Kikapcsolódás- Filmkritika

A mindennapi munka, és egy kiadós ebéd után a szállón, kényelmesen elhelyezkedtünk társammal a televízió előtt. Nem a műsorok között mazsoláztunk, hanem betettünk a DVD-be egy, otthonról hozott CD-t. Barátom azt ígérte remek kikapcsolódásban lesz részünk, mivel ennek a filmnek jó a híre. Az első kockákon izgatottan olvastam a szereplők neveit. Csupa híres és jó színész. Remek lesz. Az események lassan indultak. Gondoltam, nem baj, egy jó filmnek kell az effajta bevezetés, hogy azután lehessen fokozni a tempót. Vígjátéknak van kiírva, tehát lesz benne poén is. Mit mondjak, még mosolyt sem csalt az ajkamra egyetlen jelenete sem. Lehet, így munka után túl fáradt vagyok hozzá? Feszült figyelmem ellenére nagyon zavaró volt a sok hirtelen váltás. Összefüggéstelennek kezdtem érezni a filmet. Lassan nem tudtam ki, kivel van, ami történik az miért éppen úgy. Pergősre szánták a cselekményt, de csak össze-vissza mozgó, siető embereket láttam. A szereplők különböző helyeken tűntek fel hirtelen, ezzel tovább fokozva értetlenségemet. Hogyan kerültek oda? Miért éppen akkor? Nem tudtam kihámozni a párbeszédekből, hogy miről folyik a beszélgetés? Kijelentések, amelyek előtt nem hangzottak el kérdések. Kérdések, amelyekre nem hangzottak el válaszok. Mondatok, melyek nem kapcsolódtak a közvetlenül előtte elhangzó mondatokhoz. Félmondatok rossz helyen abba hagyva, feltételezve a nézőről, hogy majd kitalálja, megfejti. Szenvedélyes keresztrejtvény fejtő vagyok, de ezt a feladványt nem sikerült megoldanom. Nem volt hozzá kiindulási alap, hiányzott a kulcs. Kapkodó lett a cselekmény, ennek ellenére unalmas is. Már a felénél járhatott a történet, de még mindig nem értettem, miről szól? Halványan éreztem, hogy egy összeszokott csapat készül valamire, amiről azt lehetett csak tudni, hogy elméletileg kivitelezhetetlen, de ők be fogják bizonyítani, hogy a gyakorlatban igenis lehetséges. Az értelméről nem igazán győztek meg, hacsak azzal nem, hogy a szóban forgó eltulajdonítandó tárgy, néhány darab gyémánt. Itt vége is a magyarázatnak. Arra következtettem, hogy velem van a baj, mivel nem láttam ennek a filmnek az előző részeit. A történet pedig Las Vegasban játszódik, ahol cseppet sem unalmas az élet, a lelki és anyagi halál pedig nem megy ritkaságszámba. Ez persze nem sorozat, hanem a jól bevett Hollywood-i szokás terméke. Kasszasiker filmből csinálni kell folytatást alapon. Barátom említette, hogy ő látta az első és második részt, tehát van némi rálátása az előtörténetre. Odafordultam társamhoz, hogy megkérdezzem, valóban ilyen unalmas ez a film, vagy csak én nem értem? Tapasztalnom kellett, hogy barátom bizony mélyen alszik, ki tudja már mióta? Én azért hősiesen végig néztem, bocsánat, végig szenvedtem a filmet. Elhűlve figyeltem, hogy az általam is nagyra tartott színészek milyen érdektelenül tudnak játszani ebben a...na mindegy. Hiába, tulajdonképpen ehhez is kell tehetség. A filmben nem pókereztek egyszer sem, mégis, szinte az összes szereplőnek végig pókerarca volt. A legrosszabb a befejezés. A két főszereplő beszélgetésében akkora sablonos mondat hangzott el, amilyen magas hegy talán még a Himalájában sincs. Meg van a nagy pénz, telepedj hát le, alapíts családot, javulj meg, és változz jó állampolgárrá. Ez volt a párbeszéd lényege, üzenete. Akkor nincs is más teendőnk, mint ezt követni. Szerezni gyorsan minél több pénzt, és hamar tovább állni, még mielőtt bárki rájönne, hogy átvertük.
A forgatókönyvírók és a rendező is úgy érzem, ezt tették velünk, nézőkkel. Jól megjegyeztem a film címét, hogy véletlenül se vegyek rá sehol sem jegyet, ha egyszer kedvem támad moziba menni.

A film címe: Ocean's Thirteen
Rendezte: Steven Soderberg
Forgatókönyvírók: Brian Koppelman, David Levien
Szereplők: Al Pacino, Brad Pitt, Matt Damon, Andy Garcia, Ellen Barkin, Casey Affleck, Scott Caan