Szerss tovább, mint eddig
biztass, adj nekem reményt
hogy ne másnak lássalak
hogy ne képzeljelek szellemnek
vagy álom kisasszonynak
inkább olyannak, amilyen vagy

Majd, ha találkozunk
földrengést hozz szívembe
ha rád gondolok néha
gyémántba verted tested
a szerlemtől égessen
Ugy szeressél, ahogy kivántad
Csendben, néma szerelemmel
Ahogy nem szeretet eddig
Soha senki engem

Életünk az idő futó múlása
két csillag csendes húllása
a lelkünket emésztő mélybe
de én mégis azt kivánom
hogy a derengő, fáradt hajnal
ölelő karjaidba zárjon
az lenne a megbocsájtó végzet

Én az örök szerelmet kérem
nem elég, hogy szemed igézzen
nálad vagyok minden éjjel
csókokat lehelek ajkodra
közömbösen ébredsz,ha jön
a vörösen csillógó arany hajnal
nem is érzed, nem is kérded
miért volt velem oly édes az alkonyat.