2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53199

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-12-06 09:07:01

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: aLébFeltöltés dátuma: 2007-08-31

Rejtőzők (részlet)

Átizzadtan ébredtem az éjszaka közepén, kiszáradt torokkal, erős szívdobogással. Ha behunytam a szemem, még láttam, mit hagytam magam mögött, honnan sikerült kimenekülnöm. Nem akartam rá emlékezni de emlékeznem kellett, nem volt vége az álombeli történetnek, és tudtam, hogy nem hagyhatom megoldatlanul, vissza kell még mennem. A sötét lakásban sem éreztem biztonságot, átnyúlt az álombeli üldöző, és mintha csak arra várt volna, keljek fel, hagyjam ott a vackomat, majd menekülés közben elkap, és akkor végem. Fázott a lábam, ahogy a konyha kövére léptem, folyattam kicsit a csapot, és két nagy pohár vizet is magamba döntöttem. Nem kapcsoltam fel a lámpát, nem akartam senkit sem zavarni, gyorsan visszabújtam a paplan alá. Nagyon nem akaródzott újra visszatérni álombeli életembe, de nem igazán volt más választásom, valójában attól féltem, ha itt maradok, valami utánam jön, és akkor senki sem lesz itt, aki vissza tudná tartani.
Visszaidéztem az álomképeket, amiket sikeresen otthagytam néhány perccel ezelőtt. A leghalványabb érzésem sem volt arra, hogy ezen a helyen megfordultam-e valaha. Szürkén kavargó égbolt alatt kietlen sziklás, árkos, gödrös vidék, mint egy elhagyott bánya, nem messze apró levelű fák tömege, sötétzöld, mozdulatlan lombokkal. Nem vagyok egy botanikus, a levelek formájából akácfélére gondoltam először, de a levelekből hiányzott az a puhaság, amit a fa tüskéi ellenére produkált. Féltem az erdőtől, emlékeztem rá, hogy néhány perccel ezelőtt valami onnan űzött ki ide, és nem tudtam, azért, mert itt könnyebb ellenfele lehetek, vagy talán azzal, hogy itt kint vagyok, megmenekültem? Végignéztem magamon, és a meglepetéstől földbe gyökerezett volna a lábam, ha van. Egyáltalán nem láttam a testem, mintha nem is lenne, jó, a saját fejünket, nyakunkat tükör nélkül nem látjuk, de én sem a törzsem, sem a kezem, sem a lábaim nem láttam, ugyanakkor valószerűtlenül éreztem a mozdulatok megszokott tónusait. És láttam, hallottam, éreztem a szagát környező világnak, a légmozgást vagy nem éreztem, vagy nem is volt. Nem létező tüdőm azonban továbbra is ösztönös ritmusában cserélte bennem a levegőt. Kövek gördültek körülöttem, nem láttam, de éreztem, valami vagy valamik felém mozdultak, mintha csak arra vártak volna, szokjam meg az ittlétet, ismerjem fel, hol is vagyok. Felemeltem a lábam, hogy nekilóduljak, de hiányzott a mozgás látható visszajelzése, ahogy lenéztem, még csak egy pici torzulás sem utalt arra a térben, hogy jelen vagyok, és mozdulni kívánok. Az egyensúlyom sem vesztettem el, ez meglepett, de legbelül tudtam, hogy nem a megszokott fizikai világ kötöttségei korlátoznak. Fel fogok emelkedni, ha a másik lábam is felemelem. Nem esek seggre, nem dőlök el, mint a zsák, fel fogok emelkedni, aztán siklani fogok, csak ne menjek túl magasra. A gördülő kövek zaja sem érdekelt már, arra összpontosítottam, hogy ha végrehajtom a tervem, ne érjen semmi kellemetlen meglepetés. A másik vélt lábam is felhúztam, és lassan siklani kezdtem, kicsit feljebb emelkedtem, hogy a nem létező lábaim kiegyenesíthessem, és függőleges helyzetben állva siklottam a levegőben. Csodálatos érzés volt. A kövek taposásának zaja mögöttem felerősödött, visszanéztem, és láttam, hogy maguk a kövek mozognak, alakot öltenek, meghatározhatatlan formájú, de egyértelmű egységet képező organizmussá állnak össze. Hirtelen kékes-fehér fénynyaláb tört elő ebből a valamiből és sisteregve, hihetetlen sebességgel csapott el mellettem. Villám, jutott eszembe, elektromos kisülés. Nem hiszem, hogy túléltem volna ha elkap. Annak ellenére éreztem ennek az igazságát, hogy nem volt, legalább is számomra érzékelhetően nem volt halni való testem. Megéreztem, hogy ahogy visszanéztem, a mozgásom megállt és lassan süllyedek. Valahonnan, talán régi álmaimból beugrott, hogy ha most megijednék, megtörne a varázs, és menthetetlenül lezuhannék, erre pedig abszolút nem vágytam. Mély levegőt vettem, a nyugalom hullámai elöntöttek, és újra nekiindultam, hangtalanul siklottam ebben a teljesen ismeretlen világban.
Furcsa módon tűnt el körülöttem a tér. Tudtam, hogy nem valós közeg, amiben mozgok, nem éreztem, hogy a légmozgás, amit óhatatlanul keltenem kéne magam körül, simogatna, vagy egyáltalán át kéne törnöm valamin, mégis érzékeltem a mozgásom. Annyira lekötötte a figyelmem a közvetlen tapasztalás igénye, hogy amikor újra el akartam magam helyezni ebben a világban, ráébredtem, hogy a semmi közepén lebegek, illetve lehet, hogy siklok, csak semmi viszonyítási pontot nem találtam. Most valóban megijedtem, felötlött bennem az űrhajós általam elképzelt rémülete, amikor ellöki magát a járművétől, leszakad a világmindenség egyetlen stabil pontját jelentő hajójáról, és távolodni kezd, irányíthatatlanul távolodni a biztonságtól, a saját világától, a legkisebb eséllyel sem arra, hogy a következő évezredben valahol megkapaszkodhat, és a végtelen egy pontjaként az örökös magány vár rá. Ez a rémület kezdett rajtam eluralkodni. Nem tudtam a valóságot megfogni, nem éreztem, hol az a pont, amiben megkapaszkodhatnék. Kétségbeesetten kerestem magam körül valamit, amihez köthetem egyáltalán magam, ami visszavezetne az én régi világomba. Hirtelen távvezetékeket pillantottam meg, sehonnan sem induló, távolba vesző távvezetékeket, de ha léteztek, valakik valahonnan céllal húzták, csak fel ne akadjak rajta. Ahogy közelítettem, mögöttük ismerős világ rajzolódott ki, zöld fűvel borított dombok, fák, majd hátrébb egy régi bérház belső udvara, két emelt magasságával mintha az eget támadta volna. Igen, már ég is volt felettem, felhők, szél, jóleső szellő, kezeim, lábaim, és a vonzó, félelmetes gravitáció, a valószerűtlen szédülés minden örömével. Ez a saját álmom volt már, valahonnan hazaérkeztem, most már csak arra kellet vigyáznom, ne essek nagyot...
Úgy döntöttem, bármennyire intenzív volt bennem az éjszakai élmény, ezt most senkivel nem beszélem meg. Miközben a konyhában álltam és melegítettem a kávémat, arra gondoltam, mi lenne, ha felemelném a két lábamat. Elmosolyodtam, biztosan óriási perecelnék, meg sem tudnám magyarázni, miért tettem, a fizika az fizika. Mégis megmaradt bennem a repülés vágya, nem a gépen ülő, vagy ejtőernyőn lebegő légi utazás vonzott; a szabad, általam irányított siklás a levegőben, minden félelmével és minden biztonságával. Nem bíznám magam gépekre, selyemre, kötelekre, szárnyakra, csak semmibe venném a tömegvonzást, milyen csodálatos érzés, hogy is magyarázhatnám el annak, aki nem élte át soha.....

A "Repülés"-re lett volna....

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4570
Időpont: 2012-11-04 12:51:33

Tudomsom szerint nem, st maga a regny sem kszlt el soha... :-)) Ksznm, hogy olvastl!
aLb
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4570
Időpont: 2007-12-16 11:42:20

válasz Áfonya (2007-12-16 11:03:25) üzenetére
Szia, fonya!
Bennem a valsg s a valszertlensg kettssge marad mindig a repls, br a valszertlennek, az elkpzelhet ismeretlennek csak egy eleme. Itt a csak nem misst, pusztn jelzi, hogy szmtalan van vagy lehet mg. Ksznm a vlemnyed, rlk, hogy olvasol!
aLb
Alkotó
Regisztrált:
2006-12-13
Összes értékelés:
243
Időpont: 2007-12-16 11:03:25

rk vgy a replsre az emberek legtbbjben ott lapul, n is lmodtam mr prszor s utna mindig csodlkoztam, milyen egyszer, bren mgsem sikerl.
Mg nem ismerlek, de szeretnlek, mert ez az rsod meg a kis lngos is egszen klnleges lmny volt!
dv: fonya
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2897
Időpont: 2007-11-13 23:13:20

Kedves aLb!
rdekes aprlkossggal emlkeztl misztikus lmodra...lmny volt olvasnom, n is ltem mr meg hasonlt, le is rtam, de kzel sem tudtam ilyen rszletesggel, n csak pr soros versben voltam kpes kifejezni...s valban az lmodban a lebegs a varzslatosan tgul trben...klnleges volt. Nem csodlom, hogy reggel vgytl r, hogy jra rezd.
Grat!:)
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3783
Időpont: 2007-09-01 18:40:37

Szia aLb!

rsodrl, ami igen csak olvastatta magt, eszembe jutott egy gondolat, (amit taln egy Douglas Adams knyvben olvastam). Valahogy gy szl, hogy minden ember tud replni. Annyi az egsz, hogy tiszta erejbl a fldre kell vesse magt, majd valami el kell hogy terelje az essrl a figyelmt, s az esst el kell hibzni...
akkor a levegben marad...

dv: Gy.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) "Az igazat mondd..." című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel "Az igazat mondd..." címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Hayal alkotást töltött fel Villanás címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Joseph von Eichendorff: Sehnsucht / Vágyakozás című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Talantelen címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsonyi béke címmel a várólistára

dpanka bejegyzést írt a(z) Átíratok /haikuk, Pilinszky János verseire/ című alkotáshoz

Rozán Eszter bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 152. címmel

Ginko alkotást töltött fel Kék balerina címmel a várólistára

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka címmel

szilkati alkotást töltött fel Egy kurtizán vallomása címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Orlov: Chagall a várost rótta épp... címmel a várólistára

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022