HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 21 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-11-07
A hadistennő 14XIV. Utolsó harc Mire a lány elkészült már az udvaron összegyűltek a harcosok, a valkűrök és az istenek. Az ifjú harcos csatlakozott a nővéreihez, de előtte, még megölelte Tyr-t és sok szerencsét kívánt neki. Odin az összegyűltek elé állt, és ezt mondta: - Harcosok, istenek! Nem tartok nektek beszédet, csak annyit mondok, hogy harcoljatok teljes erőtökből, hogy megnyerjük ezt a csatát, és elgyőzzük ellenségeinket! Szavait mennydörgő ordítás követte. Ekkor kinyíltak a kapuk, és Azgard harcosi kitódultak Vigrid mezejére, ahol már gyülekeztek az ellenségeik. Antonia és a valkűrök figyelték a csatamezőt, és sok mindenkit felismertek. Ott voltak az óriások, akiket Loki, a szörnyek, akiket Fenrir farkas, s az Alvilági lények, akiket Hél vezetett. Antoniának ekkor eszébe jutott, mint mond Völva jövendölése erről a katasztrófáról. A jóslatot felidézte, és halkan maga elé mormolta. "Vonít most Garm veszettül a Gnipa-barlangnál, törik a bilincs, s fut Fréki tüstént. Látom messzibb jövőben - ős tudások tudó ő - hatalmasok hulltát, hadistenek gyászát. Keletről Hrím jön, kezén harc pajzsa, Jörmungand gyűrűzik őrjöngő gyűlölettel. Hullámot hány a kígyó, sas rikolt, tép rontva, éjsápadt tetemeket, körömhajót. Keletről hajó jön, hozza majd Muszpel népét, közelít velük a vízen a kormányos Ioki. A szörny fia mind, Óriásfarkas nyomán. Ott van velük Bileiszt nagy testvérbátyja. Ázok közt mi készül? Álfok közt mi készül? Óriás-ország zajong, zúdul tanácsba, törpék tépelődnek kő kapuk előtt - sziklafal ismerői. - Mit tudtok még? Délről Szurt jön, ágak dúlásával, kardján öldöklő Istenek tündöklése. Sziklák omlanak, óriásnők tűnnek, hősöktől Hél útján a menny meghasad." /Völva jóslata 49-52/ - Antonia, mit mondtál?- kérdezte az egyik valkűr.- Honnan tudsz te Völva jóslatáról? - Onnan, hogy a halandók leírták. Nem tudom, valós személy volt ez a jósnő, vagy csak kitalált, de a jóslatai fenn maradtak. - Hogyan? A halandók által? - Igen. Ami itt történik, azt a halandók is tudják, és leírták az Eddának nevezett történet gyűjteménybe. - Értem. Tehát a halandók előtt ez az esemény nyílt titok. - Igen, az. A valkűr még kérdezni akart valamit, de ekkor vakító villám hasított keresztül az égen, és megjelentek a tűzóriások vezérük, Surt kíséretében. A vezérük hirtelen ott hagyta a társait és Vigrid felé indult. Antonia tudta, hogy Freyr-t keresi, hisz vele kell megküzdenie a monda szerint. A valkűrök látták, ahogy egyenesen feléjük nyargalnak a légen át, készen arra, hogy megostromolják az istenek lakhelyét. Nem volt idő a tétovázásra, azonnal cselekedni kellett. Az egyik óriás lándzsájával felgyújtotta a Szivárvány hidat, ahol a lányok álltak. A valkűrök egyetlen mozdulattal nyeregbe ugrottak, kivonták kardjaikat, és az óriások útjába álltak. Az óriások második vezére meghőkölt, mikor egy csapat nővel találta szembe magát. - El az utamból!- mordult fel haragosan, ám ellenfeleitől csak egy gúnyos félmosolyt kapott válaszul. Az óriások erre megrohamozták őket, és vad viadal bonatkozottt ki köztük. Antonia is keményen harcolt, és pár óriást a másvilágra küldött. Ám az egyikkel nem igazán tudott elbánni, és több súlyos sebet is beszerzett, ám a Teiwaz segítségével kitartott. Az óriás épp halálos csapást akart méri a lányra, aki leesett a lováról, mely Azgard fölött lebegett, mely már lángolt, s a nővérei holtteste is szanaszét hevert Azgadron. Az ifjú harcos hatalmas veszélyben volt, mivel körülötte a tűz, előtte pedig az óriás. Körbenézett, de csak halottakat, és a lángoló palotákat látta. Nem volt kiút, és úgy tűnt ellenfelének sincs gyengepontja. " Az ördögbe is! Meg fogok halni! Képtelen vagyok legyőzni ezt a behemótot!"- gondolta a lány dühösen. Az óriás vigyorogva nézte ellenfele gyötrődését, majd a lándzsáját a másik szívének szegezte. - Itt a végállomás, kicsim!- mondta gúnyosan. - Csak szeretnéd!- kiáltott fel a lány, majd aktiválta a Teiwaz erejét, és támadásba lendült. A másiknak meglepődni sem volt ideje, mikor a lány átmetszette a torkát. Mikor földet ért, hallotta ellenfele halálhörgését, majd ahogy lefordul a lováról. Vége volt a küzdelemnek. Ám volt még egy óriás, aki élt, és mikor látta társa elestét habozás nélkül a legyőzőre támadt. Antoniának még felocsúdnia sem volt ideje, s csak a szeme sarkából látta, hogy villan egy penge, és a következő percben már éles fájdalom hasított a testébe. A fájdalom viszont ráébresztette a figyelmetlenségére, s ez haraggal töltötte el. Megpróbált az ellenség felé fordulni, ám a teste nem engedelmeskedett. A hátát borzalmas kín járta át, a világ forogni kezdett, s arccal előre bukott. Félszemmel látta, ahogy a fölötte magasodó test épp lesújtani készül rá egy hatalmas pallossal. - Itt a megérdemelt büntetésed, gyilkos!- kiáltotta az óriás, s lesújtott rá. Ám az ütése nem ért célt. Arca hirtelen eltorzult, s a lány mellé esett. Antonia megpróbálta felemelni a fejét, ám képtelen volt rá. Megmentője azonban megfordította és a karjába vette. Heimdall volt. A szájából folyt a vér, a ruhája szakadozott volt, s az arca, a teste véres és sebes. - Te vagy az?- kérdezte csendesen a lány. - Jól vagy, Antonia kisasszony? - Fáj a hátam.- nyögte ki a lány, és megpróbált megmozdulni. - Ne mozogj, megpróbálom elállítani a vérzést! Azzal a hasára fordította a lány, s látta, hogy a penge majdnem kettévágta a testét. - Ez elég csúnya. - jegyezte meg. - Meg tudod gyógyítani? Vagy legalábbis el tudod állítani a vérzést? - Ne aggódj, mindjárt megoldjuk a problémát. Hamarosan a lány egy szél- és tűzvédett helyen feküdt nem messze attól a helytől, ahol legyőzött ellenfelei holtteste feküdt. Heimdall is letelepedett a lány mellé. - Sikerült elbánnod Lokival? - Még nem, de ha találkozunk, nem fogok gyáván elfutni. - Mennyit láttál a csatából? Hogy állunk? - Egyenlő a küzdelem. Mindkét oldalon hullanak a felek, mint ősszel a légy. - Az baj! Legalábbis a mi részünkről. - Az ellenség megmaradt tagjai is ezt gondolják.- mosolyodott el keserűen az isten. - Valóban. Amúgy nagyon szépen köszönöm az elsősegélyt. - Nincs mit. Láttalak harcolni, és akárki akármit mond, remek harcos vagy! - Köszönöm. Váratlanul azonban egy alak tűnt fel Azgard kapujában. A lány látta, ahogy Heimdall elsápad, majd felugrik, és farkasszemet néztek egymással, majd egymásnak ugrottak. Vad viadal bontakozott ki köztük, ám nem tartott sokáig. Mindketten hamar begyűjtötték a halálos sebeket, s először az idegen, majd Heimdall lelelte ki a lelkét. Antonia még sose látott ellenfeleket így harcolni, s dühítette, hogy nem tud segíteni. " Az ördög vinné el ezt az átkozott óriást, a remek pengéjével, meg a hátba támadós, tisztességtelen harcmodorával!"- gondolta dühösen, mikor látta, hogy Heimdall elesik, s ő rájött, hogy mennyire tehetetlen. " Ha akkor nem lepett volna meg, most nem kéne itt ülnöm, és segíthettem volna szegény Heimdallnak!" Megpróbált megmozdulni, de ismét őrjítő fájdalom járta át a testét, a világ ismét forogni kezdett, s ő pedig elvesztette az eszméletét, és ájultan roskadt a földre. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |