Nagyot korgott a gyomrom. Éhes vagyok, pedig muszáj volna aludnom. A fejemre húzom a vékony takarót, amit anyu hozott nekem ma valahonnan, de még így is fázok. Már napok óta kikapcsolták a fűtést, és teljesen kihűlt a ház. Anyu viccelve azt mondta, hogy így van ez az egész városban, mert eltört valamilyen vezeték, és még nem javították meg. Talán már holnap vagy holnapután ismét jó lesz minden, és újra melegben lehetünk. Tudtam, hogy hazudik, mert ma voltam az egyik osztálytársamnál és náluk meleg volt. De nem árultam el neki, nehogy megharagudjon.
Újra korogott a gyomrom. Így nem tudok elaludni, inkább átfordulok a másik oldalamra. Hátha úgy könnyebb lesz. Nem lett. Most a másik lábam lóg ki a takaróból. Gyorsan összekuporodom, hogy ne érjen annyira a hideg. Próbálom álomba ringatni magam. Arra a pár falatnyi száraz kenyérre gondolok, amit vacsorára ettem. Össze is fut a nyál a számba. Megjelenik szemeim előtt anyu, ahogy odarakja elém a kis szelet, üres kenyeret, majd elfúlón hangon közli, hogy csak ennyi van itthon. Azt mind megehetem. De nem tettem, elfeleztem vele. Azért a sajátja felét visszaadta nekem. Szótlanul rágcsáltuk csöndben, majd ágyba parancsolt.
Megint megfordulok. Nagyon kényelmetlen ez az ágy. Hideg is, kemény is.
A nagy csattanásra összerezzenek. Tudom, hogy megjött apa, és most csapta be a kaput. Minden este ezt csinálja. Aztán majd belerúg a kutyába.
Megtette. Hallom, ahogy a Buksi vonyítva elfut tőle. Persze apu utána kiált, hogy minek ide ez a bolhazsák. Csak jöjjön vissza és megmutatja neki, hogy hol a helye. Aztán csattan a bejárati ajtó. A fejemre húzom a takarót, és énekelni kezdek. Azt is tudom, hogy mi jön most. Már előre hallom, ahogy anya sír.
Összetört az első tányér. Majd a második és a következő. Anya sikolt egyet, de csak halkan. Nem akarja, hogy meghalljam. Azt hiszi, hogy már mélyen alszom. De én attól még hallom. Apa most törte el a széket. Dobál és borít mindent, ami csak a kezébe kerül. A tányérokat, az asztalt, a poharakat és anyut. Igen, őt is bántani fogja. Ha iszik, akkor mindig bántja.
De ez nem mindig volt így. Régen, amikor még nem ivott ennyit, akkor csak tört-zúzott, ha rossz napja volt. Aztán egy idő után már anyut is bántotta és egyszer engem is. Egyik este, mikor lementem a zajra, anyu ott feküdt a földön és apu rugdosta. Anya csupa vér volt. Apa kiabált, hogy takarodjak a vissza a helyemre, de én nem tudtam mozdulni a félelemtől. Ezért engem is megvert, hogy megtanuljam, az van, amit ő mond.
Azóta anyu minden este korán elzavar aludni, nehogy engem is megverjen. Tudom, hogy most is őt bántja. Hallom, ahogy halkan nyögdécsel a fájdalomtól, majd pár perc múlva a teste leesik a földre. Aztán csend lesz. Apu elmegy aludni, anyu pedig ott marad a földön, összeverve.
Halkan sírni kezdek, egész addig, amíg el nem alszom.