ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Lementem, merengve, gyertyafényes lépcsőkön lépdelve.
Nincs bejárat, hátranézel, és semmit sem láthatsz.
Borongós, de barátbarna a sötét, mely lépteidet kisért.
Nézek előre, de nem lehetek ily dőre, botlottam a szegélykőbe.

Nem jöttem épp sehonnan, nem tartok semerre.
Vagy épp tán egy kikötőbe?... vagy valamerre.
Csak lépkedem, puha a hely ahova léphetek.
A világba lépek épp be, "semerrei" kikötőbe.

Utazom.. a lépcső szalad, suhannak a sötét falak.
Kicsit távol, csillagot gyújt a mámor, alig látok a fáktól.
Sok a mező, gyönyörű égi táj, mit vágytam tán.
Nyárfák, platán, s minden más mit szíved kíván.

Mind itt összegyűltetek. Tarka mező, fűerdején tábla.
Most hol vagyok?..Tán a mennyországban? Kérdés fakad..
Miért-e tábla? Ki hozta ide, mi a célja vele? Égi jelek?
A tábla csak lapul, mint a "gyáva", de a lapjára az van írva:

Szeretlek Te Drága.

Most felmegyek, merengve, és reszketeg.
Ismét suhan a táj, és szívemben virágot bont a báj.
Platánok és nyárfák újfent elsuhannak.
Ismét ott dereng a kikötő, hullámpacskolt pihenő.

Omlanak a sötét falak, dereng a hajnal és eljő.
Puha lépteim helye már drágakő, és szivárványt bont a delelő.
Amit kívántam eljött már, szívemben érett a nyár.
Hátamon a tábla, új írásra várva, maradhat a Drága.

Megleltem a bejáratot, kialudtak a gyertyafények.
Kitódulok a fényre, erre a gyönyörű égre, melyen már csak..
Érted élek végre, nyújtom a táblát, ide Te nem írhatsz..csak
A szivárvány írhat, nemhiába hívtalak, odaadtad Önmagad!