Harc az Éjszakával

Regisztrált:

Összes értékelés:

Chendra én is csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz: az éjszakai tanulás illetve olvasás nekem is ismerős. Bár nem mindig azért ollvasok éjszakába nyúlóan mert muszáj, hisz ahhoz hogy mindent el lehessen olvasni magyaron így is 4 ember kellett volna, hanem mert a könyv úgy könyörög, hogy ne tegyem még le. Nem lehettem olyan szívtelen, hogy megtagadom a kérését. :D

Regisztrált:

Összes értékelés:

Kedves Chendra!

Nagyon jó ötlet volt, hogy az álmosságot megszemélyesítetted, és így írtad le az ellene folytatott harcot. Mint egyetemista, én is sokat tanulok éjszaka, de eddig mindig ő győzött!
Üdv.:
Myrthil

Regisztrált:

Összes értékelés:

Kedves Chendra!
Nehéz a harc az álommal szemben. Én is gyakran tanultam éjszakánként, és bizony néha már a valóság és az álom összefolyt, a könyvben olvasottak önálló életre keltek a fejemben.
Rozália

Regisztrált:

Összes értékelés:

Hát figy, egyrészt hajnali 3 volt, és inkább szántam fórumhozzászólásnak, mint "műnek" :DDD

Nem is fogom föltenni... :)

Regisztrált:

Összes értékelés:

Crystalheart: Érdekes... :) És ezt miért nem tetted föl a saját műveid közé? Bár ez így itt most elég nyers állapotúnak tűnik (bár ez egy cseppet sem lepett meg, mert jelezted, hogy septiben írtad).

Regisztrált:

Összes értékelés:

Jó benne az álom megszemélyesítése, tetszik :)

Váhá :D Nálam ez nem így működik :D Szal itt most következik egy kis septibeLOL :D

Ránézek hifi-órára: éjfél múlt pár perccel. Még megpuszilom ötéves kishúgomat - aki nagyjából öt perce aludt el -, aztán lekapcsolom a villanyokat, mondom édesanyámnak: "Jóéjt!" Belépek a szobába. Öcsém most mászott el a számítógéptől - csak újraindította, monitort kikapcsolta. Lefekszem én is és ő is a matracunkra, suttogva megbeszélünk pár játékbeli fejleményt, aztán mondom neki, hogy "aludjon már, a fenébe is..."
Fél óra, csak ennyit kell kibírni... Közben öcsém felrója nekem, hogy biztos el fogok megint aludni, aztán kárba vész a drága gépezési idő. "Nyitva van a szemem, ész" - mondom én, persze csukott szemmel. Sötét van, úgysem látja. Többet nem szól, befordul a fal felé, és a hortyogás mértékéből ítélve úgy tíz perc alatt alszik el.
Még húsz perc... A számítógép úgy búg, mit egy atomreaktor. Passzív hűtésűt kellett volna venni. Kénytelen vagyok lehunyni a szemem, nem bírom nyitva tartani a sötétben. Már nincs sok hátra, simán kibírom... még be kell fejeznem azt a munkát... ah, milyen videókból is vágjam össze...? Igen, az jó lesz... Warcraft... lovagok... orkok... fegyverek... harc... összecsapnak...
Hirtelen fölriadok. Szentég, aludtam. Mennyi lehet az idő? Ránézek a telefonomra... Megnyugodtam, még időben vagyok. Öt perc van hátra. Franc vinné el, szúnyog zümmög a fülemben! Vááá! De akkor erre ébredtem! Micsoda szerencse. Na, nem érdekel, anyám már biztosan alszik, hát felülök, kidörzsölöm szememből az álmot. Felállok, leülök a gép elé, bekapcsolom a monitort, fülhallgató a fülembe, bejelentkezek a felhasználómba. A monumentális bejelentkező zene kicsit élénkítő hatással van rám. Internet... TrayIt, végszükség esetére... TotalCommander... Opera... Premiere... és mehet a filmvágás. Fáj a szemem. Nagyon fáj. Már a fejem is... megint kijött a migrénem. Szép éjszakának nézek elébe. Váá.


:DDD