Az OK-okozat fogalmával mindenki tisztában van. Tudjuk, hogy bármi is történik, annak valahol oka van, ha közvetetten, ha közvetlen, de oka van. Láncreakció az

univerzumban. Három fajtát különböztetek meg:közvetlen, közvetett, globális.
Vegyünk két példát, melyekből első egy közvetlen (emberi fogalmak alapján), második közvetett. Előző igen egyszerű, ha egy tárgyat kezünkkel meglökünk, az amennyiben

egy apró, könnyű tárgy, elmozdul. Azonban, kevésbé hasonló az előzőhöz, de közvetett ok-okozati példa egy, az előző példából adódó állapot, ha azt vesszük, hogy a fent

említett eseményhez hozzájárult az is, hogy a tárgy oda került, anyaga létrejött valamikor, molekulái felépültek stb. Minden ok-okozati esemény, további láncokat indít, s egy

láncnak nincs egy, konkrét végállomása, célpontja. Ezt a következő képpen képzelhetjük el : vegyünk egy lavor vizet, melynek felszínére helyezünk egy tárgyat, mely azon

úszik. Ez a mi konkrét célpontunk. Ha mellette a víz felszínét megütjük, látjuk, a keletkező hullámok, érik a célpontot, de nem is egyszer, sőt, nem is csak a célpontot, további

hullámokat keltenek, s emellett ne feledjük el, hogy a lavor és a víz, nem egy zárt univerzum, kifelé is vannak hatásai.
Globális ok-okozati effekt pedig túlmutat az időn és téren, oly módon, hogy az idő függetlenségében, több irányba hathat, ámbár ez a mi három dimenziónkban és időnklben

nem tapasztalhatő ( már ha létezik mégis ilyen).
Érdekes dolog az idő. Itt ki is térhetünk rá, mi is az. Van fogalmunk az időről? Igen. Három alapvető elemre bonthatjuk : múlt, jelen, jövő. A múlt alakítja a jelent, mely éppen létezik, s a múlttal együtt kihat a jövőre. Ez tiszta sor. Mégis, mi kell az idő létrejöttéhez? Mi különböztet meg két pontot az időben? A tér állapota. A tér folyamatos változásban van, az ok-okozati dinamizmusának köszönhetően.Ha világunkat ábrázolni tudnánk, állandóan változó képet kapnánk, mely az időn túl változik. Miért az időn túl? Az állandósága miért több az időnél? Egyáltalán nem több annál, csak az idő fogalmát kell kicsit kitisztítanunk.
Természetesnek tűnik nekünk, hogy ai időt egységekre osztjuk. Másodpercekre, percekre stb. Azonban rá fogunk jönni, hogy az idő, minden pillanatban végtenelül örökké létező, és mégsem valós. Miért örök? Két másodpercet ábrázoljunk egy vektoron. Két pont egy vonalon amit látunk. Fix a köztük lévő távolság? Bizonyára. Pedig nem az! Ezzel arra utaltam, hogy ahogy az idő mértéke, minden mérték viszonylagos. A két pont közt végtelen távolság van. Az idő két vett pontja közt is végtelen a távolnság, végtelen a két pont közti változások kombinációinak száma, mégis ha egy pontot veszünk ebből, az csak egy kész kombináció. Egy állapota a valóságnak. De vehetünk ilyet? Lépjünk vissza egy picit a végtelenségben változó világhoz. Nem mehetünk elég mélyre, hogy megállapítsuk, a tér mely eleme mozdul el legtöbbször. Mint ahogy "időn túl" mozog, és tudjuk, hogy méretek közt végtelen a távolság, talán az is igaz lehet, hogy nincs "legkisebb" elem. A tér is végtelen elemű, minden elemén bellül, ahogy az idő is, mely nem más, csak ezen végtelen elemek állapotának sora. Úgy vélem ez logikus.