo

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Cipike bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Adventi mosoly című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szomorú Teadélután című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az ősz kísér című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az ősz kísér című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/2 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je V… címmel

Deák Éva alkotást töltött fel Mennynek angyala címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az igazi Mikulás című alkotáshoz

Szondi Márk alkotást töltött fel A Szakértő címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)