ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Csendes délutánon temetőben járva,
Szemerkél az eső, talpunk alatt
Színes falevelek ropognak.
Kétodalt mellettem kisunokáim
Kezét szorongatva sétálunk,
Elhunytak sokféle
Nyughelyeit látjuk.
*
Miért van annyiféle sírhant
Minden temetőben?
*
Nyugosznak díszes sírboltban,
Szobrokkal, fényképpel, lámpákkal,
Vagy márványból épített kriptákban.
Sokan csak egyszerű kicsi sírban
Álmodnak tövises vadrózsabokor alatt.
Mondd, nagymama - unokám kérdi:
Ők ott is lakótelepen laknak?
*
Gondolatim elhunyt szeretteimnél pihennek
Fejünkre hullanak ázott falevelek.
*
Emlékezetem visszaröppen a múltba:
Mikor ők - kik itt vannak elhantolva -
Együtt jártuk utunk, kezünk összefonva.
Már csak emlékünkben élnek ők,
Kik egykoron velünk voltak:
Szülők, kik bennünket neveltek
Testvérek, kik minket szerettek.
*
Vagy ártatlan kisdedek, kiknek élete-virága
Ki sem nyílhatott hervadt bimbójába.
*
Ismerősök, jó barátok sírjánál megállunk,
Kikkel egykoron jóban-rosszban osztoztunk,
Vagy szerelmünk sírjánál - kit sohasem feledünk.
Most rájuk gondolunk csendes esőben,
Sárguló avarban sétálva,
Gyújtunk gyertyát, mécsest
Őket imáinkba zárva.
*
Szomorú szívvel emlékezve rátok,
Kik odaátról nézitek e világot.
*
Siratunk bennetek'; fáj, hogy elmentetek,
Minket gondban-bajban ittfelejtettetek.
Lelkünk bánattal csordultig telve,
Szemünk szomorú könnyel van tele.
Imánk hozzátok száll, fel az Égbe'
Ti már tudhatjátok, mi vár ránk,
Ha majd eljön a mi óránk.
*
Azt is tudjátok, ki vár mireánk
Égi mezők fényes kapujába'.
*
Jusson eszetekbe kis unokáim:
Odaát igazság van, ki idelenn
Jó volt, megkapja jutalmát.
Haláluk órája sem gazdagság szerint jár;
Azt megváltani kincsekkel nem lehet.
Ott nincs luxus-lakás gazdagnak,
Szegények-gazdagok egyformán osztoznak.
*
Úgy kapja ott mindenki a jussát,
Ahogyan élte földön mindennapját.
*
Igazságos Isten úgy osztja a kegyét
Ki jót tett itt, akit szeretet vezérelt,
És szegénynek osztott: megleli jutalmát,
De aki dölyfös volt és gonosz,
- Vezekelhet -, lelkének nem lesz nyugta.
- Meg kell szenvednie -, ne számítson
Jólétre, gondtalan túlvilágra,
És igazságos Isten irgalmára.
*