HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1899

Írás összesen: 49792

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2020-03-28 10:56:43

Szülinaposok
Reklám

Versek / sorsképek
Szerző: KalinaFeltöltés dátuma: 2007-05-17

Isten kegyelméből

Háborúba indult két kisgyermek apja,
egyik Istenhívő, másik ateista.
Zoltán a vallásos, Péter a hitetlen,
együtt mennek vívni a gaz törökök ellen.

Tanár ember Zoltán, magyaráz Péternek:
Bátran kell küzdenünk, mint minden embernek!
Ez Isten országa, mit pogány el nem vehet,
vágjad öcsém bátran a mocskos törököket!

Péter nem válaszol, még csak oda se néz,
tán nem is hallotta, mit mondott a vitéz;
nem jut más eszébe, csak szerető családja,
ő másképpen gondol a "szent" háborúra.

Isten országáért vagy sem, harcból jó nem fakad,
nem hősöket szül, csak árvát s gyilkosokat.
Sérültet, holtakat, síró özvegyeket,
megtört lelkű embert, keserű könnyeket.

Hisz itt van ez a Zoltán: keresztény, vallásos,
mégis gyilkosságtól lesz a keze sáros;
és mindezt teszi a Szent Isten nevében?
S azt várná, hogy higgyek egy ilyen Istenben?

*

Jöttek a törökök, megindult a csata,
hetek óta tart a magyar vár ostroma.
Hullik a török, hullik a magyar,
az egykor büszke vár hullahegyet takar.

Sok a sebesült, elkell most az orvos,
egyik vizet forral, a másik sebet mos.
Péter is köztük volt, törött kart kötözött,
most oldalra pillant, s meglát egy törököt.

Kezét nyújtja felé a sebesült janicsár,
arcáról könnyével együtt csorog a sár;
rátekint fájdalmas, kérő tekintettel,
megszólal a szíve: Ide hallgass, Péter!

Nem vagy tán orvos? Esküt tán nem tettél?
Hogy minden erőddel küzdesz az életér'?
Nem látod, hogy reszket? A haláltól hogy fél?
Hiszen nem lehet több tizenhét évesnél...


Odamegy hozzá, mélyen szemébe néz,
ismét feléje nyúl ama reszkető kéz;
enyhíti fájdalmát, bekötözi sebét,
el nem ereszti egy percre sem a kezét.

Meglátja ezt Zoltán, iszonyú mérges lesz:
"Te hitvány áruló, egy pogányt dédelgetsz?!
Nem gondolsz, egy percre sem, keresztény hazádra?
Hitetlen gazember, sújtson Isten átka!"

"Sújtson hát az Isten! Legyen rajtam átok;
de én olyan Istent soha nem szolgálok,
aki gyilkosságért vinne fel a Mennybe!
Igaz embert nem visz rá a lélek erre!"

"Te beszélsz lélekről? Kié pokolra jut?!
Hiszen megmentettél egy mocskos török fiút!
Elfordultál hazádtól, s mi szörnyűbb, Istentől!
Pogányokat védesz, s te beszélsz lélekről?!"

Miközben Zoltán Pétert eképp szidta,
a török fiú testét a lélek elhagyta.
A kötés átázott, elvérzett a vitéz,
Zoltán Péterre kajánul odanéz.

"Lám, csak igazságos ez a földi Isten:
a pogánynak itt még csak esélye sincsen!"
Péter meg így felelt: "Hogy jó-e az Isten,
abban kételkedtem, nem igazán hittem.

De most, hogy látom, milyen szolgája van,
emiatt többé nem szégyellem magam.
Ha Istennek ez kell, és tényleg így kérte,
akkor soha többé nem harcolok érte."

"Ha akarnál, akkor sem küzdhetnél mától:
én, mint rangidős tiszt, száműzlek a várból!
Nem érdemled meg a dicső magyar nevet,
megtagadtad hazád, néped, Istenedet!"

*

A következő napon Zoltán elesett,
az Isten, kiért küzdött, nem neki kedvezett.
Elveszett a csata, a töröké lett a vár,
ki ott magyart keres, csak halottat talál.

Péter meg ezalatt hazafelé ballag,
beér a völgybe, meglátja a házat...
Mióta vár erre! S most mégis megálla,
a kapuja előtt gyökeret vert lába.


Előreszalad az udvarból egy fiú:
"Drága édesapám! Gyere gyorsan, anyu!"
S már repül is karjába rég látott hitvese,
amint elereszti ölelő gyermeke.

"Mégiscsak van Isten! Épen hazahozott!"
- hadarta az asszony, miközben zokogott.
S ha Zoltán onnan föntről most Pétert így látá,
ő sem gondolhatja, hogy Isten haragszik rá.

Bezzeg az ő házában van most sírás-rívás!
Egekig szökik a keserű kiáltás:
"Szent nevedért harcolt, s te elvetted tőlem!
Hagytad, hogy gyermeke szegény árva legyen!

Ha ezer misén nem ültem, nem ültem egyen se!
Imádkoztam... Hozzád! Ki férjemet elvette!
De ennek most vége! Többé nem hagysz cserben!
Jaj, miket beszélek... Bocsáss meg Istenem!

*

Háborúba indult két kisgyermek apja,
egyik istenhívő, másik ateista.
Zoltán Istenéért harcolt vérengzően,
emiatt kedvese megingott hitében.

Péter azonban egyszerű orvos volt,
nem puszta eszméért, életekért harcolt.
Hogy áruló lett volna? Ki büntetést érdemel?
Ki örömét most látja, nem hiheti el.

Mert mégis jó az Isten, csak a jót szereti,
a rossz hiába próbál neve mögé bújni;
mert soha nem egy eszme képviseli hited,
csak a cselekedet, mit elkövet a kezed.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2008-01-14 12:05:26

Bizony-bizony, sosem az eszme, a cselekedet a meghatározó.
Nagyon is tanulságos írásodhoz gratulálok!
üdv.:
hamupipő

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Pillangók hada címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Életed a tét című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Életed a tét című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kikelet virágai című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Feleségét sirató tanárunk című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) morbid című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A fákról című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) 1945 tavasza - béke című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Tabutémák című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nélküled...(?) című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A fákról című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nélküled...(?) című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Állnak még a partok című alkotáshoz

gleam alkotást töltött fel ...visszaadom címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Van segítség, utsó rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)