HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 74

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-06-30

HB kalandjai: De jó lenne meggazdagodni II.

A terv, amit a Hámori Bandi kiötlött a vízbepottyant motorcsónak-motor kihalászására a következő volt:
Két kielboattal aláereszkedünk a feltételezett szakaszon, a parttól körülbelül 80 méterre, ahogy az amerikai mondta. A hajók között vékony, erős zsineg lesz kifeszítve, amit rákötözött súlyokkal leeresztünk a mélybe, s lassan végigvonszoljuk a Duna fenekén. A zsinegnek, emberi számítás szerint bele kell akadnia a motorcsónak-motor valamelyik kiálló alkatrészébe, akkor ott gyorsan lemerül valamelyikünk, és rögzíti, majd hozunk az üdülőből egy erősebb kötelet, vagy egy láncot a régi szertárból, s azzal kiemeljük. Aztán, ha megvagyunk, megkeressük az amerikait, s felcsípjük a dollárokat.

Levittük a partra a 921-est, és a 2003-ast. Bondor Gyurka beleült a 2003-asba, én, a testvéremmel a 921-esbe. Eltávolodtunk a parttól, s a raffia-kötelet jó erősen rákötöztük a hajók villáira. A kötél harminc- harmincöt méter hosszú lehetett, közepe a ráerősített súlyokkal rögtön elmerült. A két hajó most nagyjából 15 m re sodródott egymástól a célterület felett. A zsineg egyszer csak elakadt a fenéken. Hámori Bandi felkiáltott: -megtaláltuk. Testvér, te jössz!

Vízbe ugrottam, s gyorsan elmerültem. A zsineget fogva igyekeztem minél előbb elérni a Duna fenekét. A víz sötét volt, és hideg, a fülem pattogott a nyomástól. Nem tudom, hány métert úszhattam lefele, de egyszerre csak lenn voltam. A raffia-kötél bele volt akadva valamibe, el kellett eresztenem, hogy mindkét kezemmel végigtapogathassam azt a dolgot, mi lehet az?
A sodrás azon minutumban elszakított a tárgytól. Térdem éles kőbe ütközött, talán egy nagy sziklába. Felfelé tempóztam, igyekeznem kellett, kevés volt már az oxigén. Jó ötven méterrel a hajók mögött bukkantam fel, ők nem tudtak értem jönni, mert mintha horgonyon állnának, rögzítve voltak ahhoz a mélyben lévő valamihez, de én se tudtam visszaúszni hozzájuk a sodrással szemben. Kiúsztam tehát a partra, felgyalogoltam az üdülő előtti partszakaszig, s ott újra vízbe vetettem magam.

-Mi az ábra Testvér, -kérdezte a Testvér, amikor visszamásztam a kielboatba.
-Azt hiszem, megtaláltam, -mondtam.
-No, ez derék. Gazdagok vagyunk, Testvér. Szeretlek, Testvér.
-Jó, de most kell egy derékszíj, egy darab madzag, s egy csákány, vagy valami más nehezék.
-Mifenének?
-Nem tudom lenn rögzíteni magam, Testvér, amíg dolgozom, -magyaráztam a Hámori Bandinak. -A Duna elsodor. Ki kell mennünk a partra ezekért a dolgokért. A Gyurka addig majd itt lebeg, lehorgonyozva.

Közelebb kocsizott. Előre nyúlt, megölelt. -Hogy neked milyen eszed van, Testvér! Ezért szeretlek Testvér!

Leoldottuk a 921-es villájáról a zsineget, s egy félkörrel kieveztünk a partra. Bandi a hajóban maradt, én felszaladtam, hogy megkeressem az öreg Dereghet. Nem volt nehéz rátalálnom, az árnyékban ultizott társaságával, nem messze a Vezér asztalától. Zöld-negyvenszáz ultit játszottak éppen, kontra partival és kontra negyvenszázzal, mindkét kontrát a vén huszár mondta be. Várnom kellet, nem szólhattam közbe, amíg a játék tartott. Sanyi bácsi makk ásszal indult, makk volt a hajtószíne, a vak is látta. Deregh bácsi kis makkot dobott, Szergej, az ukrán származású anyagbeszerző tököt, mert se makkja se aduja nem volt. Sanyi bácsi a homlokát ráncolta, és felsóhajtott. -Sejthettem volna.
Átnézett szembe az öreg huszárra, az, rezzenéstelen arccal állta a pillantást.
-Szóval mind a három magánál van?
-Nálam, -mondta a Deregh bácsi. -Láthassa!

A negyvenszáz elbukott, s a parti is vele bukott. Végül, hiába nyerte meg az ultit Sanyi bácsi, mégis neki kellett fizetnie a kontrák miatt. Amikor középre dobálták a lapokat, megszólítottam az öreget.

-Bocsánatot kérek egy pillanatra Józsi bácsi!

Felnézett rám a fonott karszék mélyéről. -Mi kéne, ha vóna édes fijam?
-Kellene egy csákány, egy madzag, egy derékszíj, és egy 10-15 m hosszú slag-darab.
-Osztán az minek?
-Hát, annak, hogy lemerüljek a víz alá, az amerikai motráért.

Mord képpel végigmért.

-Osztán jó lesz-e ez így?
-Jó, -mondtam.
-A slag meg minek?
-Azon keresztül veszek majd levegőt a Duna fenekén.
-Nekem mindegy, ha vízbe akarsz fúni. Csákányt találsz a kutyaól mögött, odatámasztottam. Madzagot, slagdarabot a régi szertárban keress, a kulcsot megleled a táblán, a szobámban. Derékszíjat nem tudok adni. De tudok adni. A kulcsok mellett a fogason lóg a barna pantallóm. Abbúl kihúzhatod. De ha elveszíted, hét bőrt nyúzok le a hátadrúl.
-Köszönöm Józsi bácsi.
-Szívesen fijam. Máskor meg ne zavarj, ha ultizom.
-Bocsánatot kérek, Józsi bácsi.
-Semmi baj, édes fijam.
-Tiszteletem, Józsi bácsi.
-Jól van édes fijam. Menny most édes fijam.

Amikor ezekkel a kellékekkel visszatértem a Duna partra, a Bondor Gyurka még mindig türelmesen lebegett a felett a tárgy felett, amihez a kielboat villája rögzítve volt. Csak a Bandi volt kissé ideges: a Pénzverde előtti fövenyen gyönyörű fekete lány napozott egy sárgás-barna színű gyékényen, s ezen a lányon nem volt bikini-felső! Szegény Testvér! Átéreztem, min mehet keresztül. A kötelesség ide köti a 921-esbe, miközben ő már minden ízében a lány mellett szeretne heverni, hogy elmondhassa neki, az olimpiára készül, meg akarja verni Eddy Merxet. Nem könnyű azért az ő élete sem.

-Ez meg itt, minek?

A Testvér a kezemben himbálódzó slagdarabra mutatott, gyanakodva. -Mit akarsz vele, Testvér?

-Ezen keresztül veszek majd levegőt a víz alatt?
-Ne mondd!
-De mondom.

Felderült a képe. -Hogy te milyen okos vagy Testvér! Ezért szeretlek Testvér!

Lemerültem újra. A víz, lent, ezúttal még hidegebbnek tűnt, mint az első merülésnél. Most könnyen és gyorsan lejutottam a fenékre, a derékszíjra kötözött csákány sebesen vitt lefelé. Megtaláltam a tárgyat, tapogatni kezdtem. Lehet, hogy nem is a motorcsónak motort találtuk meg? Amit kitapogattam, az valami vasdarab volt, de szabálytalan alakú, girbegurba, ahogy meg tudtam állapítani. Az oxigén fogyott, ideje volt, hogy a csövön keresztül szippantsak egyet a kinti levegőből. Szájamat a csőre szorítva szívtam egy nagyot, de csak a víz jött, csak a víz jött!! És ahogy az ifjú Fortinbras mondja a Hamletben: "a többi néma csönd... " -mondom most én is nektek: a többi néma csönd volt, a' bizony, elvesztettem az eszméletemet..

Amikor magamhoz tértem, a parton feküdtem, a kavicsokon. Az arcom előtt alig 20 cm-re két gyönyörű női kebel lebegett éteri finomsággal.
-A mennyországban vagyok, -mormoltam, s lecsuktam újra a szememet.
-Nem halt meg? -kérdezte egy rekedtes hang, ami mintha a Deregh bácsi hangja lett volna.
-Engedjenek csak, -mondta a női hang. -Orvos vagyok. Elsősegélyben kell részesítenem. Menjen hátrébb kérem, legyen helyem!

Mézédes ajkak kulcsolódtak ajkaimra. Az élet utolsó szikrájával vadul csókolni kezdtem azokat az ajkakat. Kezem vaksin előre tapogatott, s megfogta a fölébem hajló nőnek a mellét.
A fekete hajú lány elszakította ajkait az enyémtől, eltolta a kezemet, s nevetve így szólt: -Nagyon is élő, ez már, nem kell tovább forszírozni az intubálást. Utána nyúltam, de csak a Deregh bácsi barna trottőr-cipőjét tudtam elérni, ahogy ott állt felettem szétvetett lábakkal.

-Na fijam! Hát elég nagy marhaságot csináltál, fijam, ugye? Mit mondtam volna anyádnak, ha elpatkolsz?

A balsiker nem tört le minket. A Hámori Bandi kifejtette, hogy a motor megtalálása és az örökbefogadás között fikarcnyi összefüggés sincs. Megitta a sörét, aztán csókolózni kezdett a fekete hajú lánnyal. Ők egymás mellett ültek kicsit összegabalyodva az asztal túloldalán, mi, a Bondor Gyurka és én pedig innen, la, az utca felől. A szomszédos asztaloknál hangoskodtak, lehetett volna velük emiatt egy keveset zsörtölődni, de hát nem tettük. Bandi újra szájon csókolta a fekete hajú lányt, és azt mondta: "ezt most azért kapod szívem, mert megmentetted a halálból a Testvéremet"

-Tényleg testvérek vagytok? -kérdezte mohó kíváncsisággal a fekete hajú lány, és a Bandi nemes vonásait tanulmányozta, közelről, átéléssel. Átnézett rám, végigsiklatta tekintetét az arcomon. Fitymálva szólt: -Nem hasonlítotok egymásra.
-Nem vér szerint vagyunk testvérek, -mondta a Testvér. -Hanem transzcendentálisan.
-Transzcendentálisan? Mit értesz ez alatt?
-Ezt se tudod? Mit tanultatok az egyetemen?

Fogytak a sörök, telt az idő. És ahogy telt, egyre inkább nyilvánvalóvá vált a számomra, a Hámori Bandi fogja megdugni aznap ezt az aranyos kis fekete doktornőt és nem én.

-Nincs igazság a földön, -morfondíroztam magamban. -Ha a Testvér ugrott volna a vízbe, hogy az amerikai tag motorcsónak motorját megkeresse a Duna fenekén, őt kellett volna kimenteni és újraéleszteni. Ha így történt volna, akkor most én csókolózhatnék ezzel a lánnyal, hogy hálámat kifejezzem. Milyen nagy dolgok múlnak néha, milyen apró véletleneken. De nem szabad emiatt panaszkodni. A világ úgy van jól, ahogy van. És ha az ember a meggazdagodás határán áll, és ezt a meggazdagodást a Testvérének köszönheti, ne reklamáljon minduntalan mindenért. Dugni, különben is, minden nap lehet, oly mindegy, mikor, hol, és kivel.
Bíztam a Hámori Bandi tervében, szívem könnyű volt, lelkem emelkedett, az élet híg sara nem ért fel hozzám.

A 2003-as lassan haladt felfelé a bal part mellett, esetlenül kerülgette a stégeket. Majdnem Pünkösdfürdőnél járt már. Várható volt a KŐRÖS érkezése, de még nem tűnt fel a nagy hajó. Az amerikai tag az egyesen össze-vissza kalimpált az evezőkkel, Gyurka alig tudta követni. Mi, a 921essel, a Szentendrei sziget oldala mellé húzódtunk, jó messzire a 2003-astól, hogy az utolsó pillanatig rejtve maradjunk. Feszültek voltunk mindketten, keveset beszéltünk. Életünk sorsfordulóhoz közeledett. Ha minden úgy sikerül, ahogy kiterveltük, most megfogjuk az Isten lábát, -ez járt a fejemben. A mondás a Hámori Bandi szavajárása volt, gyakran emlegette életünk szerencsés fordulóihoz közeledve: "megfogtuk Testvér az Isten lábát" . Habár eddig még soha nem sikerült, most komoly esélyünk volt rá. Hajónk egyenletesen futott a tükör-sima vízen, 100-150 méterrel előrébb jártunk, mint a másik hajó. Túljutottunk a hajóállomáson, ami lomhán sodródott el a pesti oldalon. Motorcsónak húzott el a Duna közepén, Lupa felől uszály közeledett. Portya-kajak ért utol minket, kikerült és továbbhaladt. Más alkalommal persze nem hagytuk volna, hogy egy portya-kajak megelőzzön, most azonban szó nélkül tűrtük. Ilona csodálkozott volna ezen, s Deregh bácsi is csodálkozott volna, ha tudomására jut. Mennyire meg tudja változtatni az emberi természetet a jobb élet reménye. Mi mindent tűr el, mi mindent nyel le végette az ember. Hámori Bandi is ezt érezhette, evező-csapásai türelmetlenebbek lettek, rántott néhány hatalmasat, hogy majd' kiestem a kielboatból, aztán vissza-szelídültek. Vadkacsák tempóztak a part mellet álló, hatalmas szilek vízbe nyúló gyökerei között, szépek voltak, kecsesek, arany-sárga tollazatukon tündöklött a délelőtti nap foszforeszkáló sugara. Alig figyeltem rájuk. Mi játszódhat most le a Bondor Gyuri fejében, -ez zakatolt bennem. Vajon nem retten-e vissza attól, amit tennie kell? Vajon lesz-e elég lelkierő benne végrehajtani a feladatot. És az amerikai? Mi van akkor, ha megfullad ez a cselovek, s már csak a holttestét tudjuk kimenteni? Hogyan fogunk akkor örökölni?
Lelki szemem előtt megjelent a kép: fekszik a tag a fövenyen, élesztgetjük. Utoljára még kinyitja a szemét, megtört tekintetét emeli a finom érzelem.
"Tiétek minden vagyonom, fiúk. Itt van a csekk-könyvem a fürdőnadrágom farzsebében. Írjatok rá akkora összeget, amekkorát akartok. Lehet hat számjegyű is. Ég veletek"
Megborzongtam. Megborzongott Hámori is a kettesen, csak úgy rázkódott a hosszú hajó. A Fátum szele söpört végig a fejünk fölött.

A 2003-as karcsú teste elsiklott a hajóállomás hullámoktól lacsatos oldalfala mellett. Korlátnak támaszkodva egy fiú és egy lány figyelték fentről a hajó vergődését.

-Kezdők, -mondta a fiú vállat vonva a lány kérdő tekintetére. -Csak csapkodnak. Az öreg bőrözésig meríti az evezőit minden húzásnál. Most meg, tessék, rákot fogott.
-Hol van már a KŐRÖS ennyi ideig, -tépelődött lenn a csónakban a Bondor Gyurka. -Jézusom, csak jöjjön, jöjjön, mert nem bírom tovább.
-Ez igen, -nevetett belül az amerikai. -Ez az igazi élet. Izgalmas, vértforraló. Ezek a pesti srácok tudják, hogyan kell élni. Vidámak, életerősek, elragadóak. Itt van ez a...ez az elegáns kékszemű fiú is, a Bándzsi, ahogy a társai szólítják. Okos, művelt. Nyelveket tud. Hol vannak a mieink őtőle? Az amerikai ifjúság léha, eltunyult. Vedelik a kólát. Kövérek, haszontalanok. Itt nem látni egyetlen egy kövér fiút sem! Itt mindenki sört iszik.

Teljes erővel húzta a lapátokat, nem törődött vele, hogy karizmai kezdenek fáradni, tenyere zsibong.

-Nyelveket tudnak, műveltek, intelligensek. Van-e odahaza Amerikában olyan fiatal, aki a saját nyelvén kívül beszélne bármilyen más nyelvet? -kérdezte magától keserű szájízzel. -Még a britek nyelvét sem ismerik, pedig az hasonlít valamicskét az angolhoz. Ez pedig, ez pedig...Pedig ez a fiú, ez a... a Bandzsi, ez a kékszemű, ez norvégül is tud. Vagy svédül beszélt legutóbb? Talán-tán svédül. És,... hogy ez a svéd nyelv mennyire hasonlít az angolra, az meg egyenesen kész csoda. Szinte meg lehet érteni. Ha egy amerikai fiú svédül akarna tanulni, könnyű dolga lenne, még könnyebb is tán, mintha a britek kiejthetetlen pattogó akcentusával próbálkozna.

Elhatározta magát. -Ha hazamentem, hozatok néhány svéd-nyelvtanárt. Az iskola alap-mottója az lesz: " Tanuljon svédül, hogy jobban megértse a britek angolját! " Nagy ötlet. Sok pénzt lehet majd vele keresni".

Nem tudott tovább gondolkodni az ötleten, mert a folyó kanyarulatában hatalmas fehér hajó tűnt fel. A hajó magas kéményéből vastag szürke füst szállt fel, s szétterült az égen. Jött, jött, jött, egyre közelebb ért a csónakhoz, S amikor már nagyon közel volt, a boy, aki hátul ült, kifarolt a csónakkal, s átvágott keresztben a folyón. Mit akar? Csak nem megy neki a nagyhajónak? Nem, dehogy megy. Több esze van annál.
Látta, a gőzös mögött fognak elhaladni. Magában helyeselte a tervet. A fiú közelről akarja látni a hajót, és meg akarja mutatni neki is, milyen egy igazi magyar hajó of Danu! Nice from him! Nice from him!

A 2003-as a KŐRÖS tatja mögött táncolt a hullámokon. Bondor Gyurka a megbeszélt terv szerint csinált mindent, Nyíl egyenesen, szemből, neki vitte a kielboatot a nagy hajó első, legnagyobb hullámának. A hegynyi magas víztömeg megemelte a csónak orrát, aztán végigzúdult a nyitott munkatéren. A kétpárevezős megtelt vízzel. Gyurka látta, hogy az amerikai balra dől, vele együtt dőlt ő is, s mire felocsúdott, már a hullámoktól fortyogó vízben voltak mindketten.

-Help! -kiáltotta az amerikai. I can't swimm!

Gyurka átbújt a fenekével felfelé lebegő 2003-as alatt, s két egészséges tempóval a fuldokló mellett termett. Habozott. Ha most ő menti meg a manust, a manus csak őt fogja örökbe fogadni. Nem lesz ez árulás a többiekkel szemben?
A második hullám tetején megpillantotta a sebesen közeledő 921-est, két teli-szájjal röhögő evezősével. Az amerikai el-elmerülő fejére nézett, közelebb tempózott hozzá, de még kivárt.
-Help, help!!
-Ki fogja bírni, -mormolta Bondor Gyurka a fogai között. -Tarts ki pajtás. Csak még egy kicsit! Nem leszek áruló!

A 921-es eltűnt a hullámvölgyben, aztán újra felbukkant. A vízből úgy látszott, a fák magasságában repül a hajó, ahogy oldalazva közeledik a sodrásban. Még egy pillanat, Gyurka látja...már itt is van. -Tartsd a balanszot Testvér, -kiáltja a Hámori Bandi, s fuldoklik a rázkódó röhögés szűnni nem akaró görcsében.

-Help, help!

A kielboat szokatlanul vaskos, kékre pingált villáival a fuldokló mellé siklik. Kinyúlik két erős barna kéz. Bondor Gyurka a vízből segít, tolja az amerikai fenekét felfelé. Az élettelen test átfordul a palánkon, s tehetetlenül elnyúlik az orrban, a trepnin.
-Irány a part, húzzad Testvér, meg ne haljon itt nekünk, -ordít magán kívül a Hámori Bandi.
Tépem az evezőt, otthagyjuk Bondor Gyurkát a vízben a felborult kétpárevezőssel, boldoguljon most már, ahogy tud, mert megcsináltuk, mert gazdagok vagyunk, mi is, ő is, sőt, a Deregh bácsi is az!



Két hét telt el. Az amerikaival nem találkoztunk, amióta kimentettük a vízből, de tudtuk róla, hogy él és boldog. Deregh bácsi látta őt, beszélt is vele, együtt ettek virslit a Chinoin-üdülővel szemben, a Duna parti sütödében. Az életét nekünk köszönhette. A hála nem maradhat el, jótett helyébe jót várj.

-Ne izgulj Testvér, -ölelt át a Hámori Bandi két szett között, amikor térfelet cserélve elhaladtunk egymás mellett a padnál, -figyelj csak, most készíti az iratokat. Az örökbe-fogadás Amerikában sem egyszerű, a jogszabályok ott is szigorúak.
-Nem izgulok, -mondtam, s letoltam a kezét a vállamról. -Csak van egy rossz előérzetem.
-Testvér!
-Mondhatsz akármit, rosszat sejtek.
-Jaj, ne károgj már Testvér, mert rögtön leköplek!
-Köpjél bátran, mér nem köpsz már?

Visszafordult, visszajött. Arca komoly volt, tekintete elrévedt.

-Azt hiszed, meg tudnám tenni? Nekem senkim sincs rajtad kívül.

Megcsókolt jobbról, megcsókolt balról. -Szeretlek Testvér. Ne vitatkozzunk, mert az a halálom. Játszunk inkább tovább. Most szarrá verlek. Én vagyok Tilden, a repülő baszk.

Újabb hét futott tova. Egy szép augusztusi reggelen Deregh bácsi fogadott a kertkapunál. A busztól jöttünk éppen. Az öreg minket lesett. Borítékot tartott kezében, nyújtotta felém. Tétováztam, néztem azt a borítékot. -Az amerikai küldte, -súgta egy belső hang.
-Adja csak, Józsi bácsi, -kiáltott fel a Hámori Bandi, s kikapta a borítékot a vén huszár kezéből. -Csókolj meg Testvér, gazdagok vagyunk, Testvér!
Remegő kézzel tépte fel a borítékot. Keskeny cédula esett ki belőle, s pergett le a földre. -A csekk! -vágott belém a felismerés, mint a villám. Vajon mekkora összeg szerepel rajta?
A Testvér felvette a cédulát, s átfutotta. Nem csekk volt, most már én is láttam. Valami írás volt rajta. Lehet, hogy az örökbe fogadásról értesít minket?

-Mit ír? -kérdeztem. Lehet, hogy remegett egy kicsit a hangom.
-Minden rendben van, -mondta bizonytalanul, s nyújtotta a cédulát. -Olvasd el te is.

A papíron ez állt:

"Hundred thanks for my life. You are very brave boys. I'll never forget you."

-Mennyi? -kérdezte a Bandi.
-Mi mennyi, -néztem rá bután.
-Hát az összeg, ami rajta van.
-Ja, az összeg? Várj csak, had olvasom el még egyszer.

Úgy tettem mintha az írást betűzgetném. Feszült képpel figyelt. -Nos?

-Nem ír konkrét összeget, -mondtam.
-Nem? De hát akkor...?
-Azt írja, minden vagyona a mienk, s hogy küldi a hivatalos okmányokat.

Töprengett. -Sok pénz lehet ez, Testvér?

-Fogalmam sincs, -vontam meg a vállam. -Lehet, hogy nagyon sok.

Nyakamba ugrott. -Gazdagok vagyunk, Testvér. Szeretlek, Testvér. Gyere, telefonáljunk a Bondor Gyurkának, este nagy lakomát rendezünk, meghívjuk az öreg Dereghet is!


A vén huszár kicsit távolabb az udvart söpörte egy hosszú vessző-seprűvel. Megállt, felnézett egy pillanatra, aztán folytatta. Jókhora Pali karonfogva jött Veronikával az iroda felől, kezében telegépelt papírlapok.
A konyhából csörömpölés hallatszott, a kövér szakácsnő méltatlankodva futott ki az ajtón, két karját égnek emelte. Hájas néni széthúzta a függönyt, s kidugta a fejét a büfé-ablakon. Sóhajtott, kortyolt a kávéjából.

Az élet ment tovább a maga könyörtelen egykedvűségével,


nem akart
tudni arról,
ami

történt,


arról, hogy
gazdagok lettünk
és, hogy

boldogok

vagyunk.




Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2007-07-01 19:19:20

Igen, szmodra biztos tbbet is jelent ez a trtnet, mert Te ismered ezeket a helyszneket, A Rmai-partot, a Dunakanyart, a Szentendrei-szigetet, a Lupt, -az leted szinterei. Ksznm, hogy elolvastad s rtl rla. -n
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3783
Időpont: 2007-06-30 22:13:13

Szia!

Nagyon jl szrakoztam a novelln, s a vge klnsen tetszett. (No, s persze a helyszn:) )
Lendletes, tletes, jkedv rs, rm volt olvasni!

Ksznm! :)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023