Nemes családból származom így engedjétek meg, hogy illedelmesen bemutatkozzam.

Hópihe Márton a becsületes nevem.

Gazdám kicsi koromban Marcinak becézgetett. Amikor rossz fát teszek a tűzre akkor csak úgy gorombán Mártonnak hívnak. Mostanában elég sűrűn szólítanak így.
Megtudtam, hogy egy néni amikor meglátta a fényképemet a hálón, elnevezett Hópihének. Csak tudnám milyen hálót emlegetnek. Azóta ez a vezeték nevem, Ő pedig a keresztanyám.
Minden szál szőröm hófehér. Nem is baj, így legalább nem látszik majd rajtam az idő. Nagyon jó sorom van a gazdáméknál. Már sikerült teljesen beidomítani Őket. Gyenge gyomrom egyáltalán nem bírja a koplalást. Na ez aztán meg is látszik rajtam. Régebben fürgén futottam, ugrottam. Most valami csüng a két lábam között és ez kicsit akadályoz a mozgásban.
Eddig észrevétlenül ki tudtam magam szolgálni. Amikor senki nem figyelt, felugrottam az asztalra és ami a lábasban volt azt mind kinyaltam. Kis idő múlva jött a gazdasszony és akkora botrányt csapott, hogy kénytelen voltam elmenekülni. Nem előnyös a hófehér bundám, mert sokáig meglátszott rajta a szaft, így azonnal lebuktam. Azóta nem maradhatok egyedül a konyhában, pedig szívesen elidőznék a fazekak között.

Van itt egy nagy kutya aki olyan csúnyán néz rám, hogy a hideg futkos a bundámon. Próbálom ijesztgetni, felborzolom a szőrömet, de hiába. Ahogy közeledek az ajtóhoz, azonnal felém ugrik és éktelen ugatásba kezd. Még szerencse, hogy nem ér el, mert van itt egy átlátszó üvegfal vagy mi, így nem fér hozzám. Biztos szívesen megkóstolná hátsó fertályomat. Nem tudom miért haragszik annyira, pedig a múltkor olyan remekül eljátszottunk egymással. Belecsimpaszkodtam az orrába és nagyon jót hintáztam. Mindegy, ha nem hát nem. Marad a két barátom akikkel egész nap kergetőzünk kedvünkre. Már az a ronda kutya sem hiányzik. A szobában meg azok a hófehér gyönyörű valamik a plafontól a földig nagyon jók. Remekül lehet rajtuk hintázni.
Előfordul, hogy a két öreg barátom rám unnak, de nem hagyom magamat lerázni. A múltkor sikerült felugranom a szekrény tetejére. Onnan igazi a kilátás.Még az a morc nagy kutya is kis nudlinak tűnt.

Amikor meguntam a magaslati levegőt, egy ugrással épségben a szoba közepén landoltam. Nem úgy a váza amibe a lábam beleakadt. A csörömpölésre lett nagy riadalom. A gazdám, akivel remekül kijövök, ismét Mártonnak hívott. Gyorsan befutottam az ágy alá. Megvártam amig tiszta lett a levegő és újabb akcióba kezdtem.
Gazdámék valószínüleg nekem csináltak egy pompás hintát. Szépen csillog-villog. Nekifutásból céloztam meg a tetejét, de sajnálatomra felborult. Már megint futhattam, mert gazdám mérges hangját hallottam. Sok szép dísz szanaszét hevert a parkettán. Csörömpölés.... söprű.... lapát és megint maradt a megbújás. Lapítottam amíg ismét csend lett.

Egy kis idő után úgy döntöttem, hogy elég volt a bújkálásból. Lassan vacsoraidő. Ha továbbra is az ágy alatt maradok elfelejtenek vacsoraosztáskor. Szép lassan előbújtam és jobbnak láttam, ha felmászom gazdasszonyom számítógépéhez. Rám fér egy kis tanulás. Amíg ő írt, egy kicsit én is beseGÍTEttem. REMLÉlem nem VESZIK éSZRE, hogy itt LÁBATlankodok. Milyen ÉRDekes E Z A masina. Többet KELLene itt ténykednem, HOGY mihamaRABB profi legyeK.


Jajj már itt sem hagynak békén. Kénytelen vagyok meghúzódni egy kicsit itt a sarokban. Úgyis elfáradtam, most pihenek egyet. Ha esetleg hangosabban dorombolok akkor bocsika.


Mondjátok meg keresztanyámnak, hogy csókoltatom.