2004. augusztus 10-én, a XI. Királysági Év kilencedik napjának reggelén azonban megtudhattuk,

Hogy egy kisebb Expedíció indult hajnali 2 óra után kevéssel a Szent Szigetre.
Ott találkoztak egy különös lénnyel: embermagaságú; hosszúkás, fehér arcú, fekete szájú volt, köpenyt viselt és hatalmas fekete kalapot. Két gyűrű lógott a nyakában.
Megtudták tőle, hogy a lényeket, melyek az Álarcosbálon elrabolták tőlünk a Szent Koronázási Jelvényeket, warronoknak hívják (királyuk neve valószínűleg Leyovan - ezt a néhai Valencius álmából tudjuk); hogy kereken tíz évvel ezelőtt egy régi-régi Birodalom Polgárait a warronok fákba zárták, és ez az az éjszaka, mikor a fába zárt lelkek gyötörhetik a warronokat.
Elküldte őket a "drágalátos forrásunkhoz", ahol ők egy ismeretlen lényt láttak, aki remegve beszélt a körülötte álló fákkal.

Továbbiakban (a szokatlan módon reggel tartott Kincstárazás után) ünnepélyesen megnyittatott az Olimpia.
Először a Sínséta került megrendezésre, a győztes II. Sair. (Második helyezett: Luciana, harmadik: Mungó.)
A Sínséta-extrém versenyszámban a pálmát a pontozóbizottság egyértelmű döntése értelmében McDouglas vitte.
Délután a Rendek Gyűlései voltak, melyen nem csak a Rendkívüliek nem vettek részt, hanem két arcátlan rebellis sem, akik harmadik Kolompolás után sem jelentek meg, hanem csak külön felszólításra; ők mosogatni kényszerültek.

Estefelé a Seniorok meglepetésszerűen támadtak le mindenkit az első hallásra értelmetlennek tűnő kérdéssel, mely csak valamivel később, a vacsoránál nyert magyarázatot:
Szórva vagy keverve?
A Szaletli alatt ülve az erdő csendjéből felhangzó, egyre erősödő kérdésekre adtunk feleletet.
Mit eszünk reggelire? Tejbepapit...
Mit eszünk tízóraira? Tejbepapit.
Mit eszünk ebédre? Tejbepapit!
Mit eszünk uzsonnára? Tejbepapit!!!
És mit eszünk vacsorára? TEJBEPAPIT!!!
Miután mindenki elfogyasztotta az első tál Tejbepapit - ízlés szerint Szórva vagy Keverve - Peregrin megnyitotta a Vitát.
Sok meggyőző érv hangzott el mindkét fél részéről - de sok csak ócsárolta a másik oldalt.
A Szórva-pártiak ábrákat gyártottak az elméletükhöz; a Kevervések szerint nekik erre nincs szükségük.
A legfőbb Szórva-érv tulajdonképpen ellenérv volt: Keverve undorító a kinézete.
A Keverve-párt szerint nem undorító, csupán rossz az, aki rosszra gondol: nem kell rögtön vaddisznóürülékre asszociálni, ilyen egyszerű a dolog. Különben pedig ők az ízek harmóniáját emelték ki.