HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51451

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-01-12

Anyuka és a szellemek 26.

V.






Két édes-keserű év telt el.
Öröm is volt, gond is volt ez alatt a két év alatt bőven.
Úgy jöttek egymásra, mint derűre a ború. Rosszra a jó, jóra a rossz.
Nyár volt ismét, a fák boldogan tárták szét ág karjukat az erdő alján, belélegezték a napfényt.
Zengett a mező a tücskök hangversenyétől. A virágok tarka sávjai lefutottak a patakig, s megfürödtek benne. Mirjam vizet hozott fel, ügyesen egyensúlyozta a vödröket a vállán keresztbe vetett hosszú farúdon. Beleöntötte a patak vizét a tekenyőbe, belegyűrte a fehérneműt had ázzon.
Hétágra sütött a nap.
-Ennék valamit, -mondta sóhajtva Honoré de Boileau Maricának, és letette a kaszát. Tenyerét beletörölte a nadrágjába. Felső teste meztelen volt, akár egy napszámosé.
-Hozok cipót! -A lány felegyenesedett, két marka tele volt lekaszált szénával. A kisfiú, nem messze tőlük egy kis zöld gyíkot kergetett.
Marica beszaladt a házba, térült, fordult, s már jövögetett is visszafele, kezében a jó fekete kenyérrel. Leültek a fűbe. A lovag keresztet rajzolt a cipó hasára, megtörte, s az egyik felét odanyújtotta a lánynak: egyen maga is!
-Már nem kell tegeződnünk? -nevetett Marica.
Állandó játék volt ez kettejük között, hol az egyik kezdte az egyik végén, hol a másik folytatta a másikon.
Amikor elverte éhét, azt mondja a katona a paraszt-lánynak: ihatnék is.
Az meg már fut újra, s hozza ki a kamrából a jó hideg borocskát, barátok borát ezüstkancsóban.
Kenőcsért, jóslásért a mindszenti fekete barátok is feljártak a cotagéhoz, s fizettek mikor milyük volt, azzal.
Ivott a legény, s hallgatott. Nézte az eget, a gomolyodó felhőket odafönn a végtelen kékségben. Arra gondolt, milyen jó lenne egy nagy madár hátán felrepülni odáig, s megnézni, mért kék az ég.

-Odahaza, a Loir mellett is pont ilyen, -mondta magában kicsit szomorkásan. Olyan távol volt már attól a világtól, mintha egy másik bolygón élne. Háború készült, ez is nyugtalanította. A barátok beszédéből kitudódott, a magas porta elindította csapatait, Havasalföldet már végigrabolták, ki tudja merre járnak most. Honoré de Boileau katona volt, a francia király lovagja, harcolni akart.
A kisfiú eleresztette a gyíkot és apjához tipegett. Rámutatott a nagy késre, ami a lovag derékszíján függött.
-Mi kéne kisember? -nézett rá az, félig leeresztett szemhéja alól.
A gyerek nem szólt, csak mutogatott a késre.
-Kés, -mondta Honoré. -Próbáld szépen te is: kés.
Válasz nem érkezett. Hmmmmmm.....
-Ne nyúzd, -szólt közbe Marica, -majd megtanul beszélni, ha akar.
Fecskék cikáztak a levegőben, bőgött a tehén, ugatott a kutya.
-Olyan kis kuka, -nevetett a katona. -Gyere ide kicsi Kuka. Nesze, itt a kés.
Lecsatolta övéről, s tokostól a kisfiú kezébe adta. A gyerek megpróbálta kihúzni, veszkődött vele.
Anyja fejcsóválva elnézte egy ideig, aztán hemperedett egyet a fűben, felült, s óvatosan kivette a vadászkést a kicsi kezéből.
-Kés, villa, olló, nem gyerek kezébe való!
-Ú' se tuggya kihúzni, -morogta Honoré, de Boileau.
-Akkor se játszóggyon vele, -állt a talpára Marica. -Magának is csak ennyi esze van!

Egész nap a mezőn dolgoztak. Estenden kitikkadva a nap hevétől körbe ülték a súlyos tölgyfa asztalt. Friss juhsajtot ettek fekete kenyérrel, s a barátok borát itták hozzá. Nem sokat beszéltek, ki-ki saját gondolataival volt elfoglalva. A gyerek már aludt, szuszogása oda hallatszott a padka mellől.
-No, jóccakát, akkor! -mondta Mirjam, amikor a kancsó kiürült. -Tegyük el magunkat holnapra.
Felállt, s nehézkes, fáradt léptekkel elcsoszogott.
A fiú a lányt nézte a lány a fiút. Marica arcát pír lepte el, vállát alig észrevehetően megvonta, s nemet intett a szemével. Honoré felkapta az ezüst kancsót, s a falhoz vágta. A csattanásra a gyermek felébredt, és sírni kezdett. Egy pillanatig a szerelmesek döbbenten néztek egymásra, aztán Marica a bölcsőhöz ugrott és ölbe kapta a kicsit. A lovag füstölgő méreggel fordult ki az ajtón, maga se tudta, kire-mire haragszik. Máskor is megesett, hogy valamelyikük fáradt volt, nem kívánta a szerelmeskedést, harag, háború, soha nem volt azelőtt e miatt. Kiment az istállóba, bevackolta magát a szalmába. Nyáron, amikor meleg volt, ott szeretett aludni. Több volt a levegő, nagyobb volt a tér körülötte. Szempillái lecsukódtak, hullani kezdett lefelé, egy sötét, mély kútba. De, hah, mi ez? Valami visszalökte. Egy eszme. Vagy inkább egy kép. Ott állt a kastély feljáróján, vértjén szikrát vert a napsugár. Szembe' vele mátkája, a királylány hófehér ruhában, karján rózsák. Mosolygott, hívta őt.

Felkelt. Megkereste a sötétben a kardját. Óvatosan, hogy zajt ne csapjon, kisurrant a holdfényre. Leült a küszöbre, ölébe fektette a pallost. Kihúzta vadászkését a tokból, s a hegyével kifejtette a nagy követ a markolatból. Odaosont a cotage ablakához, s a párkányra tette a rubintot.

Úgy ment el, hogy meg se csókolta a kisfiát

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9792
Időpont: 2008-01-13 16:02:22

Köszönöm Rozália, most már a véga felé járunk. Szörnyű dolgok következnek...brrr!

Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7469
Időpont: 2008-01-13 10:36:33

Szia!
Továbbra is figyelemmel kísérem ezt a regényedet is, és kíváncsian várom a fejleményeket.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Költővé lettem-e? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Tavaszóhajtó című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Beoson az ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavaszóhajtó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Oltásos mese című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A lajtorja 82. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 75. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 74. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 73. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 72. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Beoson az ősz című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Tücsök-kórus című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Beoson az ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szuszimuszit baleset éri címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Kik nem csupán sejtik címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)