HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1906

Írás összesen: 50233

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-05-09 20:21:34

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: eszesgFeltöltés dátuma: 2006-04-15

A katicabogár


A katicabogár egy kérges fa gyökerénél torpant meg először. Érezte a veszély közelségét. Csápjaival a levegőt szimatolta. Minden neszt, minden rezdülést érzett, ami körülötte történt. Pillanatok alatt a világ legérzékenyebb műszerévé változott. Déli szél volt. A tücsök ciripelése abba maradt, s csak a lassú, óvatos lépteket lehetett hallani. A fűszálak suttogása is halkabbá változott, mintha szándékosan akadályoznák a katica biztonságát.
Soha nem szerette ezt a csöndet, hiszen ilyen csöndben képtelenség úgy rejtekhely után nézni, hogy az ne keltsen feltűnést. Mégis megpróbálkozott vele. Lábait nagyon lassan emelte fel és kezdett kúszni a fa egyik kiálló gyökere alá, hogy kipihenje ezeket a feszült pillanatokat.
- Csak óvatosan! Óvatosan! - suttogta halkan. - Sikerülni fog! Gyerünk, gyerünk! Csak óvatosan!
A katica felbátorodva indult tovább a rejtekadó gyökér felé, de nagy igyekezetében, éppen az óvatosságról feledkezett meg és felgyorsította lépteit. Végzetes hibának bizonyult. Az egyik lába megcsúszott egy elé kerülő apró kavicson, aminek az lett a következménye, hogy a kavics bődületes hangerővel hívta fel rá a figyelmet.
A vadászó madár, aki éppen zsákmányra lesett észrevette az óvatlan mozdulatot. Az egész egy ezredmásodperc tört része alatt játszódott le. A feltűnően pöttyös katicát még eltéveszteni sem lehetett. A madár felszökkent az ágról, ahol eddig ült, majd egyetlen szárnycsapással a katicánál landolt. A katica, amikor észlelte a bajt futásnak eredt, hogy mihamarabb a gyökér fedezékébe vonuljon. Szárnyai dermedten tapadtak testéhez, mozdítani sem bírta őket. Hatalmába kerítette a félelem. Látta, amint a madár csőre egyre közeledett hozzá.
A vadász lecsapni készült áldozatára. Egy fáról lehulló ágacska zaja azonban megzavarta a madarat. Talán a fa megpróbált segíteni a katicán? Talán.
Ennek az ágacskánk köszönhette a pirinyó bogár az életét. Igaz, hogy a madár eltalálta hosszú, éles csőrével a katicát, de nem ejtett rajta halálos sebet.

Csönd ereszkedett le a vidékre. A katica ott feküdt mozdulatlanul ellenfele karmai előtt és szomorúan nézett a madár szemébe. A madár újból lecsapni készült, hogy beteljesítse a bogaracska sorsát, de ekkor ismét történt valami.
Ezúttal nem mozdult meg semmilyen fűcsomó, a fa is mozdulatlanul állt. Feszültség vibrált a levegőben. A büszke katica végül is megtörte a mozdulatlanságnak eme hihetetlen erejét és összetört kis testét elkezdte vonszolni a rejtek felé. Tudta, hogy nincs sok értelme annak, amit csinál, mert a nagy vadász pillanatokon belül bekebelezi, de ő mégis elindult az utolsó útján.
A múlt kedves eseményeire gondolt. A szülei és testvérei képei sejlettek fel előtte. Most vette csak igazán észre, hogy milyen gyönyörű volt édesanyja. Érezte, ahogy csápjai meleg gondoskodással fordulnak felé. Érezte a simogatásban azt a gyöngédséget, anyai szeretetet, amit más nem tudott volna soha megadni. Azután látta azt a kis rétet is, ahol először találkozott szerelmével. Ott duruzsoltak egész nap a nagy harangvirág hűst adó árnyékában. A katica boldog volt.
Lassan, nagyon lassan óriási fájdalmak közepette haladt tovább a gyötrelmes úton. Várta a halált, de nem jött.
A madár csak állt és nézte a vergődő bogarat. Gyermekét jutatta eszébe.
- Mama segíts! - hallotta gondolatban fiókája hangját.
Ő akart segíteni. Igen akart segíteni, de nem tehetett semmit. Ha megpróbálta volna kimenteni a fészekből kiesett fiókát a róka karmai közül, akkor kockáztatja saját életét is. Ezt nem tehette meg, hiszen még négy kicsiről kellett gondoskodnia.
Dermedten, szomorú szemekkel nézte szenvedő fiókáját, de az ösztön visszatartotta a cselekedettől.
A kicsiny madárka még élt, amikor a róka elkezdte falatozni.
- Mama! - kiáltotta újból a kicsiny madár. Az anya csak állt az odú szélénél. Szíve teljesen összetört látva gyermekét, amint a halál kapuján kopogtat. - Mama! - mondta egyre halkabban a fióka. - Mama! Ma..ma! Ma.....ma! Ma...- csuklott el végül a gyenge hangocska, miközben még mindig édesanyja szemébe nézett. A fény, lassan, csöndesen tűnt el a csöppség szeméből. Tova szállt a végtelen felé.
Az anya visszabújt odújába és csak zokogott.

A katicának már csak pár lépés volt, hogy elérje búvóhelyet, bár már egyáltalán nem gondolt erre. Csupán ösztönszerűen húzta maga után szétroncsolt testét. A madár ekkor utoljára lenézett rá. Hosszan nézte az emlékek szűrőjén keresztül, majd felemelte fejét az ég felé, behunyta szemét, elrugaszkodott a talajról és elrepült.
A katica néhány pillanat múlva eljutott a gyökér alá. Megállt.
Boldog volt. Nagyon boldog. Nem azért, mert életben maradt, hanem azért, hogy a gyönyörű emlékképek újra betölthették életét. Hálás volt ezért a madárnak.
Amikor a napkorong elhagyta a látóhatár széles vonalát, még mindig ott feküdt a gyökér biztonságában. A hold fénye takarta be gondoskodó karjaival az álmodó katicát, és vezette egy varázslatos helyre. A nyugalom bársonyos, puha szigetére, ahonnan nem tért vissza soha többé.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2013-05-27 20:21:44

válasz T. Pandur Judit (2013-05-12 00:00:26) üzenetére
Kedves Judit!

Igen, mesének szántam, de ez egyike volt az első feltöltéseknek, amikor még ügyetlenkedtem a beállításokkal. :-)

Üdvözlettel:
Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5235
Időpont: 2013-05-12 00:00:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sanyi!
Hát ez tényleg nagyon szomorú mese!
Bár Te a prózai művek/egyéb kategóriába tetted, ezek szerint nem mesének szántad. Ha pedig nem mese, akkor a katicabogár nem ismerhette az édesanyját, mert az áttelelő katicabogarak szaporodás után rögtön elpusztulnak. A kis katicagyerekek meg csúnyácska lárvaként kezdik meg az életüket, miután kikeltek a petéből. A madarak nem szeretik megenni, mert a katica önvédelemből keserű és mérgező nedvet bocsát ki. Egyébként, ha veszélybe kerül nem menekül, hanem halottnak tetteti magát, és nem mozdul.
Így az alkotásod inkább mese, egy szomorú anderseni mese.
Judit
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2008-05-27 11:42:34

válasz Áfonya (2008-05-26 17:11:35) üzenetére
Kedves Áfonya!

Minden lehetséges. Lehet, hogy tényleg az éhhaláltól menekült meg a fióka. Ki tudja?
Örülök, hogy elgondolkodtatott.

Üdv.: eszesg
Alkotó
Regisztrált:
2006-12-13
Összes értékelés:
246
Időpont: 2008-05-26 17:11:35

Hát ez kicsit tényleg túl szomorú:( az állatok a túlélésre játszanak, lehet, hogy a rókát meg az éhhaláltól mentette meg az a fióka...a gyerekemnek nem olvasnám esti meseként:P de egyébként elgondolkodtatott.
Üdv: Áfonya
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2007-01-28 20:39:33

Elég szörnyű történet. Nekem túl emberi. Nem hiszem, hogy az állatok ennyire érző szívűek lennének.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Komocsy József: Elfeledve / Vergessene címmel

efmatild bejegyzést írt a(z) Séta, karantén után című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) szabadon című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vágyakozás című alkotáshoz

gleam alkotást töltött fel Este címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel Lóci Maci meséi 7. címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nem akarok mást című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Vágyakozás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Hallom a Balatont sóhajtozni címmel a várólistára

Szabó András alkotást töltött fel Daniel próféta emlékei. címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) A nagyszülők című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem akarok mást című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) szabadon című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A csend játszott velem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nem akarok mást című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)