Az ünnepek csendje látszólag nyugalmat hozott a városka lakóinak szívébe.
Pedig a háború, mint egy sokfejű szörnyeteg egyre mélyebbre ásta be magát a családok világába. Az élet viszont követelte jogait. Nem torpant meg a szörnyeteg előtt. Napot nap után fűzött, erőt adott az embereknek túlélni szeretteik halálát, megcsonkított gyermekeik látványát. A fronton lévő családtagokért szóltak a könyörgések, értük csendültek az ünnepi poharak. Az emberek megtanultak együtt élni félelemmel, halállal, veszteséggel.
A rettegés eleven hordozója a postás volt. Ha megjelent egy utcában, félrelibbentek a függönyök, mindenki azt leste, melyik kapun lép be. Ahol behívót kaptak, ott a félelem madara szállta meg a házat, ahol elesett katonáról szólt a hivatalos levél ott a z ég borult be a ház fölött.
Férjének januárban kellett jelentkeznie munkahelyén. A gyár, ahol dolgozott,
katonai alárendeltségű lett. Közölték vele, hogy mivel a háborúnak gyártanak bizonyos termékeket, ezért az alkalmazottakat nem viszik a frontra. Ez némileg megnyugtatta őket.
Márciusra már érezhetően hosszabbodtak a napok. A megújult napsugarak szelíden
simogatták a folyóparti fűzfabarkákat. A hegyekben olvadó hó megduzzasztotta a vizeket, az utcákon csermelyek kergették egymást.
Április elejére várta a szülést. Lázasan készítette a baba kelengyéjét. Nem akarta, hogy meglepetés érje. Csak a pólyapárna szalagját nem vásárolta meg, hisz nem tudhatta, kékre vagy rózsaszínűre lesz szüksége. Találgatás is volt számtalan. Lányod lesz, mondták a nagynénik, mert farban kiszélesedtél! Mások úgy látták inkább a hasa előre áll, ezért fiút jósoltak. Férje titokban lányra vágyott. Ő csak azért imádkozott, hogy egészséges gyermeket hozzon a világra.
Napsütéses tavaszi reggelre ébredtek. Férje korán indult munkába.Ő még ágyban maradt és élvezte a lustálkodás örömét. Megpróbált oldalra fordulni, ami egyre nehezebben ment az utóbbi hetekben. Eszébe jutott, amit édesanyja ez este mondott, hogy úgy látja
három ujjnyira leereszkedett már a hasa. Értesíteni kellene a szülésznőt, meglehet hogy nemsokára szükség lesz rá. Otthoni szülésre készültek.
Alhasi nyilalást érzett. Pillanatok alatt talpra állt az ágy előtti szőnyegre. Akkor megérezte a lába szárán lefolyó melegséget. Kezdődik! Gondolta és már kiáltotta is háziasszonyát, hogy
értesítse édesanyját, aki minél hamarabb jöjjön a bábával, mert azt hiszi szülni fog!
Gyorsan vizet tett a kályhára melegedni és előkészített mindent, amire szükség lesz, ahogy erre a szülésznő tanította. Aztán türelmetlenül sétált fel és alá a szobában. Az egyre nagyobb erővel ismétlődő fájdalmakat figyelte. Megérkezett édesanyja a bábaasszonnyal és ez bátorságot és erőt adott neki.
Amikor eljött az ideje, ágyba parancsolták, hiába mondogatta, hagyják még, így jobban bírja a fájdalmakat. Dél felé megszületett első kislánya. Fáradt volt de boldog! Értesítették a férjéti s, aki azonnal hazajött és meghatódva ölelte magához bátor feleségét és várva-várt kislányát.
(Folytatása következik)