A moziban

Zsu egész délután készülődött, a szobájában, míg a család többi tagja a parton napozott és fürdőzött.
Hat óra tájban Zsu felvette a táskáját, és átment Katáékhoz.
Bekopogott.
Kata nyitott ajtót.
- Szia. Mindjárt kész vagyok, csak pár perc.
- Szia.
- Gyere, addig bemegyünk a szobámba.
- Rendben.
Elindultak a lányok felfelé a lépcsőn.
- Még meg kell keresnem, a táskámat, és indulhatunk is. - mondta Kata, és kinyitotta az ajtóját. - Menjél.
- Köszi.
Kata már az egész szobáját feltúrta, a táskájáért, de sehol nem találta.

- Na végre. - rontott be a szobába Zoli. - Már azt hittem, hogy elmentetek nélkülem.
- Te hova készülsz? - kérdezte Kata, csípőre tett kézzel.
- Moziba! - jelentette ki Zoli, kiegyenesedve, az ajtóban.
- Hova??? - nyíltak kerekre Kata szemei. - Te, moziba, na ne röhögtess.
- Egyszer élünk, mindent ki kell próbálni, nem de, Zsu. - fordult Zoli Zsu - hoz.
- De. - mondta Zsu, elvörösödve.
- Készen vagytok? - kérdezte Zoli indulásra készen.
- Igen. - válaszolta Zsu, és elindult, az ajtó felé.
- Mennyetek csak, majd utolérlek benneteket. - mondta Kata, nem éppen lelkesedve.
- Rendben, a mozi előtt megvárunk. - mondta Zsu, és kiment az ajtón.

Zsu és Zoli, percek alatt oda értek a mozihoz. Bár még volt 30 perc a kezdésig Zsu és Zoli, megvették a jegyeket, és csöndben várták, hogy megjöjjön Kata.
Kata pár perccel a kezdés előtt érkezett.
Bementek, megkapták, a kukoricát és az italukat.
Kezdődött a film.
Az elején, mindenki bambán bámult, a vetítővászonra. A helyzet felforrósodásával, mindenkinek egyre kíváncsibb lett a tekintete.
Zsu néhol úgy megijedt, hogy szinte beleugrott Zoli ölébe. A film végére már szegény Zoli nem érezte a kezét, Zsu szorításától.
- Végre. -szólalt meg Zoli halkan.
- Tessék? - kérdezte Zsu értetlenül.
- Semmi, - Zoli nem akarta megbántani Zsu - t. - csak, - erősen törte a fejét, mit kéne mondania. - ki kellene mennem a mosdóba.
- Ja. - mondta Zsu. - miért nem szóltál, h engedjünk ki?
- Nem akartalak zavarni benneteket a film közben. - mondta Zoli, a fejét vakargatva.
- Legközelebb, te ülsz a szélére, és nem Én. - mondta Kata kissé ingerülten.
- Rendben. - vágta rá Zoli, életében először Kata javaslatára.
- Mi kint megvárunk. - javasolta Zsu. - Jó?
- Igen, persze. Sietek. - mondta Zoli és kiment a teremből.
Zsu és Kata is elindultak, és közben megbeszélték a filmet. A terem ajtajában lévő szemetesbe kidobták a három zacskót és az üres papír poharakat.
- Húú. Tényleg gyors vagy. - mondta Zsu, mikor meglátta Zolit a mozi ajtajában állva.
- Én, mondta. - mosolygott el Zoli dicsekvően.
- Igaz. - mondta Zsu visszamosolyogva.
Elindultak hazafelé.
Mire odaértek az utcába, a szülők nevetésétől volt hangos a környék.
- Mi ez a hahotázás? - kérdezte Zoli értetlenül.
- Csak a szüleink. - kiabált vissza Zsu, aki már a kertben állt.
- Értem. - kenődött el Zoli képe.

- Sziasztok! - köszönt Zsu, beérve a hátsókertbe.
- Szia! - köszöntek vissza, a szülök.
- Milyen volt a mozi? - kérdezte Anya.
- Nagyon jó volt. - mondta Zsu mosolyogva.
- Katát és Zolit hól hagytad? - kérdezte Magdolna.
- Szia Anya! - mondta Zoli elkenődve.
- Szia Anya! - mondta Kata mosolyogva.
- Gyere Zsuzsi, későre jár. - mondta Anya.
- Rendben. Jó éjszakát. - köszönt el Zsu.
- Sziasztok. Jó éjt. - köszönt el a Lakatos család kánonban.