HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 13 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52875 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-01-12
Anyuka és a szellemek 26.V. Két édes-keserű év telt el. Öröm is volt, gond is volt ez alatt a két év alatt bőven. Úgy jöttek egymásra, mint derűre a ború. Rosszra a jó, jóra a rossz. Nyár volt ismét, a fák boldogan tárták szét ág karjukat az erdő alján, belélegezték a napfényt. Zengett a mező a tücskök hangversenyétől. A virágok tarka sávjai lefutottak a patakig, s megfürödtek benne. Mirjam vizet hozott fel, ügyesen egyensúlyozta a vödröket a vállán keresztbe vetett hosszú farúdon. Beleöntötte a patak vizét a tekenyőbe, belegyűrte a fehérneműt had ázzon. Hétágra sütött a nap. -Ennék valamit, -mondta sóhajtva Honoré de Boileau Maricának, és letette a kaszát. Tenyerét beletörölte a nadrágjába. Felső teste meztelen volt, akár egy napszámosé. -Hozok cipót! -A lány felegyenesedett, két marka tele volt lekaszált szénával. A kisfiú, nem messze tőlük egy kis zöld gyíkot kergetett. Marica beszaladt a házba, térült, fordult, s már jövögetett is visszafele, kezében a jó fekete kenyérrel. Leültek a fűbe. A lovag keresztet rajzolt a cipó hasára, megtörte, s az egyik felét odanyújtotta a lánynak: egyen maga is! -Már nem kell tegeződnünk? -nevetett Marica. Állandó játék volt ez kettejük között, hol az egyik kezdte az egyik végén, hol a másik folytatta a másikon. Amikor elverte éhét, azt mondja a katona a paraszt-lánynak: ihatnék is. Az meg már fut újra, s hozza ki a kamrából a jó hideg borocskát, barátok borát ezüstkancsóban. Kenőcsért, jóslásért a mindszenti fekete barátok is feljártak a cotagéhoz, s fizettek mikor milyük volt, azzal. Ivott a legény, s hallgatott. Nézte az eget, a gomolyodó felhőket odafönn a végtelen kékségben. Arra gondolt, milyen jó lenne egy nagy madár hátán felrepülni odáig, s megnézni, mért kék az ég. -Odahaza, a Loir mellett is pont ilyen, -mondta magában kicsit szomorkásan. Olyan távol volt már attól a világtól, mintha egy másik bolygón élne. Háború készült, ez is nyugtalanította. A barátok beszédéből kitudódott, a magas porta elindította csapatait, Havasalföldet már végigrabolták, ki tudja merre járnak most. Honoré de Boileau katona volt, a francia király lovagja, harcolni akart. A kisfiú eleresztette a gyíkot és apjához tipegett. Rámutatott a nagy késre, ami a lovag derékszíján függött. -Mi kéne kisember? -nézett rá az, félig leeresztett szemhéja alól. A gyerek nem szólt, csak mutogatott a késre. -Kés, -mondta Honoré. -Próbáld szépen te is: kés. Válasz nem érkezett. Hmmmmmm..... -Ne nyúzd, -szólt közbe Marica, -majd megtanul beszélni, ha akar. Fecskék cikáztak a levegőben, bőgött a tehén, ugatott a kutya. -Olyan kis kuka, -nevetett a katona. -Gyere ide kicsi Kuka. Nesze, itt a kés. Lecsatolta övéről, s tokostól a kisfiú kezébe adta. A gyerek megpróbálta kihúzni, veszkődött vele. Anyja fejcsóválva elnézte egy ideig, aztán hemperedett egyet a fűben, felült, s óvatosan kivette a vadászkést a kicsi kezéből. -Kés, villa, olló, nem gyerek kezébe való! -Ú' se tuggya kihúzni, -morogta Honoré, de Boileau. -Akkor se játszóggyon vele, -állt a talpára Marica. -Magának is csak ennyi esze van! Egész nap a mezőn dolgoztak. Estenden kitikkadva a nap hevétől körbe ülték a súlyos tölgyfa asztalt. Friss juhsajtot ettek fekete kenyérrel, s a barátok borát itták hozzá. Nem sokat beszéltek, ki-ki saját gondolataival volt elfoglalva. A gyerek már aludt, szuszogása oda hallatszott a padka mellől. -No, jóccakát, akkor! -mondta Mirjam, amikor a kancsó kiürült. -Tegyük el magunkat holnapra. Felállt, s nehézkes, fáradt léptekkel elcsoszogott. A fiú a lányt nézte a lány a fiút. Marica arcát pír lepte el, vállát alig észrevehetően megvonta, s nemet intett a szemével. Honoré felkapta az ezüst kancsót, s a falhoz vágta. A csattanásra a gyermek felébredt, és sírni kezdett. Egy pillanatig a szerelmesek döbbenten néztek egymásra, aztán Marica a bölcsőhöz ugrott és ölbe kapta a kicsit. A lovag füstölgő méreggel fordult ki az ajtón, maga se tudta, kire-mire haragszik. Máskor is megesett, hogy valamelyikük fáradt volt, nem kívánta a szerelmeskedést, harag, háború, soha nem volt azelőtt e miatt. Kiment az istállóba, bevackolta magát a szalmába. Nyáron, amikor meleg volt, ott szeretett aludni. Több volt a levegő, nagyobb volt a tér körülötte. Szempillái lecsukódtak, hullani kezdett lefelé, egy sötét, mély kútba. De, hah, mi ez? Valami visszalökte. Egy eszme. Vagy inkább egy kép. Ott állt a kastély feljáróján, vértjén szikrát vert a napsugár. Szembe' vele mátkája, a királylány hófehér ruhában, karján rózsák. Mosolygott, hívta őt. Felkelt. Megkereste a sötétben a kardját. Óvatosan, hogy zajt ne csapjon, kisurrant a holdfényre. Leült a küszöbre, ölébe fektette a pallost. Kihúzta vadászkését a tokból, s a hegyével kifejtette a nagy követ a markolatból. Odaosont a cotage ablakához, s a párkányra tette a rubintot. Úgy ment el, hogy meg se csókolta a kisfiát Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |