Unatkozom, semmi forgalom az interneten. Bátorságot veszek és óvatosan bekopog Luluhoz. Ha nem tudnád Lulu, netpartnerem volt, de csak rövid ideig. Egy kedves 21 éves szlovákiai lány. Meglepően szép magyarossággal és jó helyesírással válaszolgat kérdéseimre, nézem a nevét valódi szlovák név. Gyanus nekem az egész, mert a Tothovák, Nagyovák, igen gyakran nem tudnak írni helyesen magyarul, akkor ez a szlovák nevű csodabogár hol tanulta meg? Nem tűnödök sokáig magamban , és megkérdeztem:
-Te hol tanultál meg magyarul helyesen írni, meg ilyen szépen beszélni?
-Volt egy magyar nagynénim és az tanított.
Nem tudom, a nagynéninek volt-e tanítói vagy tanári okleve, de ismeretelnül is gratulálok neki, nagyon jó munkát végzett. Lulu nagyon beszédes, minden kérdezés nélkül megtoldja a történetet.
-Tudod apám szlovák, de anyám magyar. Én sem vagyok rest belekapszkodom a történetbe és megkérdeztem Lulut. Minek érzi magát ilyen felemás szülőkkel: elszlovákosodott magyarnak, vagy elmagyarosodott szlováknak? Némi gondolkozás után olvashatom a képernyőn: "elszlovákosodott magyar".
-Akkor ez magyart vagy szlovákot jelent? milyen nemeztiségünek érzed magad? -teszem fel az újból a kérdést.
-Tudod bennem minden van, én olyan "mindenes" vagyok- olvashatom a gyors választ. Tehát Lulunak a nemzetisége:" mindenes"! Ekkor tudtam meg, hogy Szlovákiában etnikai szempontból a minden lehetőségek hazájában, kialakult az elszlovákosított magyarok "mindenesek " nemzetisége. Miután kimerítettük a nemezeti érzés, hovatartozás problématikáját rátértünk az iskolákra . Lulu itt is előmbe vágott és szine büszkén mondta:
- Szlovákiában igen sok magyar iskola van, és lehet tanulni magyarul. Természetsen örömömet fejeztem ki a magyar iskolákban bővelkedő szlovákiai helyzet miatt.
-De milyen iskolák-kérdeztem én.
-Elemi fokú, még középfokú is van egy (úgy tudom)-felelte most már bizonytalanabbul Lulu.
- Ez szép, válaszoltam én, nagy eredmény, de ha én Szlovákiában magyar nyelven orvos, mérnök, közgazdász stb akarok lenni, lehetséges?
-Hosszú ideig a képernyőn nem jelent meg semmi féle válasz, majd olvashattam:- hát az nem!
Utolsó kérdésként megkérdeztem:
-A te gyermeked, ha szlovák apja lesz fog-e tudni magyarul, lesz-e neki is egy nagynénije, aki megtanítja magyarul?
A válasz kategorikus volt:
-Persze. Én biztosan tanítani fogom, de az még messze van.
-Lulu minden elismerésem a tiéd. Habár elődeid csináltak apróbb hibákat a magyar nezetiség megtartásában.
Lulu pozitív válasza ellenére aggódom.
-Az baj, hogy a "messze" Szlovákiában nagyon veszélyes, minél messzébb annál nehezebb lesz magyarul megtanulni-feleltem Ez már Lulunak is sok volt, az elszlovákosodott magyarnak, a "mindenes" nemezetiségűnek. Az utolsó választ hamar megkaptam:
-Nagyon szívesen elbeszélgetnék veled, da ha ennél tartassz, inkább fejezzük be. szia.
Nem várta meg a válaszom, mert az onlinet mutató zöld levél gyorsan pirosra változott. Köszönöm Lulu igen tanulságos volt a beszélgetés. Megjegyzem nem olyan régen még egy szlovákiai főiskolás lányt faggattam a nemezetiségéről, nemzeti hovátartozásáról és így felelt:
-Én magyar is vagyok, szlovák is vagyok, minden vagyok,de mi itt azt sem tudjuk, hogy mik vagyunk??! Ez a nemezeti tudat összegabalyításának a szlovákiai mesterműve.