HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-06-04

Havasi gyopár 17.

A körülmények kedvezően alakultak. Megint kedd volt, és a filozófia előadás után, a szokott helyen a folyosó fordulójában nagy vita bontakozott ki a kemény mag, a 7-es csoportbéliek és más csoportokba tartozó hallgatók között. Szemerédi János, mint egy igazi jó stratéga egyetlen szempillantással felmérte a helyzetet, látta: most lehet odamenni és bekapcsolódni a beszélgetésbe, most mások is ott vannak. Jó jelnek tekintette azt is, hogy a túlsó sarokban, a filodendron mögött ott állt egy piedesztálon Lenin életnagyságú mellszobra. Lenin hitet öntött Szemerédi Jánosba. Az, az erőt sugárzó tiszta tekintet. Az a büszke fejtartás. Az a harcos, hegyes áll. Hitt a népvezér eszméiben, elhitte, hogy a történelem az osztályharcok története, hogy az imperializmus hanyatló, rothadó korszakába lépett, mert a társadalmi munkamegosztás keretei már szétfeszítik azt a keretet, melyben a további technikai fejlődés lehetséges lenne, hogy a kommunista párt által vezetett munkásosztály mindenütt megdönti majd a kizsákmányoló rendszereket, hogy eltűnik az állam, létrejön az osztálynélküli társadalom, amelyben mindenki szabad és boldog lesz, és határtalan távlatok nyílnak az emberi humánum és kiteljesedés előtt. Reménykedett abban, hogy egyszer majd Vadmacskát is meg tudja győzni a maga igazáról, rá tudja vezetni a helyes gondolkodás útjára. Ó a fiatal lélek igen hiszékeny. Képes ábrándképeket festeni magának és szünet nélkül bókolni előttük. Ha Vadmacska szakít majd a babonák világából kinőtt nevetséges istenhittel és megismeri az osztályharc lényegét! Ó, ha ez bekövetkezik! Leomlanak közöttük a válaszfalak, bátran, egyenesen nézhetnek majd egymás szemébe, minden fenntartás és hátsó gondolat nélkül, tisztán, köntörfalazás nélkül beszélhetnek majd egymással: igen és igen, ez lesz a beszédük, és nem és nem, mint Solohov hőseinek, az "Új barázdát szánt az eke" igazi szocialista-embertípus hőseinek.
Óvatosan közelebb-közelebb araszolt, mintha csak a tanszéki hirdetőtáblára felrakott hirdetések érdekelnék, s háttal Vadmacskának, három lépésre tőle elmélyülten tanulmányozni kezdte az ajánlott szakirodalom hosszú listáját. Éppen a kis Fodor szónokolt.
Azt mondta éppen:
"Amit a Németh mondott /Németh Imre adjunktust értette a Filozófia tanszékről/, az tömény hülyeség. A munkás a szocialista társadalomban sem kapja meg az általa termelt teljes értéktöbblet pénzbeli értékét. A munkás így is, úgy is ki van zsákmányolva. A különbség csak az, hogy amíg a tőkés társadalmakban értéktöbbletnek az a része, ami az adózás után végül a tőkésnél marad, a profitérdekeltség miatt bekerül a bővített újratermelésbe és újabb új értéket termel, addig a szocialista társadalmakban kézen-közön elaprózódik a kontrol nélküli állam-apparátusban, és érdemi eredmény nem mutatkozik."
"Az, az igazi hülyeség, amit te mondasz Fodor" -esett neki valaki a 8-as csoportból. "Ne akard nekünk bemesélni, hogy a spontán folyamatok jobban szabályoznak, gyorsabb fejlődést eredményeznek, mint a legjobb elmék által kidolgozott, tudományosan alátámasztott tervek és számítások"
"Pedig pont ez a szándékom" -nevetett a kis Fodor. Gúnyosan, kihívóan nevetett, újabb párharcra készen.
Szemerédi János érdeklődést tettetve visszafordult és egy lépésnyivel ismét közelebb került Vadmacskához. Most már csaknem egymás mellett álltak.
Mások is hozzászóltak, pro és kontra nagy kiabálás kezdődött.
"A világot az egyéni érdek, a kapzsiság és a mohóság mozgatja" -sikított egy lány, lapos, túlontúl nagy lófogait megmutatva. "Tudomásul kell venni és passz. Ilyenek vagyunk. Ha nem engedünk teret az egyéni érdekek kibontakozásának, fújhatjuk a fejlődést"
"Az ember nevelhető, erkölcs és etika történelmi kategóriák, a lét egy bizonyos szintjéhez kötődnek."
"A kapitalista társadalom akkor is fejlettebb!"
"Vakapád, dehogy fejlettebb!"
Szekeres Jakab kiáltotta, vállal magasodott ki a tömegből, hosszú mutatóujjával szőke barkóját piszkálta.
"A nép államában minden erőforrás rendelkezésre áll. Nem csalnak, nem lopnak el tőlünk soha többé semmit. A mi rendszerünk be fogja bizonyítani, hogy fejlettebb rendszer a tőkés rendszereknél.
"Már eddig is bizonyította, nemdebár" -szólt közbe Molnár Zita Fodor mellől. "Már utol is értük az Egyesült Államokat. Csak tudnám, hogy miben"
"A munkanélküliség kiküszöbölésében például" -replikázott Szekeres. "De egy sereg dolgot említhetnék. Itt van az orvosi ellátás, vagy az oktatás. Nálunk ingyenes, Amerikában kemény pénzeket fizetnek érte."
Megint bekiabálások hallatszottak: ott mindenkinek van autója, mindenkinek van televíziója, ami nálunk még nem is létezik. Melyik hát a fejlettebb rendszer?
Szekeres Jakab kezdett megmérgesedni. Hetyke pökhendiségét felváltotta az elszánt düh. Ilyen retrográd elemekkel kell vitatkoznom, -ez volt az arcára írva.
"Az első szocialista állam a világ egyik legszegényebb állama volt", -vetette oda, szinte fuldokolva a dühtől. " Nagyon távolról kellett indulnia, mintha, mintha négyszázat futnánk, s nekem fél körrel hátrébbról kéne indulnom. Nézzétek meg hol tart most. Idő kell, amíg a termelőerők fejlettségi szintje felfut az amerikai szintre...idő, amíg az ember, a maga tudatával, termelési tapasztalataival átmegy azon a társadalmilag szükséges átalakuláson, ami szükséges, és ami..."
A vita észrevétlenül átcsúszott erre a területre. Vadmacska azzal érvelt, hogy a szocialista embertípus, amelyről a könyvek szólnak, nem létezik, s már a könyveknél tartottak, Solohovnál, Birjukovnál, Gajdarnál, Polevojnál és Olga Csecsetkinánál.
Ezen a ponton csatlakozott a vitához Szemerédi János, aki jobban értett az irodalomhoz a többinél, mert írónak készült, sőt írt is már néhány esszét az Egyetemi Életbe és a Bölcsészbe.
Csetényi Barna nagy-nagy rémületére Vadmacskának adott igazat.
"A szocialista embertípus olyasmi, mint a Jókai regények romantikus hőstípusa. Az író elképzel magának egy tökéletes hőst, egy gáncsnélküli lovagot. Egy Mereszjevet, a szovjetrepülőt, aki amputált lábakkal addig küzd az igazáért, míg végül visszaengedik harcolni az alakulatához, egy komisszár-elvtársat, aki a halálos ágyán is azzal foglalkozik, hogy békét, szeretetet teremtsen a kórterem békétlenkedő betegei között. Nincs ilyen ember, de az olvasó elhiszi, hogy van. S ha egyvalaki elhiszi....a többiek is, mi olvasók is elhisszük, s egy kicsit jobbak leszünk.
Vadmacska ránézett Szemerédi Jánosra. Micsoda sokatmondó pillantás volt az! A fiú érezte melegét. Csetényi Barna pedig félig takarva Dávid Tibor széles vállaitól, nem győzött csodálkozni. Kassai Karolina belekapaszkodott Szemerédi
János szavaiba és tovább ütötte a vasat. "Más az írói igazság és más a valóságos igazság." Az eszmecsere most már errefelé folyt tovább, mint amikor a pusztaságban szétterülő folyamot valami akadály, hegy, domb új irányba tereli.
Szemerédi János és Kassai Karolina jól vizsgáztak. Az első kapcsolat-felvétel sikeres volt. Titkos szövetség alakult ki közöttük. János ettől a perctől kezdve már kezdte elhinni, hogy átnevelheti Karolinát, s a lány, úgy lehet, szintén ebben bízott.
Az egyetem élete zajlott tovább. Elérkezett a vizsgaidőszak. Ők ketten társaságban sokat beszélgettek e napot követően, s Szemerédi Jánost ez egyelőre tökéletesen kielégítette.
Szíve rejtett vágya azonban az volt, hogy egyszer kettesben lehessen Vadmacskával.
Eljön-e az idő? -kérdezte magában éjszakánként álmatlanul forgolódva.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)