HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-06-05

HB kalandjai: redi vagyok

REDI VAGYOK



A teniszpálya 24 m hosszú. Pontosabban, 23.77, de az a néhány centi már igazán nem tesz semmit. Ha az alapvonalon állsz, s be kell futnod egy, a háló mögé beejtett labdáért, 12 m-t kell skerálnod teljes iramban előre, aztán, ha eléred, s visszaütöd, már rohanhatsz is hátra megint, mert az ellenfeled kéjes vigyorral ocsmány képén biztos átemelte a fejed felett. Tedd mindezt 40 fokban, a tűző napon, tedd órákon keresztül, s akkor fogalmat képezhetsz, milyen játék is a tenisz.
Vagy itt van például a "hózentróger". Te keresztet ütsz, ellenfeled egyenest. Amikor tenyeres keresztet ütöttél, a labdát a pálya bal sarkába kapod vissza, át kell tehát rohannod oda, hogy fonák keresztet üthess. Ellenfeled természetesen újra a tenyeres oldaladra játszik, mert ő meg egyenest üt, s így rohangáltok fel és alá a pálya két sarka között, mígnem egyszer csak küldöttség érkezik a kerítés mellé, egy bácsika, s két nénike, s könyörgő szemekkel kérlelnek, ugyan nem hagynátok-e már abba, mert a nézésébe is bele lehet fáradni, amit műveltek, igen, a puszta nézésébe is bőven.
Egymásra vigyorogtok, kitörlitek a verítéket szemetekből. Hogyne, mért is ne. Mióta játszotok? Hányadik órája? Végül is abba lehet már hagyni. Meg lehet zuhanyozni a kerti zuhanyozóban, a fedett pingpongozó mögött, átellenben a teniszpálya Pénzverde felőli sarkával, s lehet inni egy sört, elől, a büfénél.
Hangoskodó társaság üli körbe az asztalokat, utcáról jöttek be, tetovált férfiak, és kikent, kifent nők. Az előbb osztották ki Jókhora Palit, aki kitessékelte volna őket, ehelyett őt, magát kapták le a tíz körméről. Pici Feri meséli lihegve, ijedten elkerekedő szemmel, mi történt. És Deregh bácsi? Az öreg huszár hol van? Senki nem tudja, talán-tán kiugrott a Tehenesbe egy kisfröccsre, mert szombat délelőtt, így ebéd-idő fele járván ez jó ötlet. Az üdülővezető feje veresedik, a Vezér nyakát behúzva gubbaszt a platán-fa árnyékába felállított kártya-asztalnál, Hájas néni tészta-képpel behúzódik a függöny mögé. Mindenki a másikra vár, vagy tán arra, megunják végre ezek, s felkerekednek. A középpontban, a büfével pont szemközt, kopasz alak trónol, hatalmas, dagadó karizmai olyanok, mint valami cirkuszi erőművészé. Ő a fő-fő hangadó, a nagytorkú.

A Testvér kezembe nyomja tokba bújtatott, vadonatúj Donnay teniszütőjét. -Fogd csak meg Testvér! -s előre siet. Egyenes derékkal megy, a vállát kicsit lóbálja. Megáll a kopasz előtt, farkasszemet néznek egy pillanatra.

-Egy percet adok, -mondja a Hámori Bandi, -hogy meg idd a sörödet szépapukám, de ha utána is itt talállak, én viszlek ki innen.

A csönd tapintható. Darázs száll le a pohár szélére, billeg, csaknem beleseik a sörbe. A kopasz a darazsat bámulja, mintha a világ legérdekesebb dolga lenne a darázs. -Jól van. -Elhessenti, iszik. Int a többieknek. -Jól van. Elég. -Felkerekednek és ahogy bejöttek, távoznak. Egy perc sem telik bele, üresek az asztalok a büfé előtt. Bandi az ablakhoz lép, sört rendel, majd zavarodott képpel visszafordul:

-Jaj, Testvér! De nagy gondban vagyok. Otthon felejtettem a pénztárcámat. Fizesd ki kérlek a söröket, most az egyszer, majd holnap megadom.
-Nem kell megadnod, Testvér, -válaszolom szinte kábulatban az imént történtektől, -had hívjalak meg most az egyszer én téged!
-Szó sem lehet róla, -mérgeskedik. -Meg akarsz szégyeníteni? Nem tudod talán, mekkora kalória-pénzt kapok az olimpiai felkészülésért? Krőzus vagyok hozzád képest Testvér, ne is bosszants ilyenekkel!
Megadom magamat. A Bandival nem lehet vitatkozni. Hol vagyok én ő hozzája képest. Kifizetem a sört, amelyre meghívott, leülünk, hely van most már bőven. A Vezér szava hallatszik át, hátrafelé bök a paklival keverés előtt, és szól: látom a kölkök most is itt rontyák a levegőt. Mér nem mongyák meg nekik, Jámbor elvtárs, hogy menjenek a dógukra?!

Isszuk a sört Hájas néni büféje előtt, a Főfelügyelet üdülőjének kertjében. Az óriásira nőtt platán-fák árnyékában asztaloknál, és leterített plédeken sziesztázó csoportok, nők, férfiak, gyerekek. Élik az életet, élvezik, amíg lehet a nyár örömeit. Kockás bugyogóba bújt kövér egyén vakarja nem messze tőlünk szőrös mellkasát, ismerem, ő az egyik kerület igazgatója, mellette, török-ülésben a felesége körözöttet ken kenyérre, paprikát szeletel rá. A Nánási út felől szakadatlanul újabb és újabb csoportok érkeznek, izzadva, lihegve cipelik cókmókjaikat, alig várják, hogy végre levetkőzhessenek, s vörös-pecsenyére süttethessék gyenge bőrüket a júniusi napon. Két lány lépked könnyedén kinn az utcán a teniszpályák előtt, nyári ruhában, egyik szőke, másik barna, ahogy a nóta mondja. Eltűnnek az árnyékban, aztán újra kibukkannak, a kapu előtt vannak immáron. Fohászkodom, csak jönnének be, mert a barna igen csak tetszik. Könyörgésem meghallgatásra talál az égieknél, tényleg bejönnek.
-Na Testvér! -Bandi kiissza a sörét, leteszi a poharat a kerek asztal közepére. Csupa ideg ebben a pillanatban, mint a vadászó gepárd, feltartott fejjel szimatol bele a levegőbe. -Na, most!
A lányok jönnek tovább, karcsún, izmosan. Soha nem láttam még őket a telepen, Bandi felvont szemöldökén, tépelődő tekintetén látom, ő se. Ahhoz, hogy a beutalóval az irodába mehessenek, el kell haladniuk az asztalunk előtt. Olyan ez, mintha a gazella maga sétálna el a vérszomjas vadász előtt. A lányok lépkednek felénk, minket néznek, mi meg őket. A szőkének eléggé kiélt vonásai vannak, idősebb is a barnánál, haját lófarokba kötve viseli. Most érnek mellénk.

-Szeva' kislány. Hová mész? -A Hámori szólt.

A szőke megtorpan, a barnát tovább viszi a lendület egy lépéssel.

-Az üdülővezetőt keressük, -mondja a szőke kissé zavartan. Most látom csak, hogy erősen ki van festve, a kék árnyék a szeme alatt átdorbézolt éjszakák nyomait igyekszik leplezni.
-Én vagyok az üdülővezető, -mondja a Bandi.
-Te?!
-Igen, én, ugye Testvér?

Másfelé nézek, mintha lekötne valami figyelemre méltó látnivaló a kert távoli sarkában. A szőke lány kurtán felnevet, és azt mondja: "b... meg". Barátnője félre tolja. -Itt kell leadni a weekend-jegyeket? -kérdezi tőlem. Nem válaszolok. Próbálok vigyorogni, mintha valami nagyon vicces dolog történne éppen.

Hámori Bandi fontoskodva ingatja római metszésű fejét. -Az üdülőjegyeket, kérlek szépen, a helyettesemnél kell leadni. Az a kopasz úr, ott a fa alatt, most emel éppen. Ő foglalkozik a beutalókkal.

-Az a kopasz úr? -A szőke vállat von, leírhatatlan káromkodás hagyja el az ajkát. -B... meg a muterodat...Hát, nem néz ki éppen üdülővezető-helyettesnek!
-Pedig az, ugye Testvér?
-Igen, az, -hagyom helyben, magamat átkozva, hogy miért kell nekem mindig mindenbe belemennem.

A kis barna türelmetlen. Meleg van, meg tudom érteni. -Gyere, Litta, intézzük, mert megkukulok a hőségtől!
Mennének tovább, de a Bandi most már nem engedi el őket.

-Figyelj, kislány, veled kivételt teszek. Te, nekem is odaadhatod a beutalódat!
-Jól van. -A Litta nevű lány a táskájába nyúl, kotorászik, s előhúz két enyhén gyűrött papírlapot. -Itt van, b... meg. Egyik az enyém, a másik meg a húgomé. Merre találjuk az öltözőt. Mutassa meg valamelyikőtök, mert esküszöm, kidobom a cicimet, itt vetkezek rögtön meztelenre!

A Testvér rám néz: "Testvér!" Elértem a célzást. Vigyem hátra a lányokat az öltözőhöz, ő meg közben odaviszi a beutalókat Jókhora Palihoz, valami hihető mesével: " tök ultit játszottál éppen Pali, nem akartam, hogy zavarjanak, tessék, itt vannak a lapok"

Elindulok a lányokkal. Bandi utánuk szól. -Ha átöltöztetek, itt találkozunk, majd körbe vezetlek benneteket, s majd mindent megmutatok.
-Jól van, b... meg! -A szőke lány csak int, s már jön is utánam. Húga mellettem lépdel, érzem, lopva engem figyel. Zavar ez az odavetett pillantás, azt gondolja talán, hogy én a Hámori Bandi csicskása vagyok, szaladj ide, fuss oda beosztásban? Elhaladunk az ebédlő előtt, -ez az étterem, -magyarázom, szembe találjuk magunkat Deregh bácsi szolgálati lakásának ajtajával, az ajtó nyitva, az apró konyhában Tera néni, Deregh bácsi felesége kavargat valamit a sparhelton. -Ez Deregh bácsi rezidenciája, -mutatom, -jól van b... meg, de ki a fene az a Deregh bácsi? -Ő a gondnok. -Tényleg, b... meg? Nagyon érdekes. -Az a másik ajtó, meg ott, mellette, amelyik zárva van, az üdülővezető irodája. De a lakása is ez egyben, az irodából nyílik a hálófülke, és...
-Egyedül lakik itt, b... meg? -kérdezi a Litta, felvont szemöldökkel. Nem kapcsolok.
-Nem, nem egyedül, a barátnőjével.
-Úgy?!
Még jobban belebonyolódok.
-Válófélben van a feleségétől, már hosszú ideje nem élnek együtt.
-Felesége is van?
-Van, de...
-Nem érdekes, b... meg. Mit számít az, b... meg!

Littánál nem számít, hogy az üdülővezetőnek felesége is van, barátnője is van, nagyon eltökélt. Látom rajta, ráhajt a Testvérre, nincs sem ember, sem isten, aki megakadályozná. A bökkenő csak az a dologban, hogy a Litta nem tudja: nem a Hámori Bandi az üdülővezető, hanem a Jókhora Pali! Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha kiderül az igazság.
Nem a Testvért féltem, hanem önző módon magamat, nekem tényleg tetszik ez a melankolikus képpel lépdelő barna lány, a Litta húga, s attól félek, ha kipattan, semmi sem igaz a meséből, a Bandi füllentése rám is rossz fényt fog vetni. Átmegyünk a két épület-szárnyat összekötő átjáró alatt, Fickó, jobbra, farkát csóválja, láncon. Most az "L" túlsó szára mellett haladunk, a Pénzverde üdülőjének kerítése mellett, a másik oldalon zsenge orgonabokrok pezsegnek, könnyű nyári szélben. Elérjük a "pingpongozó" lapos tetős épületét, melynek jobb-szárnya a férfi-öltöző, balszárnya pedig a női.

-Ennek a helyén, pont itt, ezer évvel ezelőtt kugli-pálya volt, -magyarázom a lányoknak. -Hosszú, elől nyitott épületet képzeljetek el, hatalmas gerendák tartották a tetőszerkezetet, szinte roskadozott a saját súlyától. Deszkafalának különös, dohos, korhadó-fa illata most is az orromban van még. A kerítés felőli oldalon, épületen kívül fa vályú futott végig, ami arra szolgált, hogy a golyóbisokat vissza lehessen gurítani a játékosokhoz. Nagy-hasú, félmeztelen férfiak állták körbe a pályát, a golyó végigdübörgött a vályúban, s kigurult, egyenesen a dobó kezéhez. Sörös-kriglik emelkedtek a magasba, fogadások köttettek, gyűrűzött a cigaretta-füst. Deregh bácsi volt a sztár, mindegyik csapat azt szerette volna, hogy velük játsszon. Tarolásai sok sörmeccset döntöttek el...

Litta érdeklődve hallgatta a történetet a régi kuglipályáról. -Folytasd, b... meg.

-Nincs tovább, -mondtam. -Itt a vége, fuss el véle. Egy nyáron, gyerek voltam még, hatalmas villám vágott bele az épületbe, a kuglipálya leégett. Az üszkös, fekete gerendákat eltakarították. Helyén épült a következő évben az öltöző, a fedett pingpongozóval. A bábuk és a golyók most is meg vannak még, ha akarod, az öreg Deregh egyszer megmutatja neked, a régi szertárban, a többi ócska kacat között.

-Írok majd róla. -A szőke lány töprengve nézett rám. -Alkalmas időben el kell mondanod újra ezt a történetet a kuglipályáról, magnóra veszem, s megírom.
-Mért? Mi vagy te? Egy író, vagy mi?

El nem tudtam volna képzelni a kiélt-szemű, szőke lányról, hogy író lenne, pedig végül is az volt, újságíró, s egy újságíró még nagyobb is tán a szememben, mint más közönséges író, mert egy újságírónak az igazat kell írnia, míg egy sima mezei író azt ír, amit akar. Az asztaloknál játszottak éppen, őket néztük. A barna hajú lány előre sétált a teniszpálya kerítéséig, őt szemmel láthatóan nem érdekelte sem a pingpong, sem az én mesém.

-"A régi tekepálya" -az lesz a címe, -mondta a Litta. -Csinálok néhány fotót a fagolyókról, s a bábukról.
-Nem lesz jó cím ez a cím, -ráztam meg a fejem.

-Nocsak. -Litta fáradt szeme felvillant. -Aztán mért nem, ha szabad kérdeznem?
-Azért, mert ha "tekét" írsz, az emberek nem tudják majd, mire gondolsz. A fiatalok mást értenek "teke" alatt, és a régi öregek számára, pedig, akik élnek még, a Deregh bácsi számára, Jókhora Pali számára a kugli mást jelent, mint a teke. Ez itt, kuglipálya volt, határozottan állítom, a régi öregek így emlegették.

A szőke lány furcsán, fáradtan felnevetett, -Eredeti fickó vagy te! -A húga után nézett, aki, háttal nekünk az üres teniszpályát bámulta a kerítésnél. Észre se vettem, mikor oldalgott el. Én is őt néztem.
-Egyvalamit szeretnék az elején letisztázni. Nem akarom, hogy megb...d a húgomat! Ezt jól vésd az eszedbe.
-És, ha mégis megb...m? -csattantam fel. -Nem szólhatsz bele, mit teszek, vagy mit nem teszek. Nagykorú vagyok. Ha akarom, téged b...k meg. Igen, téged b...k meg!

Otthagyott, elindult a húga után. Tett néhány lépést előre, aztán váratlanul visszafordult.
-Kemény a farkad?
Nem válaszoltam, olyan mérges voltam erre az újságíró nőre, mint talán még soha senkire. Hogy lehet valakinek így nekirontani?
-Lehet akármilyen kemény, engem akkor sem fogsz megb...ni, soha. Nem fogsz, érted? -

Végleg otthagyott, a húgához sietett, átkarolta a vállát, beszélt hozzá. A barnahajú lány lopva rám pislogott, elnevette magát. Anélkül, hogy egy köszönöm-öt is eldadogtak volna a kalauzolásért, bementek az öltözőbe. Az ajtó becsukódott mögöttük, halottam, hogy hangosan nevetnek. Visszatértem a büféhez.
Hámori Bandi a Naggyörgy Gyurival társalgott, úgy bele voltak melegedve valami témába, hogy szinte észre se vettek. Otthagytam őket, lesétáltam a csónakházhoz. Pici Feri segítségével leemeltem a Bp-X 921-est, kocsira raktuk, betettem a hajóba az evezőket. Épp végeztem, megjelent a Hámori. -Vegyük le a 2003-ast is Testvér, -kiáltotta felém. -A lányok szeretnének eljönni velünk evezni. Átvisszük őket a Muszájszigetre. Én megyek a Littával ezzel a hajóval, te meg mehetsz a másikkal.
-A másik lánnyal, vagy a másik hajóval?
-A másik lánnyal és a másik hajóval Testvér. De ha akarod, cserélhetünk. Kell neked a Litta, Testvér?
Kurta, keserű nevetés hagyta el az ajkaimat. Visszagondoltam az öltöző előtt elhangzott beszélgetésre.
-Kell a halálnak, -ráztam meg a kobakom. -Öt perce sincs még, hogy kijelentette, hogy őt...szóval, hogy őt nem lehet...
-Mit nem lehet, bökd már ki az Isten szerelmére, Testvér!
-Megdugni, na!
-Mármint, hogy neked azt mondta, hogy őt nem lehet megdugni?
-Szó szerint, azt!
Bandiból kitört a röhögés. Szűnni nem akaróan bugyborékolt, a szemét törölgette. -Jaj, Testvér! Olyan szerencsétlen vagy, Testvér! Hát mit gondolsz, mért akarok én pont vele menni a Muszájszigetre? Le van zsírozva minden, Testvér!

Kocaevezés volt az a javából, amit a két lánnyal műveltünk fölfelé, a Pünkösdfürdő és a Libalegelő között! Egyikőjük sem tudott evezni, életükben nem jártak még a Dunán evezős csónakkal, így hát beültettük őket szépen a kormányos-ülésbe, nézelődjenek kedvükre. Most nem volt verseny, nem volt vetélkedés, békés tempóban húztunk felfele, bár meg kell, hogy jegyezzem, így is jobbak voltunk mindenkinél, igen, így is jobbak voltunk mindenkinél. Elhagytuk Lupát, végig eveztünk a kőgáttal elzárt holtágon, átmentünk a szűk csatornán a túloldalra, ahol sima a víz, és zöld, és a bokrok belógó ágai, gyökerei között komplett vadkacsa-családok úszkálnak nagy élvezettel. A Távvezeték fölött kötöttünk ki, felcipeltük a hajókat a partra, kerestünk egy árnyas tisztást és letelepedtünk.

-Nagyon kellemes itt, b...tok meg, -mondta a Litta. -Gyakran jártok ide?
-Mostanában nem, -csóválgatta keserűen a fejét a Hámori Bandi. -Rengeteget kell edzenem, alig érek rá néha-néha egy kis kikapcsolódásra, ugye Testvér?

Litta érdeklődve figyelte.

-Mit sportolsz?
-Mit sportolok, azt kérded?
-Igen azt. Mit sportolsz?

Bandi szembe fordult a lánnyal.

-Azt mondod, újságíró vagy. Hát nézz meg jól. Nem ismersz rám? Eleget láthattál sajtótájékoztatókon mostanában.
-Várj, csak! -Litta két kezébe fogta a Hámori Bandi fejét, s egészen közel hajolt az arcához. Roppant mókás jelenet volt. Nem tudtam eldönteni, komolyan beszél-e, vagy csak az eszét játssza. -Várjál, csak. Most már tudom. Te vagy az, az atléta....
-Nem talált.
-Nem, nem, tévedek. Úszó vagy, most javítottad meg a...

A Testvér eltolta a lány kezét, s szinte méltatlankodva kiáltott fel.

-Hokizom, Litta, hokizom. Neked tudnod kellene, ha tényleg újságíró vagy. Válogatott kerettag vagyok, az első sor közepén játszom!
-Most, hogy mondod, b...d meg...

Az újságírónő megtört. Remekül játszotta a szerepét, engem is megtévesztett vele. Bánta is ő, miket hantázik össze a Hámori Bandi, akarta ezt a jóképű, kékszemű fiatal fiút, a behízelgő modorával, háryjánosos történeteivel, és a kemény farkával. Kellett neki a Hámori Bandi, mint földnek az eső, levélnek a szél, mint almának, hogy beleharapjanak, -jobb hasonlat nem jut az eszembe hirtelen.

Késő délután értünk vissza az üdülőbe. A kiránduláson nem történt semmi említésre méltó. A Hámori Bandi megb...ta az újságírónőt, de hát ez nem hír-értékű. Én semmire sem jutottam a Litta húgával, ez se hír-értékű. Előre lehetett sejteni. Rosszabbul dolog, ahogy ez a dolog indult, nem indulhatott. És nem is sülhetett el rosszabbul. "Nem akarom, hogy meg...d a húgomat" -mondta a Litta, még lenn a Rómain. Hát, teljesült a kívánsága. Az egész szituáció olyan volt, hogy eszem ágába se jutott próbálkozni a Litta húgával. Amikor a Testvér és a Litta elmentek, hogy úgymond: "sétáljanak egy kicsit", a barna hajú lány váratlanul beszédessé vált. Elmesélte eddigi kapcsolatait. Rém unalmas beszámoló lett volna, ha nem lett volna minden történetben egy vezérmotívum: Katit, mert így hívták a Litta húgát, eddig egyetlen férfi sem tudta boldoggá tenni. Ez volt a vezérmotívum. Nem semmi. Ez a lány egyszerűen félt már egy újabb kapcsolattól, egy újabb csalódástól. Résztvevően bólogattam. Ha a Bandi ott lett volna, biztos azt mondja: "hogy te milyen szerencsétlen tudsz lenni, Testvér, igen, biztosan ezt mondja. De hát...számomra nem vezérmotívum, ha egy lány arról beszél, hogy ő nem tud senkivel...Én nem vagyok Hámori Bandi.

Erről, tehát ennyit, -gondoltam magamban, amikor felálltunk a pároshoz. A szokásos felállásban játszottunk, Hámori Bandi volt az üdülővezetővel, én meg a Tóth Laci bácsival, aki rajzfilmeket késztett a televíziónak, s a Nánási út túloldalán lakott egy barátságosan barátságos villában, srévizavé a Főfelügyelet üdülőjének kertjével. Jókhora Pali kezdte a játékot. Az utca felőli oldalon állt, az alapvonal mögött. Hátra tolta kopasz feje búbján az ellenzős sapkát, átnézett hozzánk.
-Redik vagytok? -kérdezte.
-Redik vagyunk, -válaszoltam a partnerem nevében is, s kicsit behajlítottam a térdem a fogadáshoz.
Jött a labda, kifelé csavarodott, mert az öreg a megütés pillanatában ravaszul belenyesett. Visszaütöttem Jókhora Palihoz, ő tenyeres kereszttel válaszolt. Háromszor, négyszer vándorolt egyik térfélről a másikra a labda, a hálónál állók nem tudtak közbeavatkozni. Valahogy pontot kellett már tenni az i-re, elhatároztam, hogy a következő ütésem után bemegyek a hálóhoz. Annyi pörgést adtam a labdába, amennyit csak tudtam, és előre rohantam. Arra számítottam, hogy az üdülővezető megpróbál majd kettőnk között elütni, ahogy máskor is, most azonban valami egészen elképesztő dolgot művelt: átemelte a fejem felett. Engem vitt még előre a lendület, amikor a labda a hátam mögé lepottyant, nem sok esély volt, hogy visszafutva elérjem, meg kellett azonban próbálni. Teljes erőből futottam, s még éppen időben alá tudtam kanalazni. Szállt, szállt magasan, mindenki feje felett elszállt, de sajnos az alapvonal mögött landolt, az ellenfélé lett a pont.

-Alányúltál fiam, mint a nőorvos, -kommentálta az esetet Jókhora Pali, s átsétált a baloldalra adogatni.

Az első három játékot simán nyerték, lemostak minket a pályáról. Laci bácsi erőtlen tenyereseit a Testvér elemi erővel verte le a hálónál, és én se bírtam az üdülővezetővel. Litta diszkréten mosolygott a pálya szélén, a Tanár Úr, az utca túloldalán az ablakban a fejét csóválta. Három-null után azonban fordult a kocka. Harminc semminél Hámori Bandi adogatott, az első szervája elől alig tudtam félreugrani, majdnem engem talált telibe az alapvonalon, a második pedig a hálóba vitorlázott. Tóth Laci bácsi fogadott ezután, baloldalon. Előregörnyedt tartásban várta a labdát, gyér, őszes szakálla lebegett a Duna felől érkező friss fuvallatban. Röviden nyeste vissza, oldalra a folyosóba. A Bandi rástartolt, képén szemtelen vigyor játszott, elértettem a szándékát, pörgetett keresztet akart ütni, mélyen a hátam mögé, igen ez volt a szándéka, világosan láttam, mit akar, a labda azonban nem volt elég magas és a hálóban kötött ki.

-Áll a szöri, -mondta Jókhora Pali blazírt képpel, amikor ismét felálltunk, -de sajnos már csak a szöri áll.

A megjegyzést Veronika fülének szánta, aki a padon ült, Litta mellett. Végül is ki más, mint Veronika volt az, aki megítélhette, mi áll és mennyire? Veronika mosolygott, és rajongó szeretettel nézett kövér, kopasz és öreg lovagjára, pillantásával is igazolva: a szerelem sötét verem. Katit, Melitta húgát nem láttam, őt nem érdekelte a teniszmeccs és én sem érdekeltem. Harminc mind volt az állás, újra én fogadtam. Bandi első adogatása ismét rossz volt, a másodikat letámadtam, Laci bácsi meg feltámadt a hálónál, vezettünk, labdánk volt a break-hez.
A Tanár Úr idegesen kevergette a sörét egy kiskanállal az ablakban, tisztán láttam, amikor előre ballagtam a hálóhoz. -Minek kell a sört kavargatni? Ez soha nem fért a fejembe. Nyilván, azért kavarja, mert sok benne a buborék. De ha nem így lenne, ha kevés buborék lenne benne, akkor a sör nem lenne sör. Gilgamestől tudjuk, valahol olvastam, hogy a sörben, muszáj buboréknak lenni! A főniciaiak is buborékkal itták. Az egyiptomiak meg pláne. De ha a Tanár Úr nem sört akar inni, hanem valami mást, amiben nincs buborék, akkor miért iszik sört? Vagy, ha már iszik, akkor minek kavargatja?
Nem volt időm tovább töprengeni a dolgon, elindult a labdament, a játékra kellett figyelnem. Laci bácsi return-je kicsit rövid lett, a Testvér fonákkal a testemre ütötte, valahogy visszakapartam. Az öregúr kezében volt a lehetőség, hogy megmentse a játékot. Tett egy tétova lépést előre, aztán fájdalmas képpel véknyához kapott, összegörnyedt, s megállt a pálya közepén.

-Pali, Pali, mit csinálsz, az isten szerelmére! -kiáltott fel csalódottan a Hámori Bandi. -Mienk volt a pont!
-Jaj, a sérvem! -jajgatott az üdülővezető.
-De csak egy lépést kellett volna tenni, -méltatlankodott a Bandi. -Fenébe a sérveddel!
-Jaj, jaj, -mondta az üdülővezető.

Veronika berohant a pályára, egyenesen az öregúrhoz sietett. Megfogta a karját.

-Miért csinálod ezt, Pali? Megmondta az orvos, hogy kímélned kell magadat.
-Jaj, jaj, jaj, -mondta az üdülővezető, és a hasát fogta.
-Gyere le azonnal, gyere le most rögtön!
-Jaj, jaj, jaj, jaj, -jajgatott az üdülővezető. -Dehogy megyek. Hogy képzeled. Inkább itt halok meg a pályán, hogysem feladjam.

Veronika megmérgesedett.

-Pali! -kiáltotta, s toppantott a lábával.

Az öregúr átkarolta a lány vállát.

-Ülj vissza most szépen a padra, drágám, -mondta a lánynak, fájdalmas arckifejezéssel. -Most már jól vagyok. Ne félj, nem lesz semmi baj. Ne félj semmitől, Veronika!

A játék folytatódott. Fej-fej mellett haladtunk, nyertek egy gémet, nyertünk mi is, vesztettünk egy gémet, vesztettek ők is. A szettet végül még is 8:6-ra ők söpörték be. Nem bántuk, úgy éreztük, lendületben vagyunk, s a másodikban fordítani tudunk. Fordítottunk is, simán nyertünk 6:3 -ra. A döntő játszma következett. Az első körben mindenki hozta az adogatását, kettő kettőre álltunk, ismét én következtem. Amikor felálltam szerválni, a szemem sarkából láttam, hogy a Litta húga bejön a pályára, s leül a másik két lány mellé. Kati érkezése csak egy pillanatra vonta el a figyelmemet, ám ez elég volt, hogy elveszítsem az adogató-játékomat. Hibát, hibára halmoztam, saját magamat vertem meg, illetve egyedül kettőnket.

Három-kettő oda, és a Bandi adogat. De, mi az, ha a Bandi adogat? "Se nem semmi, se semmi" -mondaná a Deregh bácsi, ő azonban nincs itt, így aztán nem is mondhat semmit. A Testvér hangulat-ember. Ha kedve van, és minden összejön, üt egyszerűen négy ászt. De ha nincs kedve, ha légy hullik a fagylaltjába, elképzelhető, hogy hibázik.
Lepattintja a labdát, egyszer, kétszer háromszor. Kinéz a Littára. Én is a pad felé pislantok, az arcokon feszült figyelem. Most emelkedik fel a labda. Elindul az ütő lendülete, hurkot ír le, s lecsap. Mint ágyú-golyó, süvít át a hálón a Hámori Bandi adogatása, elkapja a vonalat, s hatalmas csattanással oldalra vágódik. Nyújtózom érte, de már érzem: reménytelen, úgy sem érem el. A labda fej-magasságban érkezik a kerítéshez a hátam mögött, ász-adogatás ez a javából, Wimbledonban is megtapsolnák! Na, nem baj, most talán egy kettős hiba következik.
Elrebegett kérésem meghallgatásra talál az égieknél, a Testvér tényleg kettős hibát vét a másik oldalról.
Újra én fogadok, 15 mind az állás, Kati tekintetét magamon érzem, bár most nem nézek a ki padra. Jön az első szerva, és el is megy, fél-méteres out. Második következik. A Bandi ezt csak pöcköli, ez a nagy baj vele, a másodikat általában csak pöcköli. Könnyű dolgom van, oda ütöm, ahova akarom. Belemegy a hálóba. A Testvér köszöni, visszaintek, bár szívesebben vágnám a fölhöz az ütőmet. A Litta húgának az arca félig árnyékban van a padon, szomorkás titokzatos arc ez, rejtett kis félelmek borzonganak át rajta. Tanár Úr odaát kavar és kortyol. 30 : 15. Laci bácsi fogad, s fonákkal úgy veri keresztbe a Testvér első adogatását, hogy csak úgy porzik! Áll a szöri. Ha nem tudnánk, hogy így van, Jókhora Pali közléséből rögtön kiderülne: -áll a szöri, -mondja flegmán az üdülővezető, -de csak a szöri áll, más, sajnos már nem áll. De én megint rontok, Bandinak így labdája van a game megnyeréséhez.
Tudja is, átnéz hozzánk, a rajzolóművészt méregeti a szeme sarkából, merre fele áll a lába? Melyik irányba várja a labdát?
Jön a szerva. Laci bácsi pörget, az üdülővezető tenyeres röptét üt a hátam mögé. Na most, na most! Megfordulok, rohanok a labda után, s kétségbeesve, épp a legutolsó pillanatban fellöbbölöm az égbe. A Testvér sasszézik, bal kezével a labdát célozza. Klasszikus a mozdulat, s klasszikus a rácsapás is, akkora erővel bombázza bele a salakba, hogy csaknem lyukat üt rajta, igen, csaknem lyukat üt a salakba a nagyszerű Hámori Bandi!

-Jókora leütés volt ez édes fiam, -mondja Jókhora Pali, -csak így tovább édes fiam.

Négy kettő után már nem volt többé megállás. Laci bácsi elvesztette adogatójátékát, Jókhora Pali pedig megnyerte a sajátját. Megnyerte annak ellenére, hogy minden egyes ütése után a hasához kapkodott, és jajgatott. A mérkőzést eldöntő pont valódi slusszpoén volt, a szervát követő labdamenetben az üdülővezető fonák keresztet ütött, én a hálónál röptével válaszoltam, a Testvér úgyszintén röptét ütött, s keresztbe lépett. Laci bácsi előtt megnyílt a folyosó, s ő, mintha csak a rajzasztalon kellene vonalzóval egy precíz egyenest húznia, pontosan a folyosóba irányította a labdát. A másodperc századrészéig úgy nézett ki, felcsillan a remény, hogy pontot szerzünk, s visszajövünk a mérkőzésbe. De csak a másodperc töredékéig, mert a Hámori Bandi, mintha rugók löknék visszafelé, vetődött, s estében, lehetetlen mozdulattal beejtette a labdát a háló mögé.

Jókhora Pali égnek emelte az ütőjét: -jókora melák vagy te, édes fiam, hogy ezt is elérted!

A Testvér felült, kinézett az újságíró nőre. -Gyertek ide, -kiáltotta, -s csókoljatok meg, mert én vagyok a király!
-Csókoljon meg téged a recésnyelvű szarvasmarha, -válaszoltam a történtek miatt érthetően kicsit nyűgösen, a Littának azonban nem kellett kétszer mondani, hogy csókolja meg a Testvéremet, a Bandihoz szaladt, és megcsókolta. Veronika az üdülővetetőt csókolgatta, csak engemet, s a Tóth Laci bácsit nem csókolt meg senki. Ellenben, amikor végeztem a pálya lehúzásával, ami tudvalévő, mindig a vesztes feladata, s a padhoz léptem, hogy felcsípjem a teniszütőmet és a törülközőmet, a Kati szólított meg. Csodálkoztam rajta, hogy ottmaradt, és megvárt, mert a többiek már elszéledtek sört inni.

-Mi lesz most? -kérdezte a Kati.
-Hogy érted azt, hogy mi lesz most? -néztem rá értetlenül.
-Hát, hogy mit fogsz most csinálni.
-Hogy mit fogok csinálni? Várjunk csak. Hát, lezuhanyozok, ott, a kerti zuhanyzóban.
-Veled mehetek?
-Tessék?
-Nekem is melegem van.

Azt hittem, csak ugrat, megvontam a vállam.

-De én meztelenül szoktam zuhanyozni.

Felnevetett.

-Én se ruhástól akarok.
-Nincs is nálad szappan, -mondtam.
-Majd te kölcsön adod a tiédet.
-Törülköző sincs nálad, -akadékoskodtam.
-Elég nagy a tied, kettőnknek!

Később, amikor már mindannyian együtt üldögéltünk Hájas néni büféje előtt, s ünnepélyes képpel kortyolgattuk a sört, azon töprengtem magamban, vajon a kezdete-e valaminek, az, hogy meztelenül együtt zuhanyoztunk a Kati és én, vagy a vége?
Melitta húga, ha lehet mondani, most zárkózottabb volt, mint a nap folyamán bármikor. Az újságírónő, kezét a Bandi combján nyugtatta, komor tekintettel méregetett. Szeme villanása azt mondta: "nem fogod megb...ni a húgomat, érted, nem fogod megb...ni" Kutyául éreztem magam, legszívesebben elszöktem volna valahova, ahol egyedül lehetek, ahol nem ér utol a Litta tekintete. Az üdülővezető elemében volt, Jókhora Pali disznó vicceket mesélt, vidáman nevetett rajtuk, fogytak a sörök. Vacsora után kimentünk Katival a kertbe, körbesétáltuk az üdülőt s végül leültünk a nagy fűzfa alá, a Duna felőli oldalon. Sokáig beszélgettünk ott, mindenféle mihaszna dolog szóba került. Csókolóztunk is, és ment a tipi-tapi. Más már nem történt, így ért véget ez a nap, így bizony.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-12-16 13:54:49

Köszönöm, hogy elolvastad! Örülök, hogy rátaláltál erre a régebbi írásomra. Ha én lennék az a valaki, akinek nem jött össze a Litta hugával, nekem is fájna. /Csak még fáj, fáj, fáj.../ Így azonban csak röhögök a marhán.
Szia: én
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-12-16 09:17:15

Tényleg nagyon jó és olvasmányos, poénos, közvetlen hamgnem, s van persze benne valami fájó is, de én élveztem az olvasást és gratulálok!:)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-06-07 08:22:03

Szia Kuvik! Ennyi dícséretet nem érdemlek! Te elfogult vagy egy kicsit velem, ill. inkább, -azt hiszem-, HB-val szemben. Nagyon jól esik mindenesetre, amit írtál, és nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad és hozzászóltál.
Szia: én
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-06-06 17:19:58

Ismét egy, amin jót derültem! Persze, mellette fájt is - ahogy kell.

Jól helyezed a poénokat! Olyan részekre utalsz vissza időnként, amire nem is emlékszik az ember (értsd jelentőséget sem tulajdonít neki), míg nem olvassa a hozzáfűzött kommented (egy szakasszal, egy oldallal, egy történettel később).
Egész részeket tudsz egyetlen rövidke mondattal az ellentét hangulatába taszítani, amihez kevesen értenek.
Nem írom ismét, hogy gratulálok - egyszerűen: jól tartod magad...

Megkaptam a "HB-diszkográfiát". Köszönöm. Már olvasgatom. Üdv:

Kuvik
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-06-05 19:12:15

Bandi olyan, mint a Szindbád! Időnként felbukkan, és akkor mozgásba hoz mindent maga körül. De talán nem is létezik, csak egy mesebeli hős. Háry János, Baudolino, Ludas Matyi és Erős János egy személyben. El tudja hitatni az emberrel, hogy az élet csak egy nagy röhögés...csak inni kell egy pofa sört, csak át kell menni a Muszáj-szigetre.
Szia, örülök, hogy írtál! -én
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2007-06-05 18:45:03

Igazi SZOT-üdülő fíling, legalább is ilyennek képzelem. Bandi szokás szerint hozta a formáját, azon pedig én is elképedtem, hogy Litta - ilyen szókincs mellett - újságíró! Ami a teniszmeccset illeti, a magamfajta avatatlannak követhetetlen volt. Csak átsiklott rajta a szemem. Ezt leszámítva viszont ez a Bandis sztori is tetszett.

Tényleg, Bandi mit csinál mostanában? Megnősült és lecsendesedett vagy még mindig falja a nőket?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)