HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 13 Tagok összesen: 1945 Írás összesen: 52772 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Leticia AllemandFeltöltés dátuma: 2007-09-28
Lili és a tündérek - 7. A kulcsHanna bejött a nagytálcával. Rajta csörömpöltek a teáskészlet tartozékai. Hanna igazi házvezetőnő kinézetű volt. Magas volt, és kövérkés. Szemei rendszeresen pásztáztak a szoba berendezési tárgyin, és ha valami elmozdult könyörtelenül helyrerakta. A szíve viszont arany volt. Mindent meg lehetett beszélni vele, és Lilit imádta. - Jaj, Hanna, hát meg jött? Milyen a baba? - A kérdésre, Hanna arcán széles mosoly ömlött el. - Gyönyörű! Pufók, egészséges és aranyos. Egész nap alszik, jó kislány. Azért is tudtam előbb hazajönni. Lili örült az asszonynak, de nem csak azért, mert hozzátartozott a házhoz, de azért is, mert tudta, hogy minden olyan emberre szüksége lesz, aki szereti a házban. Szórakozottan vett a süteményből, aztán kinézett az ablakon. Azon gondolkodott, hogy miképp juthatna be a lezárt szobába, amikor a Nagymama megszólalt. - Azt hiszem, valami gond nyomja a válladat kislányom. - Nagymama - nézett rá gondterhelt arcocskával az unokája - ha elmondok most neked valamit, ugye nem fogsz kinevetni. - Hát persze, mond csak - mosolygott rá az öreghölgy, és letette a csészét a kezéből. - Nagymama, én tündér vagyok. - Tudom, előbb ott láttam a hátadon a szárnyad hímporát. Nagyon örülök neki. Lili majd ki ugrott a bőréből. - Akkor teljesítenéd egy kívánságomat? - Hát persze, akármit kérhetsz. - Mutassad meg nekem Nagyapa szobáját. - Csak lassan - súgta Nagymama - előbb el kell távolítanunk innen ezt a rémes boszorkányvarázslót. Nem szabad megtudnia, hol van a kulcs, mert ugye azt keresed - Lili bólintott, a Nagymama pedig megrázta a csengőt. Alf rövidesen megjelent az ajtóban. Ahogy belépett a szobába, nagyot tüsszentett. - Csak nem megfázott Alf? - kérdezte mosolyogva a Nagymama, de tudta, hogy Alf a tündérporra allergiás. - Nem, asszonyom, csak a macskára lehetek allergiás - monda, egy mártír hanghordozásával. - Akkor menjen hátra Tom után, és szóljon neki, hogy megjött a levél a kiállításról. Kevés idő maradt, mert holnapután lesz. Ezt vigye oda neki - adott át a komornyiknak egy vastag levelet a Nagymama. - Igen is asszonyom - mondta Alf, aztán kivonult, majd nemsokára látták, hogy a pázsiton megy keresztül Tom felé. - Na gyere gyorsan kislányom - állt fel a Nagymama. Felmentek a lépcsőn, és kinyitották az ajtót a Nagymama övén lógó kulccsal. A szoba egy dolgozószoba volt. Az ablaknál hatalmas íróasztal állt. Gyönyörű faragások díszítették az oldalait. Valami csatajelent. A hátsó falnál egy kerevet állt. Pár kényelmes fotel, és rengeteg könyv. Lili kíváncsian nézett körül. - Te, ugye nem tudod Nagymama hol is lehet az a kulcs? - Nem, neked kell megtalálnod a tündérszemeddel. - Hát, jó - mondta Lili, és behunyta a szemét, aztán háromszor megpördült. Maga is elcsodálkozott, amikor ismét kinyitotta a szemét, és mindenen keresztül látott. Lassan tudott csak körbe nézni, mert szédült a látványtól. Megnézte hát a könyvszekrényekben, de ott nem volt. A kerevet körül, de ott sem volt. Végül az íróasztalt is. - Ott nem lehet - mondta a Nagymama - azt már ezerszer is megnéztem. - Pedig ott van - örvendezett Lili. - Hol? - A bal oldali fiókok közül a harmadik aljára van ragasztva. - Akkor varázsold vissza a látásodat, és leszedjük - mondta az idős hölgy az izgalomtól remegő hangon. A kislány ismét behunyta a szemét és visszafelé pördült hármat, és ismét rendesen látott. Odamentek az asztal fiókjaihoz, és kihúzták a megfelelőt. A kulcs tényleg ott volt, egy borítékba ragasztva. Egy levél is volt mellé rakva. Nagymama olvasni kezdte, de a szeme megtelt könnyel. Meg kellett azt törölni, mielőtt hangosan el tudta volna olvasni Nagyapa sorait. Kedveseim! Én már nem leszek, mire ezt a levelet elolvassátok. Remélem, mihamarabb meglelitek, és segíteni tudtok a kertben élő tündéreken. Ha nem, akkor itt minden tönkre fog menni. Kedvesem, add a kulcsot annak, aki tud beszélni a tündérekkel, mert az maga is félig tündér. Menjetek le a barlangba, és ezzel a varázsigével távolítsátok el a tündérforrásról a követ: Nehéz kő, nehéz kő, Gurulj le a szívemről! Áradjon a tiszta víz Boldogító édes íz. Vigyázzatok, hogy senki se kövessen. Csak Tomban bízzatok meg. Alftól pedig óvakodjatok. Már nagyon gyenge vagyok. Fogott a boszorkányvarázsló átka. Vigyázzatok magatokra! Szeretettel a halálban is: Fairiman Nagymama sűrűn törölgette a szemét, aztán összehajtotta a levelet, és zsebre vágta. - A kulcsot hová tegyük? - kérdezte Lili. - Van egy ötletem - felet Nagymama, azzal kimentek a szobából. Nem vették észre, hogy az ablakon egy hatalmas darázs ült. Ha jobban megnézte az ember, nagyon hasonlított Alfra, a komornyikra. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz Ginko bejegyzést írt a(z) Találd el szívemet béke című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz Kocsis Örs alkotást töltött fel Nappalváros címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Kocsis Örs alkotást töltött fel Nappalváros címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Alkony címmel a várólistára Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 133. címmel Tóni alkotást töltött fel Csengey Gusztáv: Mosolyog a szép múlt / Lächelt die schöne Vergangen black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel E jussom örökeként... címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz pusztai bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz black eagle alkotást töltött fel Nincstelen címmel a várólistára Kalina bejegyzést írt a(z) Gusztáv, a kalandor - egy szövetszökevény gomb visszaemlékezései (13. sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 132. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Mi leszek, ha nagy leszek? című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |