Minden héten, szombat este l9.05 órakor ínyenc csemege várja a különös filmek kedvelőit a televízió Viasat3-as csatornáján. A mindössze egy órányi műsor felépítése nagy szakértelemre vall, mind a rejtvények, mind a megfejthetetlen furcsaságok bemutatása terén, melyek mindegyike folyamatosan fenntartja a néző kíváncsi érdeklődését.
Kiváló a narrátor személyének megválasztása is, akit Jonathan Frakes alakít felsőbbséget, mágikus tudást sugalló lényével, kaján mosolyával, becsapós mutatványaival.
Valamennyi, öt történetből álló filmcsokor előtt, érzékeink hiányosságait bizonyító bemutatót tart, mely sosem nélkülözi a tudományos alapokon nyugvó kutatások eredményeit.
Elsősorban a múlt század eleji német Gestalt-pszichológusok figura-háttér elméletét alapul vevő látványváltoztatások demonstrációit kedveli, ahol egy inger két vagy több egymástól elkülöníthető területet tartalmaz: előtérben a figurával, a többi részt háttérként kezelve. Észlelőrendszerünk sajátsága, hogy kétértelmű ábránál a figura-háttér elrendeződés megfordulhat, feltéve, ha valaki hajlandó nézőpontját áthelyezni (Ilyen pl.. Salvador Dali festménye, melynek közepén Voltaire mellszobra látható, melyet az árkád alatt álló két apáca negatívja alkot). S e nézőpont áthelyezés képességének tesztelése a műsor lényege.
Olyan történeteket mutat be, melyek hitrendszerünktől függően vagy hamisnak tűnnek mind, vagy a hiszékenyebb, netalán rugalmasabb látásmóddal rendelkező néző számára igazként is felfoghatók. A néző megkülönböztető képességére bízza annak eldöntését, "melyik igaz, melyik hamis?", melyik történetet inspiráltak valós események, s melyik íróik agyszüleménye? A narrátor gyakorta tesz fel a már kialakulni készülő véleményt elbizonytalanító kérdéseket, a történetek témájához kapcsolódó, kérdésként megfogalmazott képzavarokat, mint "Ez a történet csokit érdemel, vagy csínt követtünk el nézőink rovására?", "A láthatatlan macska története hitelt érdemel önöktől, avagy a láthatatlan kiscica elvitte az igazságot?"
Sejtelmes kijelentései is elgondolkoztatóak: "Ezen a halloweenen senki sem tudja, mit rejt a jelmez!", vagy "Ahhoz a bizarr helyzethez, amibe belecsöppennek (a szereplők), nem jár használati utasítás.", stb.
Néha figyelmeztet: "Amikor ítélnek, tartsák észben, hogy ez (a filmben történtek) magukkal is megeshet!" S az embernek ettől feláll a szőr a hátán, ha elhiszi.
Minden történet után felveti több szempontból megfogalmazott, a megoldást megvilágítandó kérdéseit. S ettől nem, hogy okosabbak lennénk, kétségeink csak növekszenek, és ez erősen izgalmi állapotban tartja az ember elméjét. De gondolkodásra nincs idő, mert záporoznak a további kérdések, peregnek az események, megdöbbentő fordulatok. Gyors döntésekre késztet ez a sodrás, viszont a döntéshez szükséges alapvető feltételeket sem biztosítja a néző számára, kevés az információ, kevés az idő...
Miután mind az öt rejtvényt feladta, mindenki megtette a maga tippjét, feltálalja a megoldásokat, felfedi a történetek igazságtartalmát. Ekkor derül ki, ítéletalkotásunk mennyire megbízható, s hogy az élet mennyire elképesztő eseményeket produkál.

Feltételezem, e műsor alkotóinak célja abban rejlik, hogy miután bebizonyították, észlelőképességünk becsapható, tudatos elménk átlátó képessége erősen korlátozott, próbáljunk meg más módokon a látszat függönye mögé látni. Próbáljunk ráérezni, mi is a valóság, használjuk intuíciónkat, mely egy rég hanyagolt, de mindannyiunkban ott lappangó nagyszerű adottság.