HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 26 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-09-22
A hadistennő 2II. Találkozás Antonia és Ralf éjfélkor váltak el egymástól. A fiú aggódva nézett a lányra, majd megkérdezte: - Nem akarsz hazamenni? - Nem, még nem, Ralf, sétálok egy kicsit. - A szüleid nem aggódnak miattad? - Nem érdekel, hogy mit tesznek, most nyilván Lena fejét mossák. - Miért, mit művelt már megint az a csaj? - Miatta vagyok itt. Feldühített, én meg elrohantam, pedig be kellett volna húznom neki, vagy elvágnom a torkát! - De hát mit tett? - Nem érdekes, majd elrendezem! - Oké, te tudod! - Igen, én tudom. Na, hello, én megyek! Hétfőn találkozunk! - Aha, akkor hétfőn. Szia! - Szia! Azzal mindketten más irányba indultak. Antonia céltalanul kóborolt, ám a Tanárképző Főiskola előtt megállt, majd bement. Sétált a csupasz fák között, és nézte a tanulmányi épület sötét ablakait, és az impozáns épületeket. A kollégium előtt sétált, látta, hogy néhány ablak világos, de nem törődött vele, továbbsétált. Nem is sejtette, hogy valaki figyeli a sötét kollégium bejárónál. Mikor egy vonalba ért a bejárattal egy hang szólította: - Tudtam, hogy eljössz! A lány ijedten kapta a fejét a hang irányába, de nem látott ott senkit. Összehúzott szemmel kutatta a mozdulatlan sötétséget, de nem volt ott semmi. "Mi van itt? Szellemjárás?- gondolta. Végül a sötétség "megmozdult", és egy férfi alakja bontakozott ki belőle. A lány két lépést hátrált, és figyelte a becslése szerint 180 cm magas, erős testalkatú férfit, ahogy kilép a fényre. Jóképű volt, ám a szeme szigorúan villant a lányra, és úgy méregette, mintha a lelkét vizsgálná, szúrós pillantásával. Haja rövidre vágva, szemei barnák. - Már vártalak! Tudtam, hogy el fogsz jönni!- mondta. Hangja mély volt, és a lányt azonnal elbűvölte. - Ki maga?- kérdezte bátortalanul a lány. - Majd mindjárt eszedbe fog jutni, hogy ki vagyok.- ígérte csendesen, s kinyújtotta a kezét, mire a lány homlokába fájdalom nyilat, és a rég szunnyadó Teiwaz jel felizzott. Agyába emlékek tódultak, és a szeme feketévé vált. Fel akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán, a lába remegett, majd hangtalanul összecsuklott. Az idegen utána nyúlt, elkapta, majd a karjába vette. Nézte a lányt, majd elindult vele. Félóra gyaloglás után egy házhoz ért, ahová bement. Bevitte a nappaliba, ahová belépett, majd lefektette az előtte lévő vajszínű bőrheverőre, s maga is letelepedett a vele szemben lévő ugyanolyan fotelbe. Nézte a fehér színű falakat, melyek értékes festményekkel voltak tele, majd a háta mögött megszólalt a nagy, antik óra, mire odanézett. Egy óra volt pontosan. Antonia egy félóra múlva magához tért. Mikor felnézett a fehér mennyezetet látta, maga előtt - Örülök, hogy magadhoz tértél!- szólalt meg a férfi, mire a lány odanézett, majd felkiáltott: - Tyr! - Végre felismertél! A kollégiumnál nem igazán akartál.- nevetett fel az isten, mert valóban ő volt, bár mint láttuk, kicsit megváltozott. Antonia felült, és szembefordult a férfival, majd körülnézett. - Ez a te házad?- kérdezte. - Hát nem is az öreg Halálé!- hangzott a válasz. - Szép, nagyon ízléses! - Köszönöm. Jobban vagy már? - Igen, semmi bajom. Veled mi újság? Hol voltál 18 éven át? - 16 évig katonáskodtam, az utolsó másfél évben, pedig mint ahogy azt te is tudod, polgármester rangban vagyok, és igazgatom ezt a várost. - Igen, tudom, hogy te vagy a polgármester, és Viktor Larsen néven éled az életedet.- mosolyodott el a lány. - Így van. Te, pedig ismét ugyanaz a csaj lettél, mint aki voltál. - Valóban nem változtam, ám te se mondhatsz túl sok változást magadénak. Még mindig ugyanaz a fickó vagy, akit megismertem. De mondd csak, miféle "gaztettet" követtél el a szép, dús, sörényed ellen? - Köszönöm, ez jól esett. A "sörényemet", ahogy te nevezted, levágattam! Nem lenne előnyös az üzleti életben. - Jó atyádat még nem tagadtad meg?- kérdezte a lány, mire a férfi szemében egy pillanatra felvillant a harag, ám aztán rájött, hogy a lány ezt csak költői kérdésnek szánta. - Nem vettem még tervbe!- húzta el a száját. - Ezt örömmel hallom. Nos akkor te is modern fickóvá avanzsáltad magad, de remélem a viking nevet sem tetted le! - Ne aggódj, nem fogom a gyökereimet elfelejteni. - Remek! - A családoddal milyen a kapcsolatod? - Hát a nevelőszüleimmel jól meg vagyok, ám a féltestvéremmel, Lenával már ilyen felhőtlen a viszonyom. - Hogy-hogy? - Hát tudod, mióta mindketten beléptünk a kamaszkorba, szívből utáljuk egymást. Most is miatta vagyok itt, és nem otthon ünneplem a születésnapomat. - Miért? Mit mondott, vagy mit tett, miért eljöttél? - Csak elmondta az igazat, és nekem akkor nagyon fájt. Nagyon rosszul esett, amit mondott, és elrohantam. - Hidd el, az igazság mindig fáj, de aztán megbékél vele az ember.- vigasztalta Tyr. - Mostmár nekem se fáj, mivel mostmár tisztában vagyok vele, hogy ki vagyok valójában, hála Neked! - Ugyan már! Én csak segítettem, hogy tisztában légy, hogy ki vagy. Mit szólnál, ha itt maradnál az éjszaka további részében? - Nem, jobb, ha haza megyek, anyáék már aggódhatnak.- mondta, és határozottan felállt, majd menni akart, de Tyr lekapta a kezét, és magához húzta. - Maradj, kérlek! Nem Viktor kér, hanem Tyr! Ne menj el! - Jó rendben, maradok, majd azt mondom, hogy Ralf-nál aludtam. - Hálás köszönetem.- mondta a férfi, majd magához ölelte, de pár másodperc múlva gyengéden eltaszította. Antonia elmosolyodott. - Régebben azért tovább dédelgettél.- jegyezte meg. - Most elégedj meg ennyivel! Gyere, megmutatom a szobádat. Azzal kiment a nappaliból, majd felment a vele szemben lévő lépcsőn, és egy hosszú folyosóra vezette a lányt, melynek legutolsó szobájánál állt meg. Lenyomta a kilincset, és egy hatalmas szoba tárult eléjük. A bútorok drága fából készültek, és a levegőben ott terjengett az illatuk. Velük szemben egy kényelmes ágy állt, szép, halványzöld színű huzattal a párnákon és takarókon, jobbra tőle egy ablak, előtte nehéz, faragott íróasztal, és egy kényelmes szék, balra, pedig egy ruhásszekrény, és egy kisebb könyvespolc. - Ez lesz a szobád. A szekrényben válogathatsz kedvedre a hálóingek és a ruhák közül. Mindenféle méret és fajta van. - Csak nem megőrizted a volt barátnőid holmjiát? - Talán.- mosolygott titokzatosan a férfi. - Figyelj csak, Tyr! Én reggel nyolc felé hazamegyek, szóval ne lepődj meg, ha utánam kelsz, és üresen találod a szobát. - Rendben, de azt hiszem én leszek az, aki hamarabb kel. - Még mindig nem alszod végig az éjszakákat? - Sajnos nem, még mindig működnek a régi beidegződések. - Jól van, akkor jó éjt! - Jó éjt! Az ajtó becsukódott, és a lány magára maradt. Szétnézett a szekrényben, majd egy épp rávaló fekete selyemhálóing mellett döntött. Szép darab volt, kettős spagetti pánttal. A lány felvette, és a térdéig ért. Lekapcsolta a lámpát, bebújt az ágyába, és azonnal elaludt. Tyr a szobájában is ágyban volt már, és nézte a sötétséget. "Hát újra megvan, az, akire vártam. Minden rendben lesz mostmár!"- gondolta elégedetten. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |