Belebámult a langyos félhomályba. Fészkelődni kezdett. Hiába vackolta be magát, nem találta a helyét. Úgy érezte magát, mint egy gyerek, miután megkapta az áhított habcsókot. Forgatta a kezében, szagmintát vett róla. Az ízminta után derült ki, hogy a vágyott süti túl kemény, túl fűrészpor ízű, valahogy túl sok. A mostani helyzet neki is túl szirupos lett.
Régóta szerette volna megosztani éjszakai magányát ezzel a férfivel. Férje elfordulása óta még élesebben élt lelkében az összegömbölyödések emléke. Felfájt érzékeiben a másik test hiánya. Barát? Kedves? Szóval az őt ölelő férfi minden tekintetben kiérdemelte a rá irányuló figyelmet. Emberként, férfiként nagyszerű példány volt. Udvariassága, előzékenysége egy illemtanáréval ért fel. Ismeretanyagáról lexikont lehetett volna szerkeszteni. Nem csak a gasztronómiában volt ínyenc, és nagy étvágyú, hanem a szerelemben is. Tökélyének egyetlen pörsenése volt. Nőssége. Ez volt akadálya együtt hálásuknak is. Ölelkezéseik után szinte fájt elválni, de a bérelt lakásból menni kellett. Kétfelé. Őt ugyan nem várta a férje, de lányai, és az otthonában állomásozó állatsereglet igen. Kedvesét nem várták kutyák, a felesége viszont nagyon. Ha időnként célozgatott az együtt ébredés gyönyörére, a férfi szeretettel teli puszit nyomott az orrára.
- Már megbeszéltük, drága. Szeretlek, és nem válok. - Mondta ilyenkor ruhájáért nyúlva.
Névnapi meglepetés volt, hogy az éjszakát is együtt tölthetik. A férfi külföldi tárgyalás miatt kapott kimenőt, ő pedig továbbképzéssel magyarázta távollétét. Az est csodásan indult. A gyertyák imbolygó, selymes fényében minden izgató, sejtelmes volt. A vacsora, a zene, az éjszaka nagyszerűségét ígérte. Az ígéret valóra is vált - majdnem.
Amikor ételtől, szeretkezéstől jóllakottan álomnak adták volna magukat, nem találta a helyét. Hiába simult a férfi ölébe, nem jött az álom. A hátának idegen volt az egyébként jól ismert mellkas. Amikor megfordult, arcát zavarta a férfi lélegzete. Bár a zajokat kizárta a vastag függöny, a csendet borzolta társának a szuszogása.
A sokadik forgolódás után jött rá, hogy mi a baja. Túl sokat várt ettől az éjszakától. Többet kívánt érzékelni, mint amennyit ízlelőbimbói el tudtak viselni.
- Szeretlek - súgta a langy-meleg szobának, és halkan behúzta maga után az ajtót.