HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53066

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-09-29 00:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: AshandirFeltöltés dátuma: 2008-03-26

A lény

Fém ütődött fémhez éles csattanással, ami az egész visszhangos, sötét termet végigjárta többször is visszaverődve a falakról. A kézilámpa fényében a két overálos alak összerezzent, és félelemmel telt tekintettel nézett körbe a fényen kívüli mély homályba. Egy régi légvédelmi óvóhelyen voltak, a penészes falakon ott málladozott az évtizedes festék. Halk zörgéssel dolgozott valahol a messzeségben egy légcserélő. Mindent a dohszag ült meg nehézkesen.
- Az ég áldjon meg Phillip! A szívbaj hozod rám! - mondta az idősebb, őszesfekete hajú férfi, fiatalabb társának. - Vigyázz jobban azzal a vacakkal, így is összecsinálom magam itt.
A lámpa hideg fénye fakóvá tette bőrüket, kék overáljukon olaj és koszfoltok sötétlettek. Az idősebb egy fél fejjel magasabb volt az ifjúnál, ráncos arcán elhanyagolt többnapos borosta meredezett. Kezében egy horpadt vödröt tartott, ami le volt takarva egy koszos ronggyal. Társa huszonéves lehetett, szőke hajú, világoskék szemeivel nézett az öregre. Kezében enyhén remegett a lámpa.
- Bocsánat, nem figyeltem hova lépek... - mormogta Phillip.
Egy szűkebb folyosóban haladtak tovább, ahol tízméterenként vasajtók álltak. Némán sétáltak köztük, csak a bakancsaik verte koppanások hallatszottak, majd az egyiknél megálltak. A régen katonai zöld festék nagyrészt lepergett már, de egy ismeretlen kéz krétával egy keresztet rajzolt rá. A fiú egy nagy kulccsomót vett elő, és az egyik kulccsal kinyitotta a zárat. Halkan nyikordult az ajtó, amint befelé nyílt.
A lámpa fénye először egy üres fémtálra vetült a piszkos betonpadlón, olyanra, amilyenben a kutyák eledelét tartják. Mellette egy kis halom fekete toll hevert, rajtuk barnára száradt vér. Oldalra vetült a fény, és egy földön kuporgó alakot világított meg.
A hatalmas ápolatlan, fekete szárnyak voltak a legfeltűnőbbek, mik szinte betakarták. Alóluk koszos csupasz láb lógott ki, és barnás csapzott, hosszú haj. Ahogy a fénykör elérte felnyögött, és kezét felemelte, mintha egy ütést akarna elhárítani. A szárny alól kivillant egy valaha fehér tunikaszerű ruha, ami szinte szürke volt a mocsoktól és a rászáradt vértől. Haja az arcába hullott, égkék szeme viszont még így is ragyogott, ahogy belenézett a lámpába. Nehézkesen próbált minél messzebb kúszni az emberektől, lábai a padlót kaparták.
- Nem szeretek idejönni - mondta az öreg, majd a tálhoz lépet, és valami undorító löttyöt öntött bele, elfordult, ahogy megcsapta kesernyés szaga.
Phillip közben közelebb ment a lényhez. Az felnézett rá, finom vonású arcán karmolások éktelenkedtek. A fiú meglepve látta, hogy a mellkasán a ruha két domborulatot takar. Alaposabban megnézte az arcot, és nőies vonásokat vett észre rajta. Szép volt, még így mocskosan is. És azok a kék szemek! A lény halk dallamos hangot adott ki, mint amikor egy síp szólal meg halkan.
- Mi volt ez? - fordult hátra az ősz hajú férfi. - Hagyd már! Ne piszkáld, menjünk már inkább, rá akarok gyújtani.
- De David, ez egy lány! És beszél is, csak nem értem mit. - magyarázkodott a fiú, közben gesztikulál a lámpával, amitől az árnyak szédítően imbolyogni kezdtek.
- Miért teszik ezt vele? - kérdezte Phillip, rávilágítva a szárnyas lényre, aki erre összerezzent.
- Nem tudom - morogta rekedten David. - Itt van már évek óta. Mikor én idekerültem, már itt volt. Állítólag nincsenek, hát olyanjai, mint a nőknek, csak a teste olyan. Érted, nah... Van, aki azt mondja ufó. Van, aki szerint angyal. De hát olyanok nem is léteznek, azt hiszem. Nem tudom, én nem vagyok templomba járó, de nagyon angyalosan néz ki. De nem teljesen mindegy neked?
- Segítenünk kéne neki, nem? - vetette fel bizonytalanul Phillip.
- Miért? - horkant fel David. - Hogy kirúgjanak mindkettőnket? Az nem hiányzik nekem.
- De hát szenved... - a fiú félbehagyta a mondatot látván az öreg tekintetét.
- Gyere, cigizni akarok! - indult David az ajtó felé, ám látta, hogy a fiú nem mozdul, csak a lényt nézi. - Gyere már, az isten verjen meg! Hagyd ott, ahol van!
A fiú eleresztette a füle mellett a szavakat, csak nézett bele abba a szép kék szempárba, amilyenhez foghatót még nem látott. Szinte belelátott a lény tiszta lelkébe, azokon a zafír ablakokon keresztül. Nyílt volt, nem volt benne titok, csak mélységes fájdalom, és mélyen valami szeretet. Ez a lény jó volt, érezte.
- Phillip! - kiáltott David.
- Megyek... megyek már. - motyogta a fiú, és nehezen, de elindult kifelé.
Amikor az ajtóhoz ért, még egyszer visszanézett, és látta, hogy őt nézi a szárnyas lény. Majd megszakadt a szíve, hogy itt kell hagynia a sötétben, egyedül. Legszívesebben odament volna hozzá, megölelte volna, és megnyugtatja, hogy kiviszi innen egy fényes, tágas helyre, ahol szabad lehet.
David egy erőteljes mozdulattal becsapta az orra előtt az ajtót, és a zárban hagyott kulccsal becsukta. Az a csattanás, amit az ajtó okozott, még sokáig visszhangzott a folyosókon. A fiú lelkében, pedig még tovább.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Éjszaka címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Örök Páros című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Örök Páros című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kivágott ősfa vagyok című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Maroknyi csend című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Elengedés... című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Kivágott ősfa vagyok című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Ősszel címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Helyesírás fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az Őszhöz című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Helyesírás fórumtémához

Klára bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Gyertyatartó (Alter) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Gondolatok egy téli téjkép előtt című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Október van című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Október van című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Október van címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Endre napra / Auf den Endre Tag címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 144. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 144. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szövegértés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az Őszhöz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A Nyár Asszonya című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A Nyár Asszonya című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A sejtelmes Köd című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Bluest szakító címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Műzsa-mars című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Műzsa-mars című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Műzsa-mars című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A sejtelmes Köd című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Műzsa-mars című alkotáshoz

Saskó Éva bejegyzést írt a(z) Műzsa-mars című alkotáshoz

Saskó Éva alkotást töltött fel A sejtelmes Köd címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 144. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 144. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022