-Jajjj!Jahahajj!Olyan izgatott vagyok,el sem hiszed-repdesett Bagari.
Klampár felsohajtott,sokkal hosszabban,mint máskor szokott.
-Azt látom.Csak azt nem értem,hogy miért?
-Miért,miért?Ejnye,mennyir okvetetlenkedsz.
Na várjatok,mert elfelejtettem mondani,hogy embereink egy akármilyen repülőtér kávézójában cseverésztek a fenti módon.Egy aranyos kis apró köténykés szőke (amúgy barna is lehetett volna,vagy akár...na)Kávét hozott nekik.Ök illedelmesem megköszönték és tovább cseverésztek.
Emígyen:
-Mert az ember izgatott-magyazázta Bagari-amikor elszármazott nagyapja hazalátogat.
-Amúgy ebben nem lenne semmi furcsálandó-vakarta meg füle tövét Klampár-de honnan a te korodban nagyapa?Hiszen te is vénember vagy.
Képzelhetitek,ez szegény Bagarit annyira sértőn érte,hogy felüvőltött.
-Micsodát mer itt állítani?
Akkora üvőltés volt,hogy kis híján a kifutópályákat lezárták
hangszennyeződés végett.Klampár meg összehúzta magát,mint egy aszaltszilva.
-Hát kérlekszépen,én csak...
-Semmi kérlekszépen.Vénember a te kétistáppal futkosó negyedik szomszédod özvegy nagybátyjának a tarka csigája!Az!-Indulattól vezérelve ivott a kávéból.-Kérlek alásan nekem az egész nemzetségem hosszú életű.Vén vagy te!Mert neked már senkid sincs,miután két hete zavaros körülmények közt elhunyt a háromlábú macskád is.Mert kérlek alásan nekem igenis van nagyapám.Ő a nagytiszteletű-szónokolta-idős Bagari!Úr!Továbbá az apám ífjú Bagari!Ő is úr!És akkor én?Na én ki vagyok?
Klampár értetlenül bámult maga elé.
-Hát ki lehetnél?Bagari.
-Téves!Legífjabb Bagari!S természetesen:úr!Úgyhogy,kérlrk alásan ezután urazzál,jó!Ha megkérhetlek erre.
-Megkérhetsz,persze!
-Na vedd úgy,hogy megkértelek.
-De,engedelmeddel-emelte kérdőn kezét Klampár-ezt én még most sem értem.
-Mit nem értesz Klampár?Ja'...úr!Legyen ez tőlem.Nos?Hát ide nézz!Ha tudnám ,lerajzolnám.De ezt nem lehet lerajzolni,ezt csak olvasni lehet.Összehajtogatott papírt vett elő,kisimította az asztalon,majd odaintette a csinos pincérlányt.
-Csak azért,hogy semleges személy olvasa fel-magyarázta az értetlenül forgolódó asztaltársa felé.(Aki mellesleg úr is volt).
Hogy vita ne legyen.Ide figyeljen aranyoskám!Otthon felejtettem a szemüvegem.Megkérem olvassa ezt fel.
A lány felolvasta.Utána a zenekar három tagja,a kapus ,majd két arrajáró kínai utas,végül egy éppen kituszkolásnak alávetett zombi bevándorló.
Amikor a felolvasó délután lejárt Bagari úr (Ezt ne feledjük,mert az illető úr erre nagyon érzékeny)diadalmasan tekintett Klamparra.Úr-ra!(A teljesség kedvéért).
-Na?
-Hát na!
-A nagyanyád megtávíratozta...
-Igen,mert nekem nagyanyám is van!Figyeled?S mit távir...
izélt meg?
-Hogy a ma délutáni geppel küldi nagyapádat.
-Azt!
-Aki a múlt héten még korházban feküdt sulyos betegen.Csak azért tartom ezt fontosnak megjegyezni,mert félek, hogy...-
zavartan fészkelődött-tudod...korház,súlyos betegség,
öregség. Érted,nem?
-Nem!
-Hát kérlek az ő korában,hogy úgy mondjam egy súlyos betegség lehet akár végzetes is a nagytiszteletű legidősebb
Bagari úr számára.
-Áhh!Kizárt!
-Én csak figyelmeztetni akartalak.Hogy ne érjen hírtelen a
...csapás.
Ekkor kattogás hallatszott a hangszórókból:ti-lá-lá-li-lán!
Lin-lán!Lin-lán!(Aki nem értette volna annak majd Bagari
úr csekély ellenjuttatás ellenében lerajzolja.) .Felcsengett egy hang:Kedves útasok és hozzátartozók!A nemrég landolt frankfurti járat útasai megérkeztek a terminálba.Kérjük vegyék át hozzátartozóikat!
Bagari (Én már unom annyit urazni)hirtelen indíttatástól lendítve felugrott.
-Na,gyere Klampár úr!Keressük meg a hozzámtartozómat.
-Ha ugyan még él!
-Már hogyne élne!Imhol jön.Szervusz nagypapa-üdvözölt egy alacsony ,köpcös ,mozgékony úrat,s a nyakába ugrott.
-Isten hozott.A csomagod?-érdeklődött.
Legidősebb Bagari úr (nála azért hagyjuk meg)egy
bőrtokba sülyesztett rézdobozt emelt legífjabb Bagari
elé.
-Ez itt!A nagyanyád.Múlthéten hamvasztottuk.