HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1875

Írás összesen: 48822

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-15 10:23:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: Berill SheroFeltöltés dátuma: 2007-06-21

A hullaszállító és az ismeretlen asszony (röpkék)

Történetek:
Főfelügyelő: 1, 9, 14, 22, 24, 28, 32, 34, 36, 39, 43, 45, 49.
Nokedli: 2, 6, 10, 13, 16, 18, 21, 25, 30, 38, 42, 47, 50.
Professzor: 3, 23, 27, 31, 40.
Beviz Elek: 4, 7, 12, 15, 19, 26, 29, 33, 35, 37, 41, 46.
Hullaszállító: 5, 8, 11, 17, 20, 44, 48.



1.
Zetovics Hangsincs főfelügyelő jó öreg szokásához híven semmit sem szólt. Síri Kuss, a fiatal rendőrtiszt éppen ezért megértően hallgatta néma főnökét.
Hangsincs mindig ennyit beszélt. Bár a 40-es évei elején járó felügyelőnek kellemes baritonja volt, már amikor használta. Teste nem duzzadt erőtől, de háj sem volt rajta, ám ez nem is volt lényeges vakító kék szeme mellett. A 178 cm-es férfi még mindig a mosolyával varázsolta el a nőket. Síri Kuss ezért is felnézett főnökére. Főnökével ellentétben ő mindig nassolt, bár ennek semmi nyoma sem volt rajta. Őt is szikárnak teremtette az ég.

2.
A haverjai körében csak Nokedlinak becézett srác erőst gondolkozott, s még tán a fejét is megvakarta volna, ha rastás tincsei ebben meg nem akadályozzák. Már több mint egy éve ilyen frizurát viselt. Merő lustaságból, meg tetszett is neki. Nem kellett fésülni, na meg mosni se. Utoljára Karácsonyra esett a nagy szertartás, most meg már május volt. Fejvakarás helyett maradt az asztalon való dobolás. Aztán kipattant a nagy ötlet. "Heuréka!"- felkiáltással ugrott anyja telefonjáért, s már tárcsázta is a haverját.

3.
Dr. prof. habil Szenthpétery Rottenbauerné dr. prof. habil Popovich-Tachscherer Felső-Békésszentimrei Antonietta Blandina Domitilla Ermelinda Pantronella újra és újra elővette a tanulmányt. A címét tekintve nem volt egy nagy durranás, hisz tömören ennyiből állt: A madarak. Ám a belseje! Az csodálatos volt! Az országban honos fajok.
Dr. prof. habil Szenthpétery Rottenbauerné dr. prof. habil Popovich-Tachscherer Felső-Békésszentimrei Antonietta Blandina Domitilla Ermelinda Pantronella nagyon büszke volt erre az egyszerű címre. Egyszerű és mégis kifejező. Ebből habilitált, s még egy pályázaton is nyert vele. Még egyszer neki állt, hogy elolvassa. Teljesen belemerült, s aztán mélyen elszenderült. Arra sem ébredt fel, hogy a szemüveg egyre lejjebb csúszik az orrán.

4.
Beviz Elek és Pop Simon gyerekkori jó barátok voltak. Szervesen a társasághoz tartozott még Vég Béla és Vízi Pálma is. Ez utóbbi Tök Ödön neje volt.
Róluk elöljáróban csak annyit érdemes tudni, hogy kenyerüket a bűnözés bűzös mocsara adta. Mindegy mi, csak lopni lehessen. De eddig még elég jól ment a bolt. A társaság pénzügyeit Vízi Pálma intézte. Beviz Elek és Pop Simon hajtotta fel az üzletet, a szervezés és irányítás Tök Ödönre hárult, s Vég Béla volt Ödön mindenese, a jobb keze, a testőre, szóval mindene.

5.
A hullaszállító jól megtermett fickó volt, és iszonyatosan válogatós. Szerette a hasát, de csak az ínyencségeket. Példának okáért a húst csak akkor ette meg, ha abban nem volt csont. Adott is ezzel rengeteg munkát az ismeretlen asszonynak, aki tulajdonképpen nem is volt annyira ismeretlen, hiszen már 20-on egynehány éve éltek együtt, törvényes, tisztességes házasságban. A hullaszállító az ismeretlen asszonnyal, aki négy gyermeket adott a hazának.

6.
Nokedli úgy gondolta, ha lúd, legyen kövér. Mégsem ildomos a hosszú úton csak zenét hallgatni! Elhatározta, hogy feldobja a hangulatot. A haverját nem is kellett nagyon győzködnie. Kérdés nélkül vette el kezéből a kis pirulát a vigyorgó Smileval. A végtelen egyenes út kezdett kanyargóssá válni, s néha őrült autósok jöttek szembe, néha meg rózsaszín elefántok, de jó mulatság volt kikerülni őket. Már sötét volt, mire megérkeztek. Feldobódva, feloldódva, hiszen az utazás csupa vidám élményt adott.
A fickó már várta őket. Az, pedig ott volt letakarva a dobozban. Nokedli felemelte a takarót, s elégedetten füttyentett.
- Pont ilyet akartam! - jegyezte meg, bár az elképzeléseihez képest kicsi volt, de színre, formára megfelelt.

7.
- Kéne egy balhé! Éhen fogunk veszni. Már két hónapja semmi sem történt. - köpte ki a szotyit Beviz Elek. Hájas teste minden mondatra megremegett, s az ember attól félt, hogy két mondat között feldobja a talpát. Zsíros mancsát Pop Simon vállára tette.
- Na, ja. - szólt sztoikus nyugalommal a másik. - De a főnök azt mondta....
- Tudom mit mondott. - emelte feljebb a hangját Beviz. - Majd szól. De mikor? - hörögte el a mondat végét.
- Na, ja. Neki megvan a pénze. Meg a Végnek is. Szerintem a Vég néha besegít otthon is a főnöknek.... - kuncogott a cingár pasi.
- Ezt hogy érted? - Beviz mindig lassan kapcsolt - Csak nem úgy, hogy... - kerekedett el a szeme.
- Na ja. De. A múltkor aztat mondta, hogy Vízi Pálma király az ágyban.
- Tyű'z annya! - füttyentett Beviz. - Oszt a főnök tudja?
- Tök Ödön maximálisan bízik a nejében. Na, ja. Kecskére a káposztát. Vagy mi.
- Hinnye... Csak ne térjünk el a tárgytól. Keresünk egy kis mellékest vagy sem? Ez a kérdés.
- Na ja. Csak mi ketten? - állt rá a dologra Pop Simon. - Na, ja. Ha tudol valamit, akkó' vágjunk bele!

8.
Új szelek fújdogáltak a temetőben. A hullaszállító addig nézegette gereblyére támaszkodva az ott köröző, káráló madarakat, míg nem kész tervekkel tért haza.
Az ismeretlen asszony számolt. Négy gyerek, egy férj, egy feleség, két lánynak a vőlegénye, meg egy kutya. 55 m²-en. Végül úgy döntött, ahol ennyi éhes szájnak van hely, egy már igazán nem oszt, nem szoroz. Rábólintott. Mint mindig. Mert minden úgy volt, ahogy az ő hites ura akarta. S innen a többit is rábízta. Tegyen belátása szerint.

9.
- Hm. - mondta Hangsincs főfelügyelő a munkanap végén.
Síri Kuss kíváncsian emelte fel szemét főnökére a Police magazinból. Tapasztalatból tudta, hogy főnöke valami nagy dolgot készül mondani.
- Szóval kéne egy jó kis ügy. Amolyan igazi nyomozós. Különben az idei létszámleépítést velünk kezdik.
Három mondat. Az isteni főnök mindig tudta hova kell a pont. Síri Kuss meg sem tudott szólalni, csak bólogatott.

10.
Hazafelé a kábulat csak fokozódott. Nokedli már alig várta, hogy otthon legyenek. Csak kettesben. Amikor végre majd kiveheti és megsimogathatja. Gyönyörű volt. Fekete. Néha kékes. Ezüstös-szürkét szeretett volna, de arra azt mondták, hogy lehetetlen beszerezni. Senki sem vállalta.
Magában már nevet is adott neki. Ropi. Nem illik hozzá, de kit érdekel! Nem tudta, hogy a haverja vajon ugyanígy van-e vele, ugyanezt az eufórikus örömet érzi-e, de tulajdonképpen mindegy volt. Még jó, hogy nem ő vezetett. Így legalább volt alkalma vagy százszor megcsodálni.

11.
A hullaszállító elindult, hogy megtegye az első lépést. Először a boltokban kérdezősködött, de senki sem tudott segíteni. Este lett, mire megtalálta, akire szüksége volt. Tudta, hogy a neje is örülni fog.

12.
- Sirály a pálya öcsém, sirály! - röhögött Beviz Elek úgy, hogy a pocakja fél métert is kilengett.
- Na, ja. Elmondod a frankót? - kérdezte Pop Simon.
Beviz részletesen elmesélt mindent. Pop Simon bólogatott, majd a következőket mondta.
- Há', ha valaki ilyen hülye, oszt ez kell neki, há' legyen meg az öröme! A röhögéstől mingyá' bevizelek.
- Hö? Micsinász'? - komolyodott el a tagbaszakadt. - Szidod az anyámat?
- Úgy nézek ki? Há' mi a bajod komám? Mondtam valami rosszat? Nem hiszem...
- Há' nem is tudom. Egy pillanatig úgy tűnt. De jó lesz kispajtás, ha tartod a szádat. Mindenről... Én meg eztet a dógot elrendezem. Maj' szólok, ha te is kellesz bele.

13.
Éjjel keveset aludt. Forgolódott, s egyik pozitúrát sem találta kényelmesnek. Ha lett volna párnája, most tuti halálra gyűri. Egyfolytában az járt a fejében, hogy ilyen aztán tényleg senkinek nincs. Ráadásul még olcsón is jutott hozzá. Na persze az kicsit ciki volt, hogy a haverja dettó ugyanilyet vett, csak tán a srácé valamivel nagyobb volt. A lényegen nem változtat. Meg van. Végre! Az övé és senki másé!

14.
Újabb eseménytelen nap kezdődött. A meleg kibírhatatlan volt. Zetovics Hangsincs főfelügyelőről patakokban folyt a víz. Már órák óta a Police magazinnal legyezgette magát, vajmi kevés eredménnyel. Síri Kuss a büfében múlatta az időt. Félóránként felnézett főnöke 35 Cº-os irodájába, kicserélte a góré homlokán a hideg vizes borogatást, aztán visszacaplatott a 30 Cº-os büfébe, ahol a legyek sem mozdultak.
Aztán eljött a műszak vége is.
- Hm. - köszörülgette hangszálait Hangsincs.
- Hm. - válaszolt teljes átéléssel Síri Kuss.
- Ma még...! - integetett feddésképp a főfelügyelő - ....Ma még a bűnözők sem dolgoztak.
A beosztott hang nélkül helyeselt.

15.
- Na, aranyapám! Mán csak egy balek kő.
- Na, ja. Oszt akad? - kérdezte hátsófelét vakargatva Pop Simon.
- Akad kispajtás, akad. - ütögette hátba Beviz úgy, hogy Pop Simon megfejelte az előtte álló asztalt. - Szereztem egy frankó címet. Tutit. Aszongyák, hogy a csávó most vette. Nem lesz nagy ügy. Simán elhozzuk.
- Na, ja. Oszt mikor? - köpte ki három foga közül az egyiket Pop Simon.
- Há' előbb megnézem a házat öcsém. Oszt maj' utána.


16.
Nokedli egyre jobban szerette. Órákat eltöltött vele, dédelgette, simogatta, mintha a gyereke lett volna. Nem győzött álmélkodni, hogy mennyi mindent tud. A napfény gyönyörű színeket varázsolt rá.
Ropi azon kívül, hogy tökéletes volt, még eszméletlenül szép is. Igaz, hogy az anyjának nem tetszett. Már akkor ellenezte, mikor még csak tervbe volt véve. Eleinte meg sem akarta nézni. Jó pár nap eltelt, mire fia unszolására közelebbről is szemügyre vette. S egyre inkább nem értette, mi tetszik első szülött fiának ezen a randaságon annyira. Közelről sokkal ijesztőbb volt. Mondta is a fiának, hogy előtte inkább takarja le, vagy tegye máshova, nem bírja a látványát. Jó anyaként ösztönösen érezte, hogy lesz még ebből baj. A fia pici játékszere balul fog elsülni. Rémálmaiban már látta, hogy a házban hemzsegnek a zsaruk, s a gyereket kérdezgetik. Vagy hogy a szomszédok verik a kaput, kapával, kaszával, s az utcán kövekkel dobálják meg a gyermekét. De ezekre a félelmekre nem volt gyógyír. Nokedli mindig egy kézlegyintéssel elintézte.
- Ugyan anya! Nem ártok vele senkinek. Bízz bennem!

17.
Már csak napok voltak hátra addig, hogy a férfi elhozza, amit ígért. A hullaszállító sokkal izgatottabb volt, mint az ismeretlen asszony. Pedig neki is örömet akart vele szerezni. De ha meglesz, biztosan megbékél. Sosem haragudott hites urára néhány napnál tovább. A hullaszállító éppen ezért szerette olyan nagyon a nejét.

18.
Aztán bekövetkezett, amitől az anyja annyira félt.
Megfenyegették a szomszédok. Senki sem nézte jó szemmel Nokedlit és kedvenc játékszerét. Na, persze ez egyfelől érthető is volt. Amerre járt, nyomában lyukas paradicsomok, paprikák, megtépázott gyümölcsfák, s a porzó föld maradt. Érthető volt, hogy szépen lassan mindenki besokallt és kiakadt. Attól féltek, hogy a Nokedli által csak Ropinak becézett drágaság egyszer valakiben kárt okoz.
Nokedli anyja cserepesre beszélte a száját, de fia kitartott kedvence mellett. Nem akart tőle semmi pénzért sem megválni, s falra hány borsó volt a szentbeszéd.

19.
Beviz már jó pár napja folytatott megfigyelést. A sok ablak mögött szinte mindig volt élet. A házat semmi sem védte. Könnyen átugorható kerítés, messze a szomszédok, és egy derék házőrzőt sem látott sehol se.
Lassan már tudta, ki, mikor és mennyi időre megy el. Egyszer-kétszer még a céltárgyat is látta. A srác kezében, mintha sosem akarná elengedni. Biztos volt benne, hogy hamar megszerzi. Sima ügynek tűnt, hogy egy szép napon besétál, elveszi, utána meg kiballag, beszáll vele a kocsiba és már kész is. Hiszen látta hol tárolja a fiú. Nem lesz nehéz hozzáférni. Aztán szépen felmarkolja a nagy zsetont és ennyi. Sima liba!

20.
A fickó közölte, hogy a hétvégén nála lesz. A hullaszállító már előkészített neki egy sarkot. Abban a pici lakásban szentélyként magasodott a helye. S úgy látszott az ismeretlen asszony is megbékél lassan. Már nem csak nézegette a helyét, hanem néha oda is ment, végig simított rajta, szeretettel, s féltő gonddal el-elrendezte a körülötte lévő tárgyakat, s szoktatta magát az új jövevény gondolatához.

21.
Nokedli képtelen volt felfogni. Egyszerűen nem értette, hogy történhetett meg mindez. Hogy reggel hiába akarta megnézni, megsimogatni, már nem volt sehol. Tűvé tette érte a házat. Szólongatta, de mindhiába. Ropi nem került elő.
Délutánig várt. El sem mozdult a helye mellől. Reménykedett benne, hátha valaki hazahozza, de semmi nem történt. Csak a mutatók vánszorogtak néma lassúsággal. Aztán este lett, majd másnap. És Ropi sehol nem volt.

22.
És egyszer csak megszólalt a telefon. Síri Kuss eleinte nem is értette, hogy mit akar a telefonáló ebben az iszonyú melegben. Aztán lassan összeállt a kép. Síri Kuss olyan izgatott lett, mint a kisgyerekek Karácsonykor, s alig bírta elmondani imádott főnökének, hogy micsoda dolgok zavarják meg a békés kisváros mindennapjait.

23.
Dr. prof. habil Szenthpétery Rottenbauerné dr. prof. habil Popovich-Tachscherer Felső-Békésszentimrei Antonietta Blandina Domitilla Ermelinda Pantronella csendesen hallgatta a hívót. Nem ez lesz az első alkalom, hogy az ő segítségét kérik, s ő most is mindent el fog követni, hogy a társadalom hasznos tagja legyen.

24.
Zetovics Hangsincset mintha kicserélték volna. Intézkedett, szervezkedett, aztán kocsiba vágták magukat, s elindultak a helyszínre.
Már az sem zavarta őket, hogy az autó alatt izzott az aszfalt, s a légkondi sem működött a szolgálati gépjárműben. De dolgozhattak! Itt volt a várva várt ügy!!!

25.
Nem nyugtatta meg, hogy a rendőrök hamarosan nála lesznek. Attól még Ropi nincs sehol! Senki nem látta. Teleragasztgatta fényképével a környéket, hátha... De a telefon egész nap néma maradt.

26.
Akadtak a héten kisebb behajtanivalók a főnöknek, így Beviz Elek felfüggesztette a megfigyelést, meg hát már úgyis mindent tudott, amit tudni akart. A hétvégén bemegy és elhozza.

27.
Még nem tudtak konkrétumokat mondani, de dr. prof. habil Szenthpétery Rottenbauerné dr. prof. habil Popovich-Tachscherer Felső-Békésszentimrei Antonietta Blandina Domitilla Ermelinda Pantronella egyáltalán nem aggódott. Biztos volt benne, hogy legkésőbb holnap jelentkezni fognak. Addig előkészítette az összes lexikont, ábrákat, hátha szükség lesz rájuk. Ki tudja milyen volt mielőtt eltűnt, hisz az emberekre bármit rásóznak, s a laikusok el is hiszik, hogy amit vettek, vagy kaptak az az, aminek látszik.

28.
Körbejárták a házat. Síri Kuss némán loholt főnöke nyomában. Mivel a szomszédok amúgy is ellenségesek voltak, nem túl sok hasznos információval szolgáltak. Ám az egyikük megemlítette, hogy mostanában látott itt egy idegen autót, de hozzátette, hogy a srácnál mindig nagy a nyüzsgés, lehet, hogy nem is idegen.
Zetovics Hangsincs főfelügyelő szorgalmasan jegyzetelt. Például ilyen apróságokat, hogy a kapu, s az ajtók mindig csak kilincsre vannak csukva, kulcsra sosem zárják őket. Tehát elméletileg bárki-bármikor ki-be mászkálhatott.
Az ujjlenyomatosok villámgyorsan dolgoztak, de használható ujjnyom nem volt. A főfelügyelő az ismeretlen autóra koncentrált. A színe, márkája már megvolt, s lassan összeállt egy fantomkép is a sofőrről. A srácnak se a kocsi, sem a vezetője nem volt ismerős.
Síri Kuss ez alatt bőszen osztogatta a névjegykártyáját, s a szomszédok lelkére kötötte, hogy okvetlenül hívják fel, ha valami gyanúsat látnak.

29.
Újra elindult, de már a végleges tervvel. Ma elhozza és kész. Ő bemegy, addig Pop Simon a kocsiban vár. Nem volt izgatott, rutin munkának tűnt a dolog.

30.
Sokáig szöszmötöltek a zsaruk, s még valami vadidegen is a képbe került. A fantomkép mégsem hasonlított egyik ismerősére sem, bár Nokedli tulajdonképp nem is gyanakodott rájuk. Ropit nem lett volna mersze egyiknek sem elvinni. Ebben 100 %-ig biztos volt.

31.
Úgyis lett. Jött a telefon, s dr. prof. habil Szenthpétery Rottenbauerné dr. prof. habil Popovich-Tachscherer Felső-Békésszentimrei Antonietta Blandina Domitilla Ermelinda Pantronella bevágta tudományos könyveit a hátsó ülésre, majd elviharzott a megadott címre, ahol már izgatottan várták.
Megnézett minden zegzugot, jegyzetelt, de a rendőröknek egyelőre mégsem volt túl sok hasznára, mert hirtelenjében még semmit sem tudott mondani. Nem volt kizárható, hogy elvitték, de az sem, hogy más módon tűnt el.
A tulajdonos zavartnak tűnt, s mikor szóba került, hogy nézzen meg pár fotót, hátha valamelyiken felfedezi a kedvencére hasonlítót, nem nagyon lelkesedett. Dr. prof. habil Szenthpétery Rottenbauerné dr. prof. habil Popovich-Tachscherer Felső-Békésszentimrei Antonietta Blandina Domitilla Ermelinda Pantronella el tudta persze képzelni a srác lelkiállapotát. Az emberek nagyon tudnak ám szeretni, s ha eltűnik kedvenc játékszerük, mint ahogy a gyerekek is napokig depressziósak, ha elveszik a kisautójuk, vagy tönkremegy a legújabb babájuk.

32.
A véletlen, mint már oly sokszor, most is kapóra jött. Zetovics Hangsincs főfelügyelő épp a tudósasszonnyal konzultált a ház előtt, mikor az utca végén feltűnt a szomszédok által megadott autónak megfelelő csotrogány, benne a fantomképpel nagyjából megegyező fickóval. A főfelügyelő a homlokára csapott:
- Meg van! Látják? Ott jön az autó...
És az, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is porzott a messzeségbe. Síri Kussnak nem kis erőfeszítésébe került, hogy megpróbálja utolérni. Már tövig taposta a gázpedált, de a szolgálati autó csak nehezen akart a megfelelő sebességre gyorsulni, de aztán nem volt menekvés.

33.
- Basszus! Mi a francba rángattál? He? - kérdezte Pop Simon, s izgalmában nem csak a nyelvét harapta ketté, de a rágóját is lenyelte.
- Öregem, fogalmam sincs, hogy kerültek oda a zsernyákok! Lövésem sincs. - hümmögött Beviz. - De van ám egy olyan sanda gyanúm kispajtás, hogy mingyá' kiderül.
Ennyi idejük volt, aztán megállásra kényszerítette őket a nyomukban száguldó zsarumobil.

34.
- Jó napot kívánok uraim! Legyenek oly kedvesek kiszállni a gépjárműből, magasra tartott kézzel, s kérem, szíveskedjenek előkészíteni az iratokat is. A jármű forgalmi okmányait, valamint a személyi igazolványukat, jogosítványt. - kezdte Síri Kuss nevéhez méltatlanul magas hangerőn.
Figyelte ám a két jó madarat. S minél tovább nézegette amazok fizimiskáját, annál ismerősebbnek tűntek. Fél szemét rajtuk tartotta, a másikkal próbálta a mobilját betájolni. Végre kézügybe akadt.
- Hm. - kezdte úgy, ahogy isteni főnökétől mindig is hallotta. - Hm. - folytatta a magasröptű dumát, amit a két palimadár még csak meg sem próbált követni. - Na, szóval, hadd halljam, miért volt oly sietős végigmenni azon a piti kis utcácskán olyan iszonyatosan nagy sebességgel?
Nagy megelégedettséggel töltötte el, hogy végre intézkedhet. Kicsit sokára kerültek a kezébe az iratok, s az ott szereplő nevektől majdnem hangosan nevetni kezdett, aztán rájött, hogy egyáltalán semmi vicces nincs bennük, hiszen az övé sem piskóta.

35.
Beviz iszonyatosan törte nagy busa fejét. Látszott ám a haverján is, hogy nem tudják mire vélni a dolgot. A rendőr csak a miatt állította volna meg őket, hogy kissé gyorsabban hajtottak, mint a megengedett? Akkor olyan nagy baj nem lehet. Éppen ezért készségesen adták oda az irataikat.
- Há' izé... - kezdte volna Pop Simon, mert mégis csak ő vezetett.
- Na, ja... - vette át barátja szavajárását a tagbaszakadt is.

36.
Végre elérte azt a fránya telefont. Két kattintással elkészült a jogsik és személyik képével, majd gyorsan tovább is küldte Zetovics Hangsincs főfelügyelőnek. Kíváncsian várta mi sül ki belőle. Tapasztalt rendőrként tudta, az a legjobb taktika, ha a gyanús alakoknak eszébe sem jut a való. Hát most úgy tűnt, hogy ez sikerül is. Nem a házzal kezdte, hanem a gyorshajtással.
Aztán megjöttek az adatok is. A két fickó igen csak sáros volt. Folyamatosan pittyegett a telefonja, s igazából nem is hallotta, miről magyaráznak a fickók. Mestere volt annak, hogyan kell egy szemmel a telefont, eggyel meg a gyanúsítottat szemmel tartani. Ennek most is nagy hasznát vette. De még negédesen mosolygott.

37.
Beviz megnyugodott. Ez a pasi komplett idióta. Milyen szépen mosolyog, azt hiszi mindent tud. Pedig nem. Például azt sem tudja, hogy nem véletlenül jártak az utcában. Simán át fogja vágni. Néhány rutinkérdés lesz csak, aztán úgy itt hagyják ezt a zsernyákot, mint a sicc.
- Há' tudja drága biztos úr, mi igazából nem akartunk gyorsan menni, csak há' azon a lejtőn begyorsult a gép. Bevallom a frankót, még élveztük is, hogy megy.- szabadkozott Beviz, s ő úgy gondolta, hogy a zsaru nem látja, amint Pop Simonra kacsint.
- Na, ja. Az frankón így történt. - helyeselt a tökmag.



38.
Nokedli egyre izgatottabb lett, főleg, mikor a zsarunak csörgött a telefonja. Nem tudta mi történik, mert őt nem tájékoztatták, de a néma felügyelő elégedettnek látszott. Aztán megmutatta a két fickó képét, de hiába. A srácnak nem volt egyik sem ismerős. Viszont nagy örömére a szomszédoknak a tagbaszakadt igen. Közben az információk is megjöttek a fiúkról, és nem voltak tiszták. Nokedli reménykedett, már nem tűnt olyan lehetetlennek, hogy megtalálják Ropit. Lehet, hogy pont ezek a srácok vitték el.

39.
- Ühüm. - bólogatott Síri Kuss. - Szóval maguknak csak úgy begyorsult a gép. Ugye? Hát ez mással is előfordul. Tudják, velem is elég gyakran megesik. Aztán meg néha az ember el is felejti, hogy lakott területen száguldozik. Persze sokszor senkinek fel sem tűnik, mert nincs ott egy rendőr sem. Az ember bizony elég gyakran megússza. Büntetlenül. Ezt is, azt is, kis stikliket, igaz? Aztán legközelebb ugyanúgy elköveti ugyanazt a hibát, mert nem lett érte megbüntetve. Nem maradt nyoma sehol, ugye?
Síri Kuss elégedett volt magával. Még semmit sem sejtenek. Jó lesz. Lazulnak a fiúk, de a hatás kedvéért az igazolványokat bőszen a tenyerébe csapkodta, ahogy azt még régebben látta a főnökétől. Menthetetlenül hatásvadász játékba kezdett. És ő fog nyerni is. Jó tudni, hogy a srácok totál hülyének nézik. Csak úgy süt a szemükből. De majd a játék végén... Addig még kicsit beszél nekik, majd ha már kenyérre lehet őket kenni, akkor beszélteti is. A nagy ügyről.
- Na, száz szónak is egy a vége, maguk hibát követtek el. Persze azt igazából nem tudom, hogy miért nem álltak meg, mikor már jó 10 perce téptem maguk után ezerrel, de gondolom van arra is magyarázat. Szeretném, ha elmondanák, ha jó fiúk lennének, s megosztanák velem is, hogy miért nem álltak meg.

40.
Dr. prof. habil Szenthpétery Rottenbauerné dr. prof. habil Popovich-Tachscherer Felső-Békésszentimrei Antonietta Blandina Domitilla Ermelinda Pantronella csak nem bírta ki. Végül, mint már annyiszor most is rá kellett jönnie, hogy mennyire laikusok az emberek. Ez a szegény gyerek is azt hitte, hogy vett egy igazi, ritkaságnak számító hollót, olyat, ami senkinek nincs, aztán meg kiderült, hogy Ropi csak egy közönséges, dolmányos varjú.

41.
Beviz már közel járt hozzá, hogy bevizeljen. Ez a yard kompletten idióta. Hülye gyerek stílusban magyaráz, mintha a gyogyóban tartana előadást. Valószínű, hogy ez még azt is megenné, hogy valakivel összekeveri őket, ők bizony ott sem voltak. Röpke pillanatra átfutott agyában, hogy előadja, de aztán azért vetette el, mert mi van, ha mégsem annyira debil. Azt meg tapasztalatból tudta, ha az ürge tényleg ketyós, akkor totál kiszámíthatatlan. Látta ám, hogy Pop Simon is kezd lelkesedni ettől a pacáktól. Tény, hogy nem sűrűn találkoznak olyannal, aki tőlük is sötétebb.
- Há' drága biztos úr, tudja, mi igazándiból csak kocsikázni akartunk. Osztán ottan felpörgött a gép. Nézze meg az én arany barátomat, há' ő vezetett. - kezdte Beviz Elek, majd oldalba bökte a cimboráját, hogy mondjon már ő is valamit.
- Na, ja. És képzelje el, hogy mit lát egy magamfajta dalia abból az autóból. - nyelt le egy fél mosolyt a töpszli. - Nem látok ám én a tükörbe.

42.
Nokedli kétségbeesett. Nem elég, hogy Ropi eltűnik, még az is kiderül, hogy palira vették. Nem hollót kapott ennyi pénzért, csak egy varjút. Nagyon dühös lett a fickóra, hogy így átvágja a szegény, gyanútlan embereket, aztán meg biztos röhög a markába, hogy megint rásózott valami hülyére egy VARJÚT, egy közönséges, egyszerű VARJÚT, ennyi pénzért!!!
Ráadásul a főfelügyelő is elhúzta a csíkot, meg az a kimondhatatlan nevű tudós is, és csak annyit mondtak, hogy hamarosan jelentkeznek. Átkozta már azt a pillanatot, amikor kitalálta, hogy akar egy hollót. Olyat, amilyen senkinek nincs. Hát most már tényleg nincs. Nem hogy holló, de még egy nyamvadt varjú se. Neki se.

43.
- Nem lát a tükörbe? He? Akkor hogyan állapítja meg, hogy alkalmas-e a helyzet előzésre, tolatásra, mit engedhet meg a forgalom? - csapkodta még intenzívebben az igazolványokat Síri Kuss. - Nem lát ki! Hát már azt sem értem hogy kaphatott maga jogosítványt! Főleg ezzel a múlttal.
Látta a rémületet az arcukon. De nem hagyta abba.
- Autólopás, áruházi betörés, pénzbehajtás, régiséggyűjtő kifosztása. Ugye fiúk? Szép kis lajstrom, és még nem is mindent említettem belőle. Na, akkor először is kapnak majd idézést a bíróságtól, gyorshajtásért. Az csak a hab lesz a tortán, hogy bevonják a vezetői engedélyét Pop Simon úr. - hangsúlyozta ki a fickó nevét. - És akkor ez még csak a jéghegy csúcsa. A maguk hátterével én már erősen törném rajta a fejem, hogy mit is feleljek arra a roppant egyszerű kérdésre, hogy mit kerestek abban az ominózus utcában, ahonnan a mai történet elindult. Magánakció? Mert sem a főnöküket, sem a gorilláját nem látom. Na, hajrá fiúk! Kapnak 2 perc gondolkodási időt, míg ideér az én főnököm. Tudják, ő egyáltalán nem humánus, lehet, hogy kettéharapja magukat, mielőtt lenyeli. Szóval elő a farbával!
Nagyon büszke volt magára, főleg az utolsó előtti mondatért. Bízott benne, hogy kellően megijesztette a fiúkat, s úgy fognak dalolni, mint a legszebb énekes madár.

44.
A hullaszállító már legalább ötször kereste a fickót, de annak ki volt kapcsolva a telefonja. Remélte, hogy semmi baj nincs, csak épp most hozza el, amit ígért. Még jó, hogy nem adott neki előleget. Az ilyeneknél sosem lehet tudni, esetleg megpattant volna a pénzzel, áru meg sehol.
Az ismeretlen asszony nem volt ennyire türelmetlen. Inkább közönyös. Nem bánta volna, ha a férje nem akar ilyen őrültségeket. De szerette, hát majd alkalomadtán ezt is megbocsátja neki, mint annyi mást már.

45.
- Jó napot kívánok! Zetovics Hangsincs főfelügyelő vagyok! A dolgok jelen állása szerint meg kell kérnem magukat, hogy fáradjanak be velem a kapitányságra. Még mielőtt bármelyikük is megkérdezné, igen, gyanúsítjuk magukat valamivel. Azt ajánlom, nagyon gyorsan tálaljanak ki, ne raboljuk egymás idejét. Ha berágatnak, az ég óvja magukat. Már pedig ma amúgy is nehéz napom volt! Szóval, ha jót akarnak maguknak fiúk, hamarosan dalolnak.
Az isteni felügyelő eképp indított. Síri Kuss, mint már oly sokszor, most sem győzött álmélkodni főnökén. Nem hiába volt ő a főfelügyelő.
Ezzel szemben a főfelügyelő gondolatait teljesen más kötötte le. Sajnálta szegény gyereket, aki most tudta meg, hogy amit ő olyan értékesnek vélt, nem ér fabatkát sem. Nem tudta mit fog neki mondani, ha esetleg mégsem ezek a jómadarak vitték el. Mikor ott hagyta őt, elég megviseltnek tűnt, s nem volt rá garancia, hogy jó hírrel tudja majd felkeresni.


46.
A rendőrségre érve mindkettőjüket külön helyiségbe vitték. Így Beviznek nem volt módja megbeszélni, hogy mit is fognak mondani. Látta, hogy ebbe az ügybe már belebukott. Rendesen, hiszen az ő ötlete volt, Pop Simon csak asszisztált hozzá. Azt sem tudhatta, hogy cimborája már mindent elmondott, amit az ügyről tudott.
Aztán nagyon sokára bejött a szikár rendőrtiszt, nyomában pedig Síri Kuss loholt. Ez utóbbi nevét Beviz egy életre megjegyezte. A másikét nem bírta, túl hosszú volt. Végül kénytelen volt mesélni. Már annyira hiányzott egy korty víz, meg egy szál cigi, hogy akaratlanul is belekezdett. Na meg abban is bízott, ha ezt elmondja, nem veszik elő más miatt. A főnöke így is pipa lesz rá, nem hiányzik, hogy még őt is belerángassa.
- Na, jó. Elmondom. - kezdett bele. - Mongyuk egy cigi azé' nem jönne rosszul.
Kicsit megnyugodott, mikor megkapta.
- Az én ötletem volt. Illetve nem is az enyimé. - itt meg kellett említeni a hullaszállítót, nehogy már csak ő legyen sáros. - Én marha elvállaltam, hogy megszerzem. Nem tűnt túl bonyolult dolognak. Megnéztem a kérót, fogtam, hogy semmi sem védi, oszt ma meg el akartuk hozni. De csak maguk vótak ott. Bár aztat nem t'om, hogy mé'.
Azt hitte kap némi felvilágosítást, de a két zsaru bőszen hallgatott.
- Nem t'ok többet mondani, na. Ez a frankó. Ennyi. Semmi más.

47.
Nokedli nem tudta, hogy rajta kívül még más is izgatottan vár. Már úgy érezte, hogy nem is kíváncsi arra, mi lett Ropival. Nagyon becsapottnak és szerencsétlennek érezte magát. A telefont nem húzta ki, de felment a szobájába, lefeküdt az ágyra, s megmondta az anyjának, hogy senkire sem kíváncsi. Emberekkel is csak akkor akar beszélni, ha a rendőrök hívják. És ma sem fog kérni se ebédet, se vacsorát. Meg semmit se. Csak annyit, hogy mindenki hagyja békén.

48.
Vegyes izgalommal nyitotta ki az ajtót, biztos volt benne, hogy a nagydarab fickó az, aki csengetett.. Helyette két civil ruhás nyomozó állt az ajtóban. Velük kellett mennie. Nagyon feldühítette, hogy az ismeretlen asszony sipákolt a háttérben, s azt kántálta, hogy ő megmondta, nem kell neki madár. Semmilyen se. Most már neki sem kellett. Biztos volt benne, hogy emiatt keresik. Ő, aki mindig mintaférj és mintaapa volt, nem követett el soha semmit, még egy parkolási büntetése sem volt soha, most belebukott. Egy simának látszó ügybe. Megtörten ballagott a két nyomozó között, s várta, hogy mikor bilincselik meg. De nem akarták. Mégis úgy érezte, hogy a négy emeletes ház minden lakója kikukucskál a kémlelőn, s már meg is bélyegzik.

49.
- Hát főnök, tudja ez így nem okés. - kezdte Síri Kuss. - Ez a hullaszállító is azt mondja, hogy ő ugyan akarta, de nem vitte el neki a behemót. A behemót is el akarta vinni, de nem vitte. Akkor most mondja meg hova lett! Nem tudom elképzelni sem, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk eltűnik.
- Én sem tudom hova lett. Mindenesetre hárman állítják egybehangzóan ugyanazt. Akkor valószínűleg még sincs hozzá effektíve közük. Lehet, hogy dr. prof. habil Szenthpétery Rottenbauerné dr. prof. habil Popovich-Tachscherer Felső-Békésszentimrei Antonietta Blandina Domitilla Ermelinda Pantronellának van valami elképzelése. Mégis csak az ő szakterülete, nem? - rágta körmét mérgében a főfelügyelő. - Ezeket a jó madarakat meg el fogom engedni. Majd szépen rájuk állítunk valakit, s hátha okosabbak leszünk, nem?
- Mindet elengedi, főnök? Én azért még megdolgoznám a dagit.
- Nem egyszerre, ne féljen. Ma csak a hullaszállító mehet haza. Ha holnapig nem leszünk okosabbak, akkor reggel elmehet a cingár, délután meg a nagydarab is.
Ennyiben maradtak. Síri Kuss örült azért, hogy nem egyből engedik ki őket, romba dőlt volna a tekintélye. S az isteni főnök úgyis talál rá indokot, hogy miért tartják még mindig bent őket.

50.
Este újra megjelent a két nyomozó és a kimondhatatlan nevű professzor asszony. Nokedli még mindig fásult volt, de készséggel állt a rendelkezésükre. Aztán eszébe jutott, hogy meg is tudja mutatni milyen volt Ropi, mert a cimborájának még meg van. Így négyesben átballagtak a pár utcával odébb lakó sráchoz. A hőség még mindig elviselhetetlen volt. A barátjának sem volt légkondija, így a huzat jelentette az egyetlen üdvözítő megoldást ebben a kánikulában. Minden ablak, ajtó tárva-nyitva volt nála is.
A fiú megértő volt, szó nélkül vezette be a társaságot a szobába. Dr. prof. habil Szenthpétery Rottenbauerné dr. prof. habil Popovich-Tachscherer Felső-Békésszentimrei Antonietta Blandina Domitilla Ermelinda Pantronella óvatosan közelítette meg a nagyobbacska kalitkát, s tudta, ha kinyitja sem lesz baj, mert a madarak érezték, hogy ő jó és mindig jót akar. Először csak egész közelről gügyögött valami érthetetlen madárnyelven. Nokedli próbálta elsajátítani, de nem ment. Aztán a cimborája kinyitotta a kalitkát, s a varjú a karjára szállt. Dr. prof. habil Szenthpétery Rottenbauerné dr. prof. habil Popovich-Tachscherer Felső-Békésszentimrei Antonietta Blandina Domitilla Ermelinda Pantronella végül odalépett, s elvette a madarat.
- Ilyen volt. Csak Ropi picit kisebb. - jelentette ki Nokedli.
A nyomozók is meghatódva figyelték milyen szeretettel beszél a srác a madaráról, s a professzor milyen szakértelemmel nyúl hozzá.
Aztán egyszer csak a varjú megrázta magát, s felreppent a tudós kezéről, leírt a szobában egy tisztelet kört, aztán huss, kirepült az ablakon.
Zetovics Hangsincs és Síri Kuss egyszerre csapott a homlokára. Nokedli is kezdte kapizsgálni a dolgot, a professzor asszony is szakértőn hümmögött, s már csak a srác nem tudta, amit már régen tudnia kellett volna, hogy ez a varjú se jön vissza.

A történet értelmes úgy is, ha a szereplők jeleneteit olvassuk össze

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-01-28 17:07:36

köszönöm John. ebben a műfajban még nem alkottam egy kísérlet volt.
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2009-01-27 21:13:53

szia Berill,

egyfelöl elkápráztattál másfelől megnevetettél eme műveddel. jó kis detektív-sztori kicsit más köntösben, mint a megszokott. ügyes.

udv: John
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2007-06-25 11:55:07

nagyon szépen köszönöm! ez volt a cél! :)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) Rainer Maria Rilke: Itt halk patak dalol című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Riadva című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Maradék országban címmel a várólistára

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Kisüt a nap, emberek című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Kisüt a nap, emberek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tiszai P. Imre emlékének című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Riadva című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vigyázz magadra Ernő bácsi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tiszai P. Imre emlékének című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ne félj! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ne félj! című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utakon című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Áldott állapot című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)