HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 67 Tagok összesen: 1888 Írás összesen: 49205 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-06-22
MacskajajTejecske. Utolsó cseppje még megcsillan a bajszom végén! Vörösen tűz át a nap a vastag porfüggönyön. Szeretem! Kezét a fejemen nyugtatja. Kitekeredem, és pofám a markába nyomom. Megvakarja - dorombolok. Megnyikordul a fejünk felett egy gerenda. Csak pár perce lehet hátra! "Mennünk kell" - nyávogom. Kisiklok a keze alól, idegesen futkározok fel, s alá a romok között. - Hagyd - mondja. - Megérdemlem. A szakállába ragadt lekvárdarabok úgy világítanak fehér arcán, mint piszkos hóban az élénkvörös vér. "De a tej..." - Hagyj csak... Még egy robaj, és megindul a mennyezet! Ostoba öreg! Nem tud felkelni. Alászorult, egy régi fotel alá, ami felső szintről zuhant rá, épp az imént. Újabb, és újabb bútordarabok érkeznek. Akár egy végkiárusítás: aki kapja, marja! Jobbról egy fürdőkád robban a mi szintünk parkettájába; majdnem végső búcsúra kényszerítve evilági valómtól. Megiramodok a kijárat felé! - Ne menj el - szól utánam. Szabad kezével a mellé esett szelet kenyér után nyúl, és rimánkodó tekintettel nyújtja felém. Por és törmelék szennyezi az ízes felét. - Nem halhatok meg így! Valakinek el kell mondanom, miért történt mindez! Mennék. Meglötyögteti a majdnem üres tejesdobozt. Arról beszél, hogy egész életében, folyton-folyvást csak hazudott. Kezdte egy kisebbel, aztán, hogy fenntarthassa a kisebbek igazságtartalmának látszatát, folytatta - egyre nagyobbakkal, s nagyobbakkal. Hatalmas, kikezdhetetlen monstrumot kreált maga köré az elmúlt negyven esztendőben, az ámítás és kétszínűség építőkockáiból. Pillérei a hamis alibik; munkahelyi értekezletek, kártyapartik az "öregekkel"... ebből hozta össze ezt az épületet is, mely most - egyik pillanatról a másikra - a nyakába omlik. - Hajolj közelebb - suttogja. Vér buggyan a szája bal szegletében. A kenyér mellette hever, lekváros felével a föld felé. Odaszaladok, és az arcának nyomom az arcom. Tejecske! Beszél a megféltettebb titkáról. Nagyon fontos, de csak a tejre tudok gondolni. Tűz lobban az egyik függöny sarkán. Penge csillan az öreg kezében! Valami a hátamba hasít! Fáj. Ez már sok nekem! Rémülten eliszkolok... Tűzoltóautók szirénái festik kékre a házak falát. ----- ----- ----- Hazaértem. Miska sehol. Átvonszolom magam a nappalin, és felugrok a halvány drapp fotelbe. Megtisztogatom a bundám, amennyire tudom, de a vérnek csak egy részét távolíthatom el. Nyúlós, ragacsos masszává olvadt a hosszú szőrrel! Be, a zuhany alá! Általános tévhit, hogy mi, macskák, nem szeretjük a vízközelt. Összegömbölyödöm a tálcán, és várom, hogy Miska megérkezzen. Szárazon. Elmúlik éjfél, mire hazaér. Kétszer ejti le a kulcsát az előszobában, s minden elképzelhető dolgot felrúg, ami az útjába kerül. Hatalmas ember! Van vagy másfél mázsa! Az ernyő kampója élesen koppan a nedves járólapon. Nem dühös, egyszerűen csak, ennyire szerencsétlen. - Mara - szólongat a sötétben. Egy hang nem jön ki a torkomon. Csak kucorgok a tus alatt. ----- ----- ----- Fénycsík fekszik el, a konyhától a fürdő ajtajáig. Vajas kenyeret ken, s feltesz egy teát hozzá. Megcsapja orrom a csipkebogyó jellegzetes szaga. Nincs is itthon csipkebogyó tea! A lekvárnak ilyen az illata. Valami kóbor emlék penget meg ismeretlen húrokat tudatomban (micsoda gonosz ember!), de az éjszakai neszek hamar elnyomják az idegesítő ding-dinget. Hallom a padlóra hullani kabátjáról az utolsó cseppeket. Csurom víz lehet minden! Jellemző rá! Csak hazajön, s nyomban hozzálát a az ügyes-bajos dolgaihoz - bakancsban, kabátban! Csoda, hogy a televíziót még nem kapcsolta be! Megeszi a kenyeret - lassan elillan a vaj és a csipkebogyó illata. Hangosan huppan a kabát a földön. Lehunyom a szemem, s álomba dorombolom magam. ----- ----- ----- - Hát itt vagy? Fény. Vakítóan éles. Fel akar emelni, de a vér odatapadt a tálcához. Iszonyatosan nyúzza a bundám! - Elég ramatyul festesz... "Vizet!" Megnyitja a csapot, megsimogatja a fejem, és kimegy a szobába. Kicsivel később visszalép, és leoltja a villanyt. Kicsit erőre kapok. Magam mögött hagyom macskagúnyám. ----- ----- ----- Ledörzsölöm a testemre ragadt szőrt. Egy fültisztítóval kipucolom a sebeimet. Micsoda éjszaka! Köntösbe bújok, s turbánként a fejem köré tekerem a törölközőm. Miska a kanapén ül. Akár a hegyekből aláomlott kő! Bámulja a tévét. - Úristen, veled meg mi történt - néz végig rajtam. - Mint, akit maga alá temetett egy lavina! - Hasonló - mondom mogorván. - Csak gyakoroltam kicsit. - Ostoba mágusok, sosem érik be egy egyszerűbb kalanddal... - mondja. Lekapcsolja a televíziót, és tüntetőleg befelé fordul. ----- ----- ----- Beáll a csend. Na, meg a sötétség. Egy idő után felkel, és kicsoszog a konyhába. - És? Mi volt? - kérdi kintről. - Egy embert maga alá temettek a hazugságai - válaszolom. - A Semmelweis utcában. - Szörnyű volt a tette? - A maga módján, az. - A maga módján? - Az ő szemével, minden bizonnyal. Egészen megfeledkezett arról, hogy rajta, és e problémán kívül, más is van még a világon... Kattan a mikró. Kinyitja az ajtót, mire meglegyint a meleg tej édes illata. ABC-Pályázat - Omladék Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
sailor bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Forrás című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Földből nőtt címmel inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Forrás című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi emlék című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz oroszlán alkotást töltött fel Advent idejére címmel oroszlán bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi emlék című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese - II. rész című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |