Hanna bejött a nagytálcával. Rajta csörömpöltek a teáskészlet tartozékai. Hanna igazi házvezetőnő kinézetű volt. Magas volt, és kövérkés. Szemei rendszeresen pásztáztak a szoba berendezési tárgyin, és ha valami elmozdult könyörtelenül helyrerakta. A szíve viszont arany volt. Mindent meg lehetett beszélni vele, és Lilit imádta.
- Jaj, Hanna, hát meg jött? Milyen a baba? - A kérdésre, Hanna arcán széles mosoly ömlött el.
- Gyönyörű! Pufók, egészséges és aranyos. Egész nap alszik, jó kislány. Azért is tudtam előbb hazajönni.

Lili örült az asszonynak, de nem csak azért, mert hozzátartozott a házhoz, de azért is, mert tudta, hogy minden olyan emberre szüksége lesz, aki szereti a házban. Szórakozottan vett a süteményből, aztán kinézett az ablakon. Azon gondolkodott, hogy miképp juthatna be a lezárt szobába, amikor a Nagymama megszólalt.
- Azt hiszem, valami gond nyomja a válladat kislányom.
- Nagymama - nézett rá gondterhelt arcocskával az unokája - ha elmondok most neked valamit, ugye nem fogsz kinevetni.
- Hát persze, mond csak - mosolygott rá az öreghölgy, és letette a csészét a kezéből.
- Nagymama, én tündér vagyok.
- Tudom, előbb ott láttam a hátadon a szárnyad hímporát. Nagyon örülök neki.
Lili majd ki ugrott a bőréből.
- Akkor teljesítenéd egy kívánságomat?
- Hát persze, akármit kérhetsz.
- Mutassad meg nekem Nagyapa szobáját.
- Csak lassan - súgta Nagymama - előbb el kell távolítanunk innen ezt a rémes boszorkányvarázslót. Nem szabad megtudnia, hol van a kulcs, mert ugye azt keresed - Lili bólintott, a Nagymama pedig megrázta a csengőt. Alf rövidesen megjelent az ajtóban. Ahogy belépett a szobába, nagyot tüsszentett.
- Csak nem megfázott Alf? - kérdezte mosolyogva a Nagymama, de tudta, hogy Alf a tündérporra allergiás.
- Nem, asszonyom, csak a macskára lehetek allergiás - monda, egy mártír hanghordozásával.
- Akkor menjen hátra Tom után, és szóljon neki, hogy megjött a levél a kiállításról. Kevés idő maradt, mert holnapután lesz. Ezt vigye oda neki - adott át a komornyiknak egy vastag levelet a Nagymama.
- Igen is asszonyom - mondta Alf, aztán kivonult, majd nemsokára látták, hogy a pázsiton megy keresztül Tom felé.
- Na gyere gyorsan kislányom - állt fel a Nagymama. Felmentek a lépcsőn, és kinyitották az ajtót a Nagymama övén lógó kulccsal. A szoba egy dolgozószoba volt. Az ablaknál hatalmas íróasztal állt. Gyönyörű faragások díszítették az oldalait. Valami csatajelent. A hátsó falnál egy kerevet állt. Pár kényelmes fotel, és rengeteg könyv. Lili kíváncsian nézett körül.
- Te, ugye nem tudod Nagymama hol is lehet az a kulcs?
- Nem, neked kell megtalálnod a tündérszemeddel.
- Hát, jó - mondta Lili, és behunyta a szemét, aztán háromszor megpördült. Maga is elcsodálkozott, amikor ismét kinyitotta a szemét, és mindenen keresztül látott. Lassan tudott csak körbe nézni, mert szédült a látványtól. Megnézte hát a könyvszekrényekben, de ott nem volt. A kerevet körül, de ott sem volt. Végül az íróasztalt is.
- Ott nem lehet - mondta a Nagymama - azt már ezerszer is megnéztem.
- Pedig ott van - örvendezett Lili.
- Hol?
- A bal oldali fiókok közül a harmadik aljára van ragasztva.
- Akkor varázsold vissza a látásodat, és leszedjük - mondta az idős hölgy az izgalomtól remegő hangon. A kislány ismét behunyta a szemét és visszafelé pördült hármat, és ismét rendesen látott. Odamentek az asztal fiókjaihoz, és kihúzták a megfelelőt. A kulcs tényleg ott volt, egy borítékba ragasztva. Egy levél is volt mellé rakva. Nagymama olvasni kezdte, de a szeme megtelt könnyel. Meg kellett azt törölni, mielőtt hangosan el tudta volna olvasni Nagyapa sorait.


Kedveseim!

Én már nem leszek, mire ezt a levelet elolvassátok. Remélem, mihamarabb meglelitek, és segíteni tudtok a kertben élő tündéreken. Ha nem, akkor itt minden tönkre fog menni.
Kedvesem, add a kulcsot annak, aki tud beszélni a tündérekkel, mert az maga is félig tündér. Menjetek le a barlangba, és ezzel a varázsigével távolítsátok el a tündérforrásról a követ:

Nehéz kő, nehéz kő,
Gurulj le a szívemről!
Áradjon a tiszta víz
Boldogító édes íz.

Vigyázzatok, hogy senki se kövessen. Csak Tomban bízzatok meg. Alftól pedig óvakodjatok.
Már nagyon gyenge vagyok. Fogott a boszorkányvarázsló átka. Vigyázzatok magatokra!

Szeretettel a halálban is:

Fairiman


Nagymama sűrűn törölgette a szemét, aztán összehajtotta a levelet, és zsebre vágta.
- A kulcsot hová tegyük? - kérdezte Lili.
- Van egy ötletem - felet Nagymama, azzal kimentek a szobából. Nem vették észre, hogy az ablakon egy hatalmas darázs ült. Ha jobban megnézte az ember, nagyon hasonlított Alfra, a komornyikra.