HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51447

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: LeonaFeltöltés dátuma: 2007-08-14

Szólít a halál

- Csak megnyomom ezt a kis gombot, és összedől a házad, rá a drága kislányodra.
- Ne, kérem, ne tegye! - az anya könyörögve térdelt a férfi előtt.
- De igen - súgta élvezettel, és egyik ujját ráhelyezte a kapcsolóra.
- Dehát... miért csinálja ezt? Hisz nem is ismerjük magát!
A férfi egy pillanatra elszomorodott, mintha elbizonytalanodott volna, de aztán visszatért arcára őrült mosolya.
- Nem baj. Legalább minden zökkenőmentesen fog menni, és én sem fogok sajnálni semmit.
- Tessék!?
- Ugyan már, ez most nem lényeges! Csak egy gombnyomás, és... mm, máris érzem a gyilkolás édes borzalmát!
- De hisz... Ő csak egy kislány! Egyébként sem tudom, mire jó ez... A kislányom... Előtte az élet! Kérem...
- Nem, nem. Helytelen megfogalmazás. - A férfi mintha élvezte volna, hogy húzza az időt. A kis kapcsolót átdobta a másik kezébe, majd ismét az anyára fordult tekintete. - Mögött az élet, az ideje viszont lejárt. Előtte már csak a halál áll, és addig még pokoli kínok várnak rá. Elvégre senki sem élvezi, ha rádől egy ház. - A férfi mosolygott, és a házat figyelte, ahol most felkattant egy lámpa.
- Maga.... maga egy pszichopata! - fakadt ki zokogva az anya.
- Nana! Semmire sem megy a sértegetésemmel. Ne alacsonyítson le holmi pszichopatákhoz!
- Miért, egyáltalán ki maga? Vagy kérdezzem azt, hogy mi? Ilyen sötét lélekkel talán nem is ember, hanem maga az ördög!
- Oh, kedvesem... - a férfi önelégülten elvigyorodott, tekintetét ismét az anyára emelte. - Nem ördög. Én vagyok a halál.
- A halál? - Az anya szeme elkerekedett, ha nem lett volna ilyen borzalmas helyzetben, talán még el is neveti magát.
- Úgy van. - A férfi ásított egyet. - De most már igazán eljött a kislány ideje. Évente csak egyszer van időm sajátkezűleg intézkedni, úgyhogy ki is használnám az alkalmat. Tudja, mindjárt felkel a nap, ami egy kicsit bántja a szemem.
- A nap? - Az anya szemében egy pillanatra felcsillant a remény.
- Miért kell mindent visszakérdezni? Igen, a nap. De ne is próbálkozzon, minden más fényforrást azonnal kioltok. Nézze csak! - A férfi csettintett egyet, mire a házban gyulladt fény kihunyt.
Az anya most már elvesztett minden reményt. Semmi esélye sincs tehát a kislánynak a hosszú, boldog életre. Ez a férfi, aki a halálnak nevezi magát, túl nagy hatalommal bír, és nem kíméli a drága kis lelket sem.
- Nem lehetne - volt az utolsó próbálkoozása -, hogy legalább fájdalommentes legyen?
- Micsoda? - A férfi meglepettnek látszott. - Ja, hogy... - Vállat vont. - Ennyi engedményt igazán tehetek.
Csettintett egyet, majd néhány másodperc múlva mintha egy gyengébb robbanás rázta volna meg a házat, az ablakok szilánkokra törtek, lassan beszakadt a tető, és összedőltek a falak. A porfelhő is elült, és fokozatosan előtűntek a romok.
- És a gomb? - Az anya arcára kiült a döbbenet, már sírni sem akart, és nem akart kislánya halálára sem gondolni.
- A gomb csak ilyen formaiság, tudja, megfélemlítésnek. Nincs rá szükség. Mindegy, most már vége. - A férfi zsebre vágta kezeit, és elindult a sötét utcán.
- Most... most hová megy? - zokogta az anya, akiben lassan körvonalazódott kislánya fájdalmas emléke.
- Elviszem a kislányt.
A férfi mellett halványan derengeni kezdett a kislány lelke. Vidáman integetett anyukájának, aki ettől még keservesebben zokogott, de kicsit talán megkönnyebbült, hogy kislányának immár nem fáj semmi.
- Hová... hová viszi? Nem lesz ott egyedül?
- Ne aggódj! - vigyorgott a férfi. - Nem sokára te is jössz utána.
A férfi és a kislány lassan eltűntek a sötétben, csak az anya maradt ott, könnyeivel és a rettegéssel küzdve.

***

- Azért sem fogok meghalni! - üvöltötte, és leugrott a legfelső emeletről...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Eddie
Regisztrált:
2009-11-14
Összes értékelés:
635
Időpont: 2010-03-16 22:23:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Ez a történeted nagyon jól sikerült. Szomorú és elgondolkodtató. Senki nem él örökké. Valaki elmegy önszántából, valaki másképp. Tetszett! Örültem neked, hogy ilyet olvashattam.

üdv: Eddie
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-07
Összes értékelés:
60
Időpont: 2009-06-07 16:40:43

Mahabharata... Szávitri története jutott eszembe.
(A Baktay Ervin verziót szeretem a legjobban.)

Érdekes írás... Mi zajlik vajh benned, amikor írod?

(Csak mellékesen: "MögöttE az élet, az ideje viszont lejárt." ... Egy "E" kimaradt.)

T
Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2008-08-26 15:22:02

Kedves Leona!

Félelmetes történet. Engem mégis az anya fogott meg leginkább, aki végéig próbálkozott, hogy háha sikerül megmentenie a kislányát!
Érdekes és meglepő volta befejezés!
Gratulálok!
Myrthil
Alkotó
Leona
Regisztrált:
2006-04-18
Összes értékelés:
32
Időpont: 2007-08-14 20:43:45

Köszi, hogy írtatok, örülök, hogy tetszett :D Én azt hittem vacak lett, azért tettem egyébként fel, hogy megtudjam, miért nem tetszik nekem, de akkor mindegy 8)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7469
Időpont: 2007-08-14 18:35:19

Jó történet, kár, hogy nem sikerült megmenekülniük.
Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Kik nem csupán sejtik címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Merre jársz címmel a várólistára

Susanne alkotást töltött fel Angyalok kísérjen címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Tücsök-kórus című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

szhemi alkotást töltött fel Egy eldugott kis rét címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Edelweiss narancssárga esőtáncán címmel a várólistára

pusztai bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Vigyázz, Zeusz! címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 84. címmel

Madár bejegyzést írt a(z) Egy májusi esős napon című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Egy májusi esős napon címmel a várólistára

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 18. címmel

Madár bejegyzést írt a(z) Májusi kertünkben című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Az asszony, aki sietett címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 67. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)