Kétségbe esettem

Sietnem kell

Nincs segítség

Majdnem betemet

Sok pénz, sok föld,

Bódult szer, kéj, gyönyör,

Kiürített kehely, AIDS-es

Ismeretlen

Földi átok földi jel


Sietve ások

Esőben ázok


Pihenni sem tudok

Földre borult koporsón

Szenvedek, számolok


Számolom, koppan, koppan

Tovább fedelén a föld

Megannyi fejem felett

Eldobott üres kelyhek

Sex, kábítószer illat

Halál szagú tivornyákról


Nem volt ennyi

Felnőtt félisten

Mintha nem is lennénk

Nincs élve

Szükségük ránk

Hiába ások

Tőlük

Annál többen

Vannak


Estig sem fogy

A föld, először

Először büdösödik

Szagára dobva

Koppan, koppan

Megállás nélkül

A föld


Koporsókon csobog

Sok rohadó színültig

Teleöntött pohár

Nemsokára itt

A következő


Nem világosak

Sok kábult

Diszkók, utcai

Lámpák fénye


Kialszanak

Kigyulladnak

Rövid időben

Ismeretlen sötétben

Csókos ölelés

Szeretkezés

Vágya halál


Sötétben

Hosszú

Hosszabbodó,

Elviselhetetlen

Fájdalom

Tű hegyén

Az elfogyott szer


Eret ért

Nagyon aprón

Csepegve

Kezd fájni nappal

Jele még csak

Nem is látszik

Mikor szeretsz

Mikor kezdődik

Ahogy folyik

Forrón élve

Vág, vés,

Gátlástan élvezi

Veszett szerelem

Meg sem gondolt

Semmi melleit

Combjait

Nem emberi arcát


Ahogy ásom

Kihűlt bőrön

Koppan, koppan

Érzéketlenül a föld

Hajnalodás előtt is

Ázok, ások

Esőben is ások


Könnyek nélkül

Érkezik

A következő


Sok toron

Sem fogy

Magasra emelt

Kelyhekből

A Papírpénz


Megszámolhatatlan

Minél több

Gyönyört,

Több betegséget

Befogadó vágy


Incselkedik,

Ügyesen folyik

Ömlik, a kéj

Simán csúszva,

Síkomlósan


Könnyíti narkós

Száján kibuggyant

Véroltó bugyborékoló

Fojtó gennye

Gyertyát olt


Kialudt gyertyák

Megfagyott

Feketéllő viaszán

Számolom a sok

Elolvadt

Elfojtott fényt

Hozzászoktam

Szederjes nyelve

Hidegéhez


Felmelegedve

Sem pihenhetek

Ha még nem

Temettem el


Hiába sütött ki a nap

Nem találom párjait

Gyorsan terjed

Átkozott földi vágyától

Átkozott félistenektől

Gyönyörtől, szenvedélytől

Földi Molochtól

Szenvedek

Sok eltorzult

Semmit sem sejtő

Fogyó arctól újból

Nem kevesebbet

Még többet

Kell ásnom


Hideg testek

Gyűlnek, hollók

Várnak

Senkit sem érdekli


Annyi időm sincs

Hogy homlokomat

Letöröljem

Sok a sár

Joga van hozzá

Ember fiának

Miért is ismétlődjön

Miért teremtsen


Bódult arcán

Lázas szeme

Magasztalt

Diadal, toron

És nem tűnik el


Zajos életben

Egymáshoz

Tapadva fekszenek

Egyre többen

Férnek el

Egyre több a hely

Egyre többen

Fogynak el

Sietnem kell

Már alig

Maradt

Hely


Reggelig

Szomjas

Éhes vággyal

Gyönyör asztalától

Senki sem áll fel

Sok az újból

Teleöntött pohár

Kapkodó kinyújtott

Lihegő testen kar

Tűvel átszúrt kar


Megszámolni sem

Megszámolni

Sem merem

Csak halom

Nap, mint nap


Azt a sok földet

Azt a sok koppanást

Tehetetlenül a számok

Magasra emelt

Kelyhekből

Koporsókban

Tűnnek el

És én csak ások

A hely is egyre fogy

Sietnem kell,


Majdnem betemet

S még előttem

Egy egész nap

Az éjjel

És a következő

Nap