amikor már sokszor érzed, mit miért
nincs remény, nincs már élet, hamis a léted
egyfolytában csak azt kérded
miért tett veled ilyet az élet?

tettél számtalan jót, elgondolkodtatót
amit a sors soha nem indokolt
hibás lettél, mint Magad
víz alól nézed a tavat

kifordult az egész világ, más az élet, más a nyár
én nem így nőttem fel, Édesanyám
boldog, buksi világom odavan
megoldatlan gondok, lassan összeomlok

a gyermekek cseperednek, kiváltságok keletkeznek
ezer gonddal permeteznek
övék már az egész világ
bármit teszel, az nekik a múlt, ma már

tennél jót, de már minek, hisz hasztalan
megvezettek, ezt már hiszed
jóindulat, balga gyönyör
ki hol tud, ott gyötör

magadban keresed a hibát, kicsit remélsz "ez hibás"
soha másra nem tennél ilyen babát
belerokkansz a felismerésbe
mindennek Te vagy a vége, nem épp elismerése

elrontottam mindent, de nem akartam
barátokban hittem, mellettük maradtam
bármit is teszel, elkallódik, rossz irányba fokozódik
hiba, hiba hátán halmozódik

küzdesz a végsőkig, erőd fogytán, bár bízol tán
minden reggel kikötsz a part túloldalán
visszanézel oda, ahonnan jöttél
nincs a két part közt kifeszítve semmi kötél

de szeretnél még egyszer ragyogni
teljes szívvel az érzelmeid útján robogni
kezedben a gyeplő, melyet az élet sző
a legjobb , ha utad során nem kell keszkenő

szeretnéd az életed kézben tartani
de a fejed néha le kell hajtani
az élet amit ad
fogadd el, sorsod az

megalkuvás, öröm, bánat
mint vízözön telíti napjaid húrjait
küzdhetsz ellene, bár minek
a léted ezt írta meg

és akkor jő egy felhő, van benne jó sok eső
cselezel..cselekszel.. hogy ki tudd kerülni
de cseppjeit, mint vihart üríti
és ezt mind a nyakadba teríti

izom feszül, agyam repül
kezem, már bénán lóg
hiába játszanék a hárfán
talán lóg még egy ing a vállfán....