HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Reklám

Prózai művek / ABC pályázat
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-10-22

Döglött hal





Olyan volt a kézszorítása, akár a döglött hal. Mégis, mennyire örültem neki!

Közös sztorink jutott eszembe, még gyerekkorunkból, a halárusnál. Hárman voltunk: Robi (az atya), Betti (a testvére), meg én. De nem is ez volt a lényeg! A kifejezés az, ami arra késztetett, hogy ezt mondjam neki abban a bárban, tizenöt év után:
- Gyakran úgy érzem magam, mint egy döglött hal...
Hümmögött és bólogatott. Kortyolt egyet a söréből és megigazította a gallérját. A legjobb barátaim - voltak!
- Szóval, most a banki szférában dolgozol? - kérdezte.
- Mondhatjuk - feleltem. Szemem elé emeltem a poharam. - És te? - érdeklődtem - Végül pap lettél?
Nevetett. Valaha mindketten annak készültünk.
- Nem egészen - Csillogott a szeme. - Az ötödik év végére rájöttem, hogy az egész nem nekem való...
Az órám néztem. Úgy maradtam volna még! Olyan régen nem találkoztunk! És csak a véletlennek köszönhettük, hogy összefutottunk! Lehet, többé nem is látjuk egymást!

Fél nyolc.

- Elvégeztem a teológia szakot. De nem szenteltek fel... - folytatta.
Bettiről akartam kérdezni, ám nem szerettem volna illetlennek tűnni.
- De az egyház szolgálatában maradtam - megint mosolygott. - Én vagyok a püspök úr sofőrje.
- Biztos állásnak tűnik - mondtam, és ismét kortyoltam egyet.
- Az - felelte. - Püspökre mindig szükség van. Körzetenként legalább egyre. És sofőr sem árt neki.
- És nem kell... - kezdtem bele, és lesütöttem a szemem.
- Nő nélkül leélnem az életem? - kérdezte, és ismét nevetett.

Tizenkilenc negyven.

Tizenöt év! Szinte együtt nőttünk fel. Egy utcában laktunk. Olyanok voltunk, mint az édestestvérek. Anyámnak nem lehetett több gyereke, így ők pótolták számomra az igazit.
Rengeteget lógtam náluk. Órákat töltöttünk együtt a szüleik hálójában, a tükrös ruhásszekrényben gubbasztva, sötétben. Nem emlékszem már, mint játszottunk, csak az érzésre, ami akkor öntött el, ott, a gardrób mélyén: a melegre, a biztonságra, a "bárcsak minden örökre így maradna" érzésre.

- Nem, nem kell - rántottak vissza Robi szavai a mába. - Az csak a papokra vonatkozik.

Tizenkilenc negyvennégy.

- És Betti? - kérdeztem meg félve.
A szemöldökét ráncolta.
- Kinn van, külföldön. - (említésére minden erő kiszállt a karomból) - Ott kinn dolgozik.
Nem mertem megkérdezni, mit. Élt bennem egy régi Betti, az, akire mindig szívesen emlékeztem.
- De szentestére mindig hazajön - mondta vidáman.

Tizenkilenc negyvenkilenc.

- Valamikor összefuthatnánk az ünnepekben - mondta.
Elképzeltem a fényekbe öltözött sétálót, a zsibongó tömegeket sötétedés után. A pörkölt, fahéjas dió, és forralt bor illatát. Ahogy együtt szeljük a tömeget, Bettivel talán egymásba karolva, felnőtt fejjel, pénzzel a tárcánkban, amin bármit megvehetünk, amit csak megkívánunk...
- Jó lenne... - mondtam. Megmozgattam az ujjaim - a kezemen, s a lábamon egyaránt - hogy kicsit visszaszálljon beléjük a vér... - de, most sajnos el kell mennem...
Robi arca megnyúlt egy pillanatra. Gyanakodva figyelte a szemeim, hátha csak ugratom, de láthatta, nem viccelek. Aztán, arca ismét felderült:
- Csak nem valami kislány van a dologban?
- Dehogy - mondtam, mintha épp valami égbekiáltó dologgal vádolt volna meg. - Dolgoznom kell!
- Nem azt mondtad, a banknál dolgozol?
- De igen - feleltem. Egy ezrest tettem az asztalunkra. - Vendégem voltál. Tényleg ne haragudj, de elkések!
- Mindjárt nyolc. Zár a bank - próbálkozott még. - Nem iszunk meg még egyet? Annyira nem lehetsz nélkülözhetetlen a számukra, hogy ne érj rá még egy órácskát!
- Pontosan. A bank zár, és nekem megkezdődik az igazi hajtás. Hol érlek el?
- Add meg a számod. Felhívlak, ha Betti is hazaér!
Már majdnem nyúltam a mobilomért. Félúton állt meg a kezem, amit ő is észrevehetett.
- Inkább én keresnélek - mondtam tétován. - Nekem gyakran változik mostanában a számom.
Nem ellenkezett tovább. Egy söralátétet vett maga elé, és felírta a számát.

Tizenkilenc ötven.

- Aztán meg ne feledkezz rólunk! Nem szeretném, ha újra eltűnnél annyi évre!
Hogy is tehettem volna! Végre megtaláltam őket...

- Minden jót, testvér!

*

A hideg szél kitisztította valamelyest a fejem. A füstmentes légkör, a fagyos, havas utcák mégis az ünnepek felé terelték a gondolataim. Betti, Robi és én!
Már messziről láttam a bank fényeit. Tornya magasan szökött a többi épület teteje fölé.

Egy perc zárásig!

*

Ma az új őr lesz szolgálatban. Nem kell, hogy ismerős legyek neki. Jó előre előkészítem a belépőkártyám. A zsebembe tartva a kezem forgatom, körbe-körbe, és igyekszem valamelyest megnyugodni. A banki szférában dolgozom - így mondtam neki. Az időnkből csak ennyire futotta.

Az őr épp megfordítja a táblát az üveg mögött, mikor elé érek. Mutatom a kártyám, és a másik kezemmel mutatom, hogy nyissa ki az ajtót.
- Takarítószolgálat - mondom. Elég filmesen hangzik, mint valami ósdi gengszter sztoriban a "szobaszerviz", mielőtt kezdetét veszi a hotelben a vérfürdő. Aztán eszembe jut, biztosa nem is hallja az ajtón keresztül, így mutatóujjam végighúzom a takarítóvállalat emblémája alatt.
Megnézi a kártyát, csak úgy, az üvegen át, majd résnyire nyitja az ajtót:
- Új fiú? - kérdezi. A szemét résnyire húzza. Úgy látom, nem lát túl jól közelre.
- Én a régi vagyok - mondom. - Ellenben, magát még nem láttam. A héten kezdett? - kérdezek vissza.
Csak bólint.
- Karcsi mondta, hogy vesznek fel valakit... - folytatom.
A másik őr nevének említése oldja kicsit a feszültséget.
- István - mondja, és kezet nyújt. Én megszorítom, ő csak tartja ernyedten. Akár a döglött hal!
Végigsétálok a folyóson. Balra a takarítószertár. Kipakolom a felszerelésem. A szemem sarkából Istvánt figyelem.
Rendőrségi sziréna hangja hasít a légbe. Hátrakapom a fejem. Sehol semmi mozgás. Kiver a verejték! Az őr a székével hintázik. A mobiljáért nyúl, és felveszi. A szirénázás megszűnik. Csak csengőhang! Idegőrlő!

Beszél, majd leteszi. Zseblámpát vesz magához, és ellenőrzi tokjában a fegyvert.
- Körbejárok - mondja, s a fejébe nyomja sapkáját.
Bólintok. Bettire és Robira gondolok. Megvárom, míg eltűnik a fordulóban, majd én is munkához látok.
Megmártom a rongyot a vödörben, és hozzákezdek a felmosáshoz.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Olvasó
Regisztrált:
2008-01-22
Összes értékelés:
44
Időpont: 2008-02-12 21:23:51

Kicsi Madaram! ez nagyon rdekes s izgalmas volt. Tetszett!!!!!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
461
Időpont: 2008-02-11 21:44:07

Ksz az sszefoglst! rlk, hogy volt a soraim mire/kire vonatkoztatnod, s bresztettek Benned kzlsre sznt gondolatokat is... Teljes egszben fikci!

Hogy nem mindenkinek ezt jelenti a novella (br ott rejlik benne az rtelmezsed lehetsge)? Igyekszem annyi szabad teret adni, amennyit csak adhatok; mert szevettem, a sajt gondolataim gy sem stnek t a maguk fnyben, m elindtani sokakat el tudnak olyan irnyba, amire magam legtbbszr nem is gondolok...

Nlam legtbbszr szabad a vsr!

Ksznm, hogy itt jrtl. dv: Kuvik
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2007-11-02 18:59:45


Vgtelenl izgalmas, nagyon profi, amit alkottl.
rlk, hogy ismt olvastalak.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
461
Időpont: 2007-10-29 15:33:37

Ksznm, Boer! Megltjuk ABC-n mennyit r!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
461
Időpont: 2007-10-22 20:53:49

Mgsem lehet minden trtnetemben bankrabls!

Ksznm a dcsr szavakat - nagyon jl estek! rlk, hogy ismt olvastatok! dv:

Kuvik
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2007-10-22 19:15:34

Szia!
Az egsz trtnet alatt az ember gy olvassa a sorokat, hogy vrja, na most...most mindjrt trtnik valami szokatlan, furcsa. Vgig feszltsg alatt tartott az rs. Sorai kztt tbb helyen is ott volt a robbans lehetsge, de te nem...Na, majd a vgn...ott lesz a nem vrt (dehogynem vrt) fordulat. s ott sem. Megdbbent!
De leginkbb az, hogy mgsem maradt hinyrzetem utna. Az egsz novella nagyon profi.
Gratullok!
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3783
Időpont: 2007-10-22 18:50:18

Szia Kuvik!

Ebben a novellban szmomra az volt a meglep, hogy a vgn nem volt meglepets...a pasi tnyleg takart...pedig n azt hittem...

Hogy Te mennyire tudod "manipullni" az olvast! Hihetetlen!

Gratullok!

Gymbr
Alkotó
Regisztrált:
2006-05-21
Összes értékelés:
440
Időpont: 2007-10-22 18:49:43

Lehet, hogy velem van a baj, de n komolyan azt hittem, hogy a fick bankrabl. Szndkos flrevezets volt? Mert ugye persze utna rjttem, hogy nem. De egybknt remek, ahogy azt tled mr megszokhattuk. Felvillan trtnet-tredk, magvalragad hangulattal.
Gratullok, lmny volt olvasni.

macs

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023