ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Álmot láttam. Egy gyönyörű mező vett körül, mely virágokkal volt borítva. A virágerdő közepén a csodával. Te voltál az a csoda. Igen, amint megláttalak, tudtam, hogy csak is te vagy ki szívemet rabolhatja el, és életemet vezetheti az örök boldogság mezejére. Futni kezdtem. Kitárván karjaim akartam feléd evezni az illatos levegő szárnyain. Miközben egyre közeledtem feléd, nem tudtam levenni rólad a tekintetemet. Csak a szemedbe néztem. Mélyen. És olvastam belőle mindent, amit éppen akkor gondoltál. Elkeseredve kezdtem lassan lehajtani kezeim, s könnycseppekkel telt szemekkel kiáltottam feléd, SZERETLEK. De te nem válaszoltál, csak mosolyogtál. Láttam a szemedben azt a gyönyört, mit még soha. Azt a nyugalmat, mit árasztottál, de sajnos mindeközben gondolatban már válaszoltál. "Nem akarlak téged, ne haragudj. Ne sírj, jön majd a másik, ki téged fog választani. Viszlát, örökre" Legyökerezett lábakkal torpantam meg előtted, s térdreborulva kérdeztem. "Miért?" De te nem válaszoltál. Két kicsiny kezed segítségét kérve emelkedtél fel ülő helyzetedből. Odaléptél hozzám, s arcom megsimogatásával jelezted a búcsút, melytől mindvégig féltem. Képed szertefoszlott, és én még mindig az álmom fogságában vagyok. Sírok, csak sírok és nem mozdulok. Ennyi volt vége. Nem ébredek fel soha többé, hisz értelmét vesztette az élet. Mégis. Szörnyű fájdalommal ébredtem másnap reggel, s első mondat mi elhagyta számat. Az volt. SZERETLEK TÉGED. Nagy csönd. Körülnéztem. Anyám arcát véltem megpillantani. Sír? De miért? Hisz itt vagyok, csak álmodtam. "Édesanyám miért sírsz?" Kérdeztem tőle, de ö csak sírt tovább, mintha meg se hallotta volna szavaim. Ekkor megöleltem, de lehet, hogy ezt nem kellett volna. Egyszerűen átsiklott rajta a kezem. Visszanéztem az ágyamra, és megrémültem. "De hisz ott fekszem. Ez hogy lehet?" Meghaltam volna a fájdalomba? Mi csak egy álom volt? Ez lehetetlen. Nem lehet. Borzalmas volt tapasztalni azt, hogy egy szerelem miatt hagytam itt ezt a világot, s vele azt az embert, aki mindenkinél jobban szeretett és én ugyan ilyen érzésekkel szerettem őt viszont. VISZLÁT ÉDESANYÁM, VISZLÁT!!!