Bárhogy is próbálom, nem tudom tagadni,
Győzködöm magam, de nem tudok hazudni,
Az igazságot mindig is el kell mondani.

Azt, hogy a kisbabát nem a gólya hozza,
Hogy a férfit nem mindig a benső vonzza,
Hogy az embert a szakítás meg nem kínozza.

Hogy a szerelem egy bonyolult gépezet,
Hogy az álom az nem valóság - képzelet,
Hogy a nagy csalódás is bárkivel megeshet.

Hogy ki áldoz, annak nem mindig jut siker,
Hanem nyakába szakad még nagyobb teher,
S, hogy nem mindig igaz, hogy aki mer, az nyer.

Az igazságot nem könnyű megérteni,
Megérteni, s mind azt el is fogadni,
Ha nem is akarod - sajnos - meg kell próbálni.

Hazugság, hogy mi volt, az nem lehet jelen,
Hogy a kedves dolog szerencsés véletlen,
Nagy hazugság, hogy teljesen rajtad áll minden.

Hazugság, hogy mindig a tanár a tanár,
Hazugság, hogy jóból mindenkinek kijár,
Hazugság, hogy minden kulcs minden ajtót kitár.

Hazugság, hogy minden ember lesz egyszer vén,
Hogy mindent megtalálunk a dolgok mélyén,
Hazugság? Hogy már várnak ránk utunk végén?

Hazugsággal keressük a barátságot,
Hazugságból építünk egy jobb világot,
Ámde benne, megtaláljuk a boldogságot?