Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Annának hívtak.
Anna imádta az állatokat, és már nagyon régóta szeretett volna egy kiskutyát, de édesapja hallani se akart róla. Szerinte Anna túl kicsi még ahhoz, hogy kiskutyája legyen. A kislány írt egy levelet a Mikulásnak, hogy ő bizony, nem kér babát, nem kér kisvasutat, semmilyen drága ajándékra nem vágyik, csak egy kiskutyát szeretne.


Sokat hallott róla, hogy a Mikulás karácsony éjjelén a jó gyerekeknek teljesíti a kívánságát, és megkapják azt, amit a szívük mélyén a legjobban szeretnének.
Anna kitette az ablakba a csizmáját, mellé pedig egy dobozkát, amire egy papírt ragasztott azzal a felirattal, hogy Bruno. Azt gondolta, hogy a Mikulás, december hatodikán ott fogja hagyni neki a hőn áhított kutyust.


Édesapja nem tudta mire vélni a dobozt, de nem kérdezte meg, gondolta biztos valami gyerekes dolog.
Eljött december hatodika, Mikulás napja. Anna reggel vidáman szaladt oda az ablakhoz, de a doboz üres maradt. Nem volt ott a kutyus. Nagyon szomorú volt, és senki nem tudta megvigasztalni. Így teltek a napok, egészen december 24-éig, amikor is a kislány elment szánkózni és eltévedt. Édesapja nagyon aggódott érte, és mikor esteledni kezdett, már csapatosan keresték a kislányt.


Nagyon hideg volt, fújt a szél, és nagy pelyhekben hullt a hó. A kislány dideregve kereste a hazafelé vezető utat. Nagyon fázott , és félt, mert még sose maradt egyedül a sötét erdőben. Ekkor furcsa neszre lett figyelmes.
Valószínű hogy a fáradságtól, de egy angyalt látott távolodni az egyik ösvény irányában. Elindult felé, hátha eléri. S ekkor látta meg a barna kis gombócot a hóban. Nem akart hinni a szemének, mikor a barna gombóc mocorogni kezdett.
Mikor közelebb ért, látta, hogy egy kiskutya fekszik a hóban. Nem tudta, hogy mikor és miként került oda, de nagyon örült, hogy nincs egyedül. Karjába vette a kutyust, és elindult az ösvényen tovább.


Nem messze fényt pillantott meg, és hallotta, hogy a nevét kiáltják. Felismerte édesapját, és nagyon megörült. Mindenki boldogan tért haza a családjához.
Otthon Anna kivette a kabátja alól az elszunyókált kutyust, és megkérdezte, hogy megtarthatja-e. Ekkor édesapja nem tudott neki nemet mondani, örült hogy meglett a kislány, és igent mondott. Ezen az estén a kislány a kutyussal együtt tért nyugovóra. Másnap reggel, karácsony reggelén vette észre csak a kislány a kutyus nyakában lévő nyakörvet, rajta a feliratot, és egy kis üzenetet.
A nyakörvön ez állt: "Bruno"
Az üzenet pedig így szólt: A karácsony Angyala átadta az üzeneted. Boldog karácsonyt kicsi lány.
Mikulás


Anna nem szólt az üzenetről a szüleinek, de utána minden évben gyújtott egy gyertyát a Karácsonyi angyalnak, és a jótevő Mikulásnak.