HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48864

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-05-16

Lepketánc (26/14 rész)

AZ ÉLET BÁBSZÍNHÁZA

Régebben a világ egyik legtermészetesebb dolgának számított - táncolni.
Egyiptomban úgynevezett asztrális táncokat jártak: a csillagok járását, az évszakok, napszakok változását hozták össze az emberi életkorokkal.
A hinduk és görögök úgy tartották: az emberi légzés ritmusa egybehangzik a nap járásával. Egy nap 25920 lélegzet. Épp ennyi év alatt halad át a nap mind a 12 csillagjegyen...
Mindenki táncolt, maximum nem- és kor szerint különültek el járt táncaik egymástól.

Lehet - csak ma már az esetek 99%-ban, sajnos ez kevés a boldogsághoz...

Ám, apám mindig azt mondta, örülni kell minden szerepnek, mert mindben ott szunnyad a kiváró, lassan ébredező, várva-várt szerep - mely a néző szívéig hatol; s színésznek lenni e vágy nélkül, körülbelül olyan értelmetlen dolog, mint kavicsokért dolgozni egy arannyal teli bányában...

Mert, habár csak igazi lelkünk tükörképei vagyunk ezen a világon, sokat nyom a latba, milyen hűen követjük azt, árnyakként, ebben a másik világban, majdan megsemmisítésre szánt világban...

Hallgassák!
A színtársulat három főre bővültének előestéjén történt. Micsoda nap volt! Egy akkora pofon az élettől, hogy a mai napig belesajdul az arcom, ha valakit hazugságon kapok...
Magda elcsente az egyik jelmezt, rizsporral, parókával, mindennel együtt, és elvitte a mosodába, hogy eldicsekedhessen barátnőinek új szerepével...
Apám nem volt igazgató. Csak kölcsön kapta azokat a dolgokat a régi színházából:
- Atyaég! A jelmezek is hiányoznak! Hogy történhetett?

Magda megérkezett végül időben, csak épp a parókákat hagyta el:
- Hozzányúlt a palókákhoz? Mondja mál! - üvöltött rá atyám, mire minden szín kifutott az egykori mosónőből...

És megtette! A történelem ismétli önmagát. Nem véletlen a mondás:
- A kis Anti úrfiékat láttam játszani vele tegnap...

Idekente! Igazolta magát! És le-Antiúrfizott 19 éves koromban!
És neki hittek! Mint régen a Paradicsomban.
Az ő angyalkái voltunk - Dénes, meg én, - de ők voltak a színészei, akikben kedve tellett.

Van egy mondás: az ördög olykor nagyon is igazságosan jár el. Ennyi...

Egy nap, betoppant Kati néni, és az igazgató még aznap elküldetett Magdáért abba a városszéli mosodába, és én tudtam, hogy eljött a bosszú ideje.
Kati néni egy bölcsődében igazgatta napi 10-12 órában a gyerekeket, míg rá nem unt a hálátlan csemetékre.
Ezek sem a régi gyerekek voltak már: nem akartak gyermekláncfüvet fűzni, "bújj, bújj zöldágazni", meg bújócskázni, és szaladgálni, csak videofilmeket nézni naphosszat, és a saját vérüket és társaik vérét freccsenteni az óvoda járdájára...
Így Kati néni összepakolta a cókmókját, és átjött a Mintai Táncszínházhoz (ami persze, csak atyám elméjében létezett).

Egy kocsmában beszélték meg az első próbát - zárás után.
Csakhogy, sehogy nem akart kijönni Magdával. És nem volt hajlandó bukott óvónő létére mosónőt játszani...
Olyan volt ez, mint - táncos nyelven szólva, - egy pirouette.
Teljes fordulatot tett lábujjhegyen, s azt hitte, mire visszatért a kiindulóponba, már változott is akkorát a világ, hogy egy mosónő messze rosszabb lélek legyen őnálána...

S akkor megjelentem a kocsma ajtajában, atyám épp a mosdóban volt, odasétáltam Katihoz, és megkérdeztem tőle:
- Ugye tudja, hogy ez a nő őrült, azzal a fazonnal egyetemben, aki színházigazgatónak képzeli magát?
De őt nem érdekelte.

Olyan volt, mint akkor, régen, a Táncházban, mikor a Sötét Arcú megmutatta nekem a kártyák világát. Mikor láttam Dénest és a lányokat körbe-körbe ugrálni, s látszólag semmi nem változott. Én is azt hittem, hogy azzal, ha körbenéz az ember, igazán semmi nem változik.

Ma már tudom, hogy tévedés volt. Változott valami!
Kapcsolatba léptek egymással, és a kapcsolatfelvétel kitörölhetetlen nyomokat hagy minden emberi lelken. És akkor, mikor erre ráeszméltem - utólag bevallhatom -, szerettem volna emlékeik részesévé válni. Belebújni álmaikba. Felrémleni előttük, mikor azokra a régi, Mintai éjszakákra gondolnak - egymáshoz bújva, egy öreg kandalló tüzénél, pokróccal betakart gyenge lábakkal, - és azt az érzést kelteni, hogy jó volt engem ismerni, elfogadni a felkérésem egy rövidke táncra...
Mindegy. Hiába. Inkább hagyjuk!
Az életem a legigazibb dráma.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Helene Branco: Liána címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Azt hiszed felnőttél című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Meghalok címmel a várólistára

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

bobojszaki alkotást töltött fel extrackt haikuku füzér címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Barangolt csendeken című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) memóriazavar című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Melankólikus címmel a várólistára

történetmesélő alkotást töltött fel Mini mesék II. címmel a várólistára

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi kép című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)