Szárnyakon énekelve

Szabad hangok repülnek

Repülnek velem szabadon

Nász éjszakából

Nász éjszakába

Oly könnyed meleg

Pihe ágya


Ha szállva most

Félbeszakadnának


Lehullva visszatükrözné

Arcom egy éneklő madár

Halál sikolya, rémkiáltás


Szárnyak alatt táj hangjában

Üdvrivalgás szerelmi találkozás,

Visszhangja arcomon boldog

Tavasz hullámzó szárnya

Bölcsője felett szárnyal

Hangjain nő a nyár

Szeretett várt dallamában


Világosban énekelnék

Lássam tükröm, alatta

Nehogy idő előtt beboruljon

Gyermek arcán lágy melege


Folyton emelkedek

Mélyülök, nehogy

Megszűnjek ősszel

Elfeledjem reptem

Alján hideg jég

Virágjait télen holddal

Ragyogó hó hangjait


Halkabban tükrében várt

Tavaszt, olyannyira szeretem

Hangostól féltem, nehogy

Idő előtt olvadjon


Nász éjszaka, mély bölcső

Véglete közt hullámzok

Szerelem gyümölcsért

Annál közelebb keblemben

Minél magasabb pihe ágyában


Dobognak nap, csillag

Éneklő madár hangjaiban

Szeretett éjszaka, nappal

Tükrében mosolygó

Gyermek arca

Kifeszítik tollaim


Megszűnve egy pillanat alatt

Lezuhannék, reménytelen

Szárnya törten összevissza

Dobogna, megszakadna szívem


Ritmus, fény, nap

Sötétség, csillag nélkül

Temetne, születne,

Emberek közt

Álom nélkül szeretne

Nász éjszaka, bölcső

Szomorkodna, évszak

Ideje, szabadsága

Színtelen arcom sírna

Megfosztott szárnyain

Lezuhant összetört tükör

Kihunyt tükörképen


Ha már dalra kapva

Szállva, felkavartak

Hullámához érten

Arcomon látszanak

Meghalhatok,

Megszületve értük halok

Tükör arcomon

Tükrözött lét

Világa szárnyaiért

Ének szabad

Vagy nem ének

Szavaiért