HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1948

Írás összesen: 52876

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2022-05-29 22:53:30

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-10-02

A hadistennő 6

VI.
Feltételek

Másnap hajnalban Antonia félelmetes vonyításra ébredt. Ijedten ült fel az ágyában, és hallgatózott. Nem kutya, inkább farkas vonyítás volt.
"Átkozott farkasok!"- gondolta dühösen, mivel azt hitte Odin kedvencei vonyítottak valahol Azgardon. A másik oldalára feküdt, hogy újra visszaaludjon, ám a vonyítás ismét felhangzott. Nem volt túl közeli, így rájött, hogy nem Geri és Freki a bűnös a vonyítás kérdésében, így gondolatban bocsánatot kért tőlük.
- Hallgatod Fenrirt?- kérdezte ekkor egy hang. Antonia megfordult az ágyában, és Tyr állt ideiglenes "birodalmának" ajtajában. Nem hallotta jönni, de a vonyítástól nem is hallhatta.
- Ez Fenrir?
- Igen. Hamarosan Garm is csatlakozik hozzá, már ami a vonyítást illeti.
- A pokol kutyája?
- Igen.
- Tyr, én kíváncsi vagyok erre a Fenrirre. Nem vinnél el hozzá?
- Hát nem is tudom. Majd megbeszélem Odinnal.
- Ugyan, Tyr! Nem kell erről a kis kirándulásról tudni az Öregnek. Van annak így is elég baja, és minket se fog elkapni a rézfaszú bagoly.
- Jó, jó, rendben, van, holnap megnézzük azt a dögöt.- morogta beleegyezően a férfi.
Tyr valóban megtartotta az ígéretét, és elvitte a lányt. Fenrir, a hatalmas óriásfarkas megláncolva feküdt egy óriási szikla előtt, és dühös acsargással fogadta a látogatóit. A lány legalább három méteresre becsülte a hosszát, ahogy teljes hosszában elnyúlva feküdt.
- Milyen nagy állat!- csodálkozott Antonia, mikor meglátta a fekete színű farkast, melynek szemei sárgán parázslottak, és megmutatta félelmetes fogait. Tyr bólintott, majd a farkas felé fordult.
- Nyughass, te!- mordult fel, mire a farkas abbahagyta a vicsorgást, majd mély, morgó hangon ezt kérdezte:
- Na, mi van? Nézelődni jöttél, vagy akarsz is valamit?
- Én akartalak látni, kíváncsi voltam rád.- szólt közbe Antonia, mire a farkas felé fordította a fejét, és a lányon átfutott a borzongás mikor a hideg, sárga szemekbe nézett egy pillanatra, mivel jól tudta, hogy nem szabad hosszabban belenéznie. A vadállatoknál a hosszas egymás szemébe nézés, nyílt agressziónak számított. A lány azon kívül képtelen volt elviselni azt a kegyetlenséget és hidegséget, amit a farkas szemében látott.
- Úgy! Szóval te vagy kíváncsi rám. Ki vagy te, kölyök?
- A nevem Antonia Erikkson, és ennél többet nem kell rólam tudnod, kutyus!- felelt a lány.
- Nem vagyok kutyus, halandó!- mordult fel a fenevad, és a lányra vicsorgott, de remegett a dühtől, és látszott, hogy nem tűr el még egy sértést. Antonia közönyösen vállat vont a halandó szóra.
- Honnan tudod, hogy halandó vagyok?- kérdezte közönyösen.
- A szagodból. Ismerem a halandó szagot. Messziről ki lehet szagolni, csak úgy bűzlenek.
- Én azt hittem, csak az isten szagot ismered.
- Az istenek még a halandóknál is büdösebbek! A halandóknak hozzájuk képest virágillatuk van.
- Azt hiszem, eleget láttunk, és hallottunk.- állapította meg a hadisten, aki nem akarta, hogy eldurvuljanak az események. Semmi kedve nem volt hallgatni az értelmetlen szócsatát.
- Igazad van! Menjünk, a többiek már hiányolhatnak minket.
- Menjetek csak! Fussatok el gyáván, de ne féljetek, egy nap úgy is szembe kerülünk mi még egymással!- mennydörögte utánuk Fenrir, mikor ott hagyták, ám a lány megállt visszafordult, majd ezt a meglepő kijelentést tette:
- Alig várjuk azt a napot, tudd meg! De jobb, ha tudod, hogy a bőrödből azon a napon ágytakaró, és ágyelő fog készülni!
A farkas erre a kijelentésre felugrott, majd a lányra akarta vetni magát, ám a bűvös kötél megfeszült, és úgy rántotta vissza, hogy csak úgy nyekkent. Ismét felugrott, teljesen kifeszítette a kötelet, két lábra állt, majd előre dőlt és a fogait csattogtatta a két barát felé.
"Úristen! Ez hatalmasabb, mint gondoltam!"- borzongott a lány. Ahogy ott két lábon állt legalább négy méter magas lehetett. Tyr azonban megfogta a kezét, és elvonta az őrjöngő fenevadtól és annak látványától.
Visszatértek Azgardra, ahol már mindenki ébren volt. Épp egy tanácskozásra indultak az istenek Odin palotájába, a Vallhallába. Freyr állította meg útközben Tyr-t.
- Gyere, Odin tanácskozásra hívott minket!
- Rendben, megyek.
- Tyr, én visszamegyek a palotádba, itt én úgy sem tudod mit tenni.
- Menj csak!- mondta a férfi, aki már elindult Freyr-el.
Antonia visszatért Tyr palotájába, és segített Röszkva mamának, aki egy adag fát akart felvinni a szobáikba, egy nagy, fonott kosárban.
- Adja csak, Röszkva mama, majd én viszem azt a kosarat!- kiáltott a lány, és átvette a nehéz szállítmányt az öregasszonytól.
- Köszönöm, leányom, nagyon kedves tőled. Akkor én megnézem a többi teendőmet.- recsegte a vénasszony.
- Menjen csak, de a fát hová tegyem?
- Tedd csak a kandalló bal oldalához.- intett a nő, és eltipegett.
A lány felvitte a fát, majd betette Tyr szobájába az egészet, majd lement az udvarra, ahonnan még egy kosárnyit hozott fel, és azt már a saját szobájába tette. Épp végzett, mikor egy fiatalember toppant be a házba.
- Bocsánat, Röszkva anyót keresem.- szólította meg Antoniát, aki épp kifelé ment, hogy a kosarat visszavigye a helyére.
- Nézze meg a konyhában.- hangzott az utasítás
Tyr csak dél felé került elő, és akkor is igen morcos hangulatban. Antonia aggódva nézett rá, majd megkérdezte:
- Mi volt a gyűlésen.
- Semmi jó. Hél rettentő feltételt szabott Baldr elengedésére. Gondolom, tudod mi az.
- Igen. A föld valamennyi élőlényének meg kell siratnia, ám ha egy is van, aki nem teszi, akkor nem engedni el.
- Pontosan. Viszont van számodra is egy jó meg egy rossz hírem, bár Odin megkért, hogy ne beszéljek róla, de én elmondom neked.
- Hallgatlak!
- Úgy gondolja, hasznos családtag lehetnél, és örökbe akar fogadni téged.
- És mi a rossz hír?
- Az, hogy bizonyítanod kell harci rátermettségedet. Meg kell küzdened valakivel a családból.
- De gondolom nem veled.
- Fején találtad a szöget, fiacskám, valóban nem velem, hanem valaki mással.
- De kivel, csak az a kérdés.
- Lehet, hogy Odinnal.
- Mi? Harcoljak meg a leendő nagyapámmal? Egy öregemberrel?
- Ne becsüld le, hiába látszik öregnek, félelmetes ereje van.
- No meg tapasztalata! Nekem meg nincs semmim! Hogyan álljak ki egy több száz vagy ezer éves harci tapasztalattal rendelkező vénember elé? Két perc alatt ki fog csinálni! Mi a garancia arra, hogy megúszom élve?
- Én! Vagyis inkább a Teiwaz, de az ugyanaz!
- Ezt hogy érted?
- Emlékszel, mikor átadtam neked a Teiwazt?
- Igen, de nem értem az összefüggést!
- Nos, a Teiwaz engem szimbolizál. Benne van a jellemem, a bátorságom, és minden, ami én vagyok. Tehát tulajdonképpen engem hordoztál és hordozol saját magadban, érted?
- Igen, így már minden világos. Tehát mikor visszatértél, és megláttam a jeledet az égen, és a homlokomon is felizzott a jel, te értesítettél, hogy ismét az élők között vagy.
- Így van. Én segítettelek át eddig minden harcodon, és én súgtam neked azt is, hogy tanulj meg ismét harcolni.
- Tehát te, még ha nem is közvetlenül, de beleszóltál a későbbi éltem folyásába.
- Igen, pontosan, ahogy mondod. Tudtam, hogy a biológiai apád, Gustav Erikkson úr, akadályt képzett volna köztem, és közted, így inkább nevelőszülőkhöz adtalak. Szükségem van rád, és ha valakire szükségem van, akkor minden akadályt elgörgetek az utamból.
- Nos, akkor a Teiwaz által fogsz nekem segíteni, hogy győzzek az új ellenfelem ellen, akár ki is az illető? Rendben, egy ilyen ajánlatot nem utasítok vissza!
- Helyes! Akkor azt hiszem, megegyeztünk! Üdv a klubban, társam!- szólt a férfi, és a jobbját a lány elé tartotta, aki a markába csapott, és kezet rázott a férfival.
- Kösz szépen! Ígérem igyekezni, fogok, hogy győzzek!
- Ajánlom is, hogy szedd össze megad, mert kiváló harcossal fogsz szembe kerülni, aki nem fog kímélni, és ki fogja használni a gyengeségeidet!
- Akkor dolgoznunk kell, hogy ne legyenek gyengeségeim! Mikor kezdjük az edzést?
- Most!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2007-12-23 17:59:33

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ez a nyár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Kertelő címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Valaha című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Valaha című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Valaha című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022