HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 5

Tagok összesen: 1939

Írás összesen: 52469

Milbio hidratáló testbalzsam
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2022-01-18 09:41:19

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-01-12

Anyuka és a szellemek 26.

V.






Két édes-keserű év telt el.
Öröm is volt, gond is volt ez alatt a két év alatt bőven.
Úgy jöttek egymásra, mint derűre a ború. Rosszra a jó, jóra a rossz.
Nyár volt ismét, a fák boldogan tárták szét ág karjukat az erdő alján, belélegezték a napfényt.
Zengett a mező a tücskök hangversenyétől. A virágok tarka sávjai lefutottak a patakig, s megfürödtek benne. Mirjam vizet hozott fel, ügyesen egyensúlyozta a vödröket a vállán keresztbe vetett hosszú farúdon. Beleöntötte a patak vizét a tekenyőbe, belegyűrte a fehérneműt had ázzon.
Hétágra sütött a nap.
-Ennék valamit, -mondta sóhajtva Honoré de Boileau Maricának, és letette a kaszát. Tenyerét beletörölte a nadrágjába. Felső teste meztelen volt, akár egy napszámosé.
-Hozok cipót! -A lány felegyenesedett, két marka tele volt lekaszált szénával. A kisfiú, nem messze tőlük egy kis zöld gyíkot kergetett.
Marica beszaladt a házba, térült, fordult, s már jövögetett is visszafele, kezében a jó fekete kenyérrel. Leültek a fűbe. A lovag keresztet rajzolt a cipó hasára, megtörte, s az egyik felét odanyújtotta a lánynak: egyen maga is!
-Már nem kell tegeződnünk? -nevetett Marica.
Állandó játék volt ez kettejük között, hol az egyik kezdte az egyik végén, hol a másik folytatta a másikon.
Amikor elverte éhét, azt mondja a katona a paraszt-lánynak: ihatnék is.
Az meg már fut újra, s hozza ki a kamrából a jó hideg borocskát, barátok borát ezüstkancsóban.
Kenőcsért, jóslásért a mindszenti fekete barátok is feljártak a cotagéhoz, s fizettek mikor milyük volt, azzal.
Ivott a legény, s hallgatott. Nézte az eget, a gomolyodó felhőket odafönn a végtelen kékségben. Arra gondolt, milyen jó lenne egy nagy madár hátán felrepülni odáig, s megnézni, mért kék az ég.

-Odahaza, a Loir mellett is pont ilyen, -mondta magában kicsit szomorkásan. Olyan távol volt már attól a világtól, mintha egy másik bolygón élne. Háború készült, ez is nyugtalanította. A barátok beszédéből kitudódott, a magas porta elindította csapatait, Havasalföldet már végigrabolták, ki tudja merre járnak most. Honoré de Boileau katona volt, a francia király lovagja, harcolni akart.
A kisfiú eleresztette a gyíkot és apjához tipegett. Rámutatott a nagy késre, ami a lovag derékszíján függött.
-Mi kéne kisember? -nézett rá az, félig leeresztett szemhéja alól.
A gyerek nem szólt, csak mutogatott a késre.
-Kés, -mondta Honoré. -Próbáld szépen te is: kés.
Válasz nem érkezett. Hmmmmmm.....
-Ne nyúzd, -szólt közbe Marica, -majd megtanul beszélni, ha akar.
Fecskék cikáztak a levegőben, bőgött a tehén, ugatott a kutya.
-Olyan kis kuka, -nevetett a katona. -Gyere ide kicsi Kuka. Nesze, itt a kés.
Lecsatolta övéről, s tokostól a kisfiú kezébe adta. A gyerek megpróbálta kihúzni, veszkődött vele.
Anyja fejcsóválva elnézte egy ideig, aztán hemperedett egyet a fűben, felült, s óvatosan kivette a vadászkést a kicsi kezéből.
-Kés, villa, olló, nem gyerek kezébe való!
-Ú' se tuggya kihúzni, -morogta Honoré, de Boileau.
-Akkor se játszóggyon vele, -állt a talpára Marica. -Magának is csak ennyi esze van!

Egész nap a mezőn dolgoztak. Estenden kitikkadva a nap hevétől körbe ülték a súlyos tölgyfa asztalt. Friss juhsajtot ettek fekete kenyérrel, s a barátok borát itták hozzá. Nem sokat beszéltek, ki-ki saját gondolataival volt elfoglalva. A gyerek már aludt, szuszogása oda hallatszott a padka mellől.
-No, jóccakát, akkor! -mondta Mirjam, amikor a kancsó kiürült. -Tegyük el magunkat holnapra.
Felállt, s nehézkes, fáradt léptekkel elcsoszogott.
A fiú a lányt nézte a lány a fiút. Marica arcát pír lepte el, vállát alig észrevehetően megvonta, s nemet intett a szemével. Honoré felkapta az ezüst kancsót, s a falhoz vágta. A csattanásra a gyermek felébredt, és sírni kezdett. Egy pillanatig a szerelmesek döbbenten néztek egymásra, aztán Marica a bölcsőhöz ugrott és ölbe kapta a kicsit. A lovag füstölgő méreggel fordult ki az ajtón, maga se tudta, kire-mire haragszik. Máskor is megesett, hogy valamelyikük fáradt volt, nem kívánta a szerelmeskedést, harag, háború, soha nem volt azelőtt e miatt. Kiment az istállóba, bevackolta magát a szalmába. Nyáron, amikor meleg volt, ott szeretett aludni. Több volt a levegő, nagyobb volt a tér körülötte. Szempillái lecsukódtak, hullani kezdett lefelé, egy sötét, mély kútba. De, hah, mi ez? Valami visszalökte. Egy eszme. Vagy inkább egy kép. Ott állt a kastély feljáróján, vértjén szikrát vert a napsugár. Szembe' vele mátkája, a királylány hófehér ruhában, karján rózsák. Mosolygott, hívta őt.

Felkelt. Megkereste a sötétben a kardját. Óvatosan, hogy zajt ne csapjon, kisurrant a holdfényre. Leült a küszöbre, ölébe fektette a pallost. Kihúzta vadászkését a tokból, s a hegyével kifejtette a nagy követ a markolatból. Odaosont a cotage ablakához, s a párkányra tette a rubintot.

Úgy ment el, hogy meg se csókolta a kisfiát

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10239
Időpont: 2008-01-13 16:02:22

Köszönöm Rozália, most már a véga felé járunk. Szörnyű dolgok következnek...brrr!

Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7470
Időpont: 2008-01-13 10:36:33

Szia!
Továbbra is figyelemmel kísérem ezt a regényedet is, és kíváncsian várom a fejleményeket.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Madár bejegyzést írt a(z) Szergej Jeszenyin: A költő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Kristályomhoz, szabadon című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej Jeszenyin: Az éjszaka című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: A költő címmel a várólistára

Zoltanovic alkotást töltött fel A találkozó címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Kiért is, miért is... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Evidens című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kiért is, miért is... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kiért is, miért is... című alkotáshoz

A. K. Mraz alkotást töltött fel A Fekete Csillag - 1# novella címmel a várólistára

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Hideg van! című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Csendes éjszaka című alkotáshoz

Erdős Sándor bejegyzést írt a(z) Csendes éjszaka című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) hacacáré című alkotáshoz

leslie b shepherd alkotást töltött fel Evidens címmel

sailor bejegyzést írt a(z) hacacáré című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Kiért is, miért is... című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mert című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hűség című alkotáshoz

Czövek Zoltán alkotást töltött fel Kecskerímek 1 címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Csendes éjszaka című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kiért is, miért is... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A saját farkába harapó című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Torony című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A saját farkába harapó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Taksonyi Robert: Washington / Washington címmel

Erdős Sándor alkotást töltött fel Az erdei kunyhó címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Porhóban fürdik... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Kiért is, miért is... címmel

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Porhóban fürdik... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022