HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 8 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52876 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-10-02
A hadistennő 6VI. Feltételek Másnap hajnalban Antonia félelmetes vonyításra ébredt. Ijedten ült fel az ágyában, és hallgatózott. Nem kutya, inkább farkas vonyítás volt. "Átkozott farkasok!"- gondolta dühösen, mivel azt hitte Odin kedvencei vonyítottak valahol Azgardon. A másik oldalára feküdt, hogy újra visszaaludjon, ám a vonyítás ismét felhangzott. Nem volt túl közeli, így rájött, hogy nem Geri és Freki a bűnös a vonyítás kérdésében, így gondolatban bocsánatot kért tőlük. - Hallgatod Fenrirt?- kérdezte ekkor egy hang. Antonia megfordult az ágyában, és Tyr állt ideiglenes "birodalmának" ajtajában. Nem hallotta jönni, de a vonyítástól nem is hallhatta. - Ez Fenrir? - Igen. Hamarosan Garm is csatlakozik hozzá, már ami a vonyítást illeti. - A pokol kutyája? - Igen. - Tyr, én kíváncsi vagyok erre a Fenrirre. Nem vinnél el hozzá? - Hát nem is tudom. Majd megbeszélem Odinnal. - Ugyan, Tyr! Nem kell erről a kis kirándulásról tudni az Öregnek. Van annak így is elég baja, és minket se fog elkapni a rézfaszú bagoly. - Jó, jó, rendben, van, holnap megnézzük azt a dögöt.- morogta beleegyezően a férfi. Tyr valóban megtartotta az ígéretét, és elvitte a lányt. Fenrir, a hatalmas óriásfarkas megláncolva feküdt egy óriási szikla előtt, és dühös acsargással fogadta a látogatóit. A lány legalább három méteresre becsülte a hosszát, ahogy teljes hosszában elnyúlva feküdt. - Milyen nagy állat!- csodálkozott Antonia, mikor meglátta a fekete színű farkast, melynek szemei sárgán parázslottak, és megmutatta félelmetes fogait. Tyr bólintott, majd a farkas felé fordult. - Nyughass, te!- mordult fel, mire a farkas abbahagyta a vicsorgást, majd mély, morgó hangon ezt kérdezte: - Na, mi van? Nézelődni jöttél, vagy akarsz is valamit? - Én akartalak látni, kíváncsi voltam rád.- szólt közbe Antonia, mire a farkas felé fordította a fejét, és a lányon átfutott a borzongás mikor a hideg, sárga szemekbe nézett egy pillanatra, mivel jól tudta, hogy nem szabad hosszabban belenéznie. A vadállatoknál a hosszas egymás szemébe nézés, nyílt agressziónak számított. A lány azon kívül képtelen volt elviselni azt a kegyetlenséget és hidegséget, amit a farkas szemében látott. - Úgy! Szóval te vagy kíváncsi rám. Ki vagy te, kölyök? - A nevem Antonia Erikkson, és ennél többet nem kell rólam tudnod, kutyus!- felelt a lány. - Nem vagyok kutyus, halandó!- mordult fel a fenevad, és a lányra vicsorgott, de remegett a dühtől, és látszott, hogy nem tűr el még egy sértést. Antonia közönyösen vállat vont a halandó szóra. - Honnan tudod, hogy halandó vagyok?- kérdezte közönyösen. - A szagodból. Ismerem a halandó szagot. Messziről ki lehet szagolni, csak úgy bűzlenek. - Én azt hittem, csak az isten szagot ismered. - Az istenek még a halandóknál is büdösebbek! A halandóknak hozzájuk képest virágillatuk van. - Azt hiszem, eleget láttunk, és hallottunk.- állapította meg a hadisten, aki nem akarta, hogy eldurvuljanak az események. Semmi kedve nem volt hallgatni az értelmetlen szócsatát. - Igazad van! Menjünk, a többiek már hiányolhatnak minket. - Menjetek csak! Fussatok el gyáván, de ne féljetek, egy nap úgy is szembe kerülünk mi még egymással!- mennydörögte utánuk Fenrir, mikor ott hagyták, ám a lány megállt visszafordult, majd ezt a meglepő kijelentést tette: - Alig várjuk azt a napot, tudd meg! De jobb, ha tudod, hogy a bőrödből azon a napon ágytakaró, és ágyelő fog készülni! A farkas erre a kijelentésre felugrott, majd a lányra akarta vetni magát, ám a bűvös kötél megfeszült, és úgy rántotta vissza, hogy csak úgy nyekkent. Ismét felugrott, teljesen kifeszítette a kötelet, két lábra állt, majd előre dőlt és a fogait csattogtatta a két barát felé. "Úristen! Ez hatalmasabb, mint gondoltam!"- borzongott a lány. Ahogy ott két lábon állt legalább négy méter magas lehetett. Tyr azonban megfogta a kezét, és elvonta az őrjöngő fenevadtól és annak látványától. Visszatértek Azgardra, ahol már mindenki ébren volt. Épp egy tanácskozásra indultak az istenek Odin palotájába, a Vallhallába. Freyr állította meg útközben Tyr-t. - Gyere, Odin tanácskozásra hívott minket! - Rendben, megyek. - Tyr, én visszamegyek a palotádba, itt én úgy sem tudod mit tenni. - Menj csak!- mondta a férfi, aki már elindult Freyr-el. Antonia visszatért Tyr palotájába, és segített Röszkva mamának, aki egy adag fát akart felvinni a szobáikba, egy nagy, fonott kosárban. - Adja csak, Röszkva mama, majd én viszem azt a kosarat!- kiáltott a lány, és átvette a nehéz szállítmányt az öregasszonytól. - Köszönöm, leányom, nagyon kedves tőled. Akkor én megnézem a többi teendőmet.- recsegte a vénasszony. - Menjen csak, de a fát hová tegyem? - Tedd csak a kandalló bal oldalához.- intett a nő, és eltipegett. A lány felvitte a fát, majd betette Tyr szobájába az egészet, majd lement az udvarra, ahonnan még egy kosárnyit hozott fel, és azt már a saját szobájába tette. Épp végzett, mikor egy fiatalember toppant be a házba. - Bocsánat, Röszkva anyót keresem.- szólította meg Antoniát, aki épp kifelé ment, hogy a kosarat visszavigye a helyére. - Nézze meg a konyhában.- hangzott az utasítás Tyr csak dél felé került elő, és akkor is igen morcos hangulatban. Antonia aggódva nézett rá, majd megkérdezte: - Mi volt a gyűlésen. - Semmi jó. Hél rettentő feltételt szabott Baldr elengedésére. Gondolom, tudod mi az. - Igen. A föld valamennyi élőlényének meg kell siratnia, ám ha egy is van, aki nem teszi, akkor nem engedni el. - Pontosan. Viszont van számodra is egy jó meg egy rossz hírem, bár Odin megkért, hogy ne beszéljek róla, de én elmondom neked. - Hallgatlak! - Úgy gondolja, hasznos családtag lehetnél, és örökbe akar fogadni téged. - És mi a rossz hír? - Az, hogy bizonyítanod kell harci rátermettségedet. Meg kell küzdened valakivel a családból. - De gondolom nem veled. - Fején találtad a szöget, fiacskám, valóban nem velem, hanem valaki mással. - De kivel, csak az a kérdés. - Lehet, hogy Odinnal. - Mi? Harcoljak meg a leendő nagyapámmal? Egy öregemberrel? - Ne becsüld le, hiába látszik öregnek, félelmetes ereje van. - No meg tapasztalata! Nekem meg nincs semmim! Hogyan álljak ki egy több száz vagy ezer éves harci tapasztalattal rendelkező vénember elé? Két perc alatt ki fog csinálni! Mi a garancia arra, hogy megúszom élve? - Én! Vagyis inkább a Teiwaz, de az ugyanaz! - Ezt hogy érted? - Emlékszel, mikor átadtam neked a Teiwazt? - Igen, de nem értem az összefüggést! - Nos, a Teiwaz engem szimbolizál. Benne van a jellemem, a bátorságom, és minden, ami én vagyok. Tehát tulajdonképpen engem hordoztál és hordozol saját magadban, érted? - Igen, így már minden világos. Tehát mikor visszatértél, és megláttam a jeledet az égen, és a homlokomon is felizzott a jel, te értesítettél, hogy ismét az élők között vagy. - Így van. Én segítettelek át eddig minden harcodon, és én súgtam neked azt is, hogy tanulj meg ismét harcolni. - Tehát te, még ha nem is közvetlenül, de beleszóltál a későbbi éltem folyásába. - Igen, pontosan, ahogy mondod. Tudtam, hogy a biológiai apád, Gustav Erikkson úr, akadályt képzett volna köztem, és közted, így inkább nevelőszülőkhöz adtalak. Szükségem van rád, és ha valakire szükségem van, akkor minden akadályt elgörgetek az utamból. - Nos, akkor a Teiwaz által fogsz nekem segíteni, hogy győzzek az új ellenfelem ellen, akár ki is az illető? Rendben, egy ilyen ajánlatot nem utasítok vissza! - Helyes! Akkor azt hiszem, megegyeztünk! Üdv a klubban, társam!- szólt a férfi, és a jobbját a lány elé tartotta, aki a markába csapott, és kezet rázott a férfival. - Kösz szépen! Ígérem igyekezni, fogok, hogy győzzek! - Ajánlom is, hogy szedd össze megad, mert kiváló harcossal fogsz szembe kerülni, aki nem fog kímélni, és ki fogja használni a gyengeségeidet! - Akkor dolgoznunk kell, hogy ne legyenek gyengeségeim! Mikor kezdjük az edzést? - Most! Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |