HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51437

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: GunodaFeltöltés dátuma: 2006-06-12

Egy ellesett pillanat


A magányos kis nőalak lehajtott fejjel, hosszú, ráérős léptekkel haladt a folyóparti sétányon. Sötét szemének pillantása a Duna vizén tükröződő esti fényeken nyugodott. Nem fordult a padok felé.
A fiatal pár előtt is úgy ment el, hogy észre sem vette őket. Cipősarka halkan koppant a sétány kövén, hosszú szoknyáját meglebbentette a vízszagú szél. Nem nézett fel, és a világos szemek pillantását sem érezte meg magán. A szempárét, melynek puszta látványa is örömmel töltötte el valaha, és amelyben hiába próbálta kifürkészni társa szándékait; azokat a szemeket, miket szívesen kivájt volna üregükből tehetetlen haragjában azon a rossz emlékű napon.
Az exbarát első gondolata a megkönnyebbülés volt, amint látta a "régit" távolodni.
"...Nem vett észre! Hálaistennek... Ki tudja, mit művelt volna, ha meglát ezzel a lánnyal... hiába szakítottunk már ezer éve. Mindig őrült féltékeny volt."
Most, hogy már biztonságban tudta magát, a férfi előrehajolt, és kritikus kíváncsisággal fürkészte a távolodó alakot.
"... Hát, nem sokat változott: ugyanolyan a teste, a festetlen arca, a bokalengető ruhája. ...Ugyanolyan jelentéktelen, ahogyan ő mondaná. Igen, sosem bízott önmagában, ... helyette inkább belém kapaszkodott."
Hunyorogva bámult a volt kedves után.
"Valami azért mégis megváltozott rajta..." - hallotta belülről a halk hangok egyikét. A hangokét, melyek szüntelenül suttogtak, mormoltak, magyaráztak fejében. Már nem igazán zavarták: megtanult együtt élni velük, sőt, felhasználni őket, amikor egy-egy új nőhöz közeledett. (...Hát nem izgalmas egy olyan pasi, akinek titokzatos hangok szólnak a fejében?!)
"Komoly, zárkózott, megközelíthetetlen, sokkal inkább az, mint a te idődben... - folytatta a hang, majd kissé rosszmájúan hozzátette: - ...és csak úgy ordít róla a magányosság; tudod, amit annyira el akart kerülni!"
A férfi kelletlenül húzta el a száját:
"Na és? Ebben én nem vagyok hibás. Engem is sokszor elhagytak már!"
Haragosan bámult a vízbe, ám elméje átvette a hatalmat akarata felett, elé vetítve az évekkel azelőtt történteket. Újra átvonaglott rajta az a kényelmetlen, émelyítő érzés, amely búcsúajándékának átadását kísérte azon az ősziesen hűvös, nyálkás májusi estén. Maga előtt látta, amint a lány arcára lassan kiül a testet-lelket zsibbasztó, fájdalmas hitetlenség, amely még őt, a bevallottan "hétpróbás gazembert" is mellbe vágta. Színtelen hangjának suttogását sem tudta elkerülni:
"Úristen... hát már megint hét év..."
Sok nőt elfogyasztott már: többször kirúgták, és ő sem maradt a hölgyek adósa, ettől azonban mégis remegni kezdett a gyomra, és valami arra késztette, hogy a másik kezét keresse és meggyőzni igyekezzen, hogy jön majd helyette más, aki jobb, aki érdemesebb a szerelmére..., és nem kell újra hét évet várnia, hogy ez a valaki rátaláljon.
A lány verejtékes, hideg ujjai kisiklottak vigasztalónak szánt kezéből. Kérdései, melyek könyörtelenül kiderítették a valóságot, a harmadik létezését, acélként vágtak és parázsként égettek. Gyötört és gyötörtetett.
Ami azon az estén köztük történt, sosem bocsátotta meg exkedvesének, aki egy ideig még vágyott együttérzése, gondoskodó szeretete után, és szívesen formálta volna barátsággá a részéről kihűlt szerelmet. Többször felkereste, ajándékot vitt neki, a lány szemében azonban már kihunyt a ragaszkodás tüze, és arca fájdalmasan élettelen volt. Amikor utoljára próbálkozott, azt kapta viszonzásul, hogy se látni, se hallani nem akarják; régi társát ne is keresse többé.
"... De talán most, igen, most kéne felkelni, utolérni, és megmondani neki, hogy tényleg sajnálja, hogy talán nem így kellett volna, hogy jobban kellett volna figyelnie rá, már a kezdetektől..."
A férfi mégsem mozdult.
"Ugyan minek? Hiszen már nem szereted. Tulajdonképpen régebben sem szeretted: rövid fellángolás volt csak... Arról meg igazán nem te tehetsz, hogy ő ilyen komolyan vette a dolgot! Legyen hálás neked, hogy mégis kitartottál mellette majd' egy évig. Pedig nem volt könnyű: micsoda nyűg volt ez a csaj a nyakadon...! Egy nehéz kolonc, aki teljesen magának akart, és aki gyűlölte, hogy a baráti köröd szinte csak lányokból áll, persze a csinosabbakból...
És aki mindent megtett, hogy bűnösnek érezd magad, amikor - ráunva folytonos nyavalygására - újra nekiláttál a hódítás vérforralóan izgalmas feladatának. Magához akart láncolni, ahogy mindegyik."
Gyors oldalpillantást vetett a "legújabbra", a friss hódításra, aki lágyan cirógatta az ő ernyedt, szórakozott kezét, és fényes szemű áhítattal nézett fel a férfi arcára. Gépiesen szorította vissza a lány puha kezét, és figyelme újra a távozó felé kalandozott:
"... Különben is, mit mondhatnék neki? Hogy szia, ezer éve nem láttalak, hogy vagy?! Végig sem hallgatna, csak rám pillantana azzal a sebzettségét szigorúan őrző szemével, és nem válaszolna."
"De hát miért is kéne veled szóba állnia? Neki te voltál az egyetlen, a megváltó a hosszú magány után, neked viszont csak egy barátnő a sok közül. Nem szeretted jobban, mint bármelyiket, és ezt tudtára is adtad, nemcsak a hozzáállásoddal, de szavakkal is:
'Senkinek sincs bérelt helye mellettem.' - emlékszel? Bár erre a mondatra nem lehetsz túl büszke..."
Ez a hang nem a megszokottak közül való volt: ahhoz túlságosan szigorúan és tisztán szólalt meg odabenn. A férfi feszengett a helyén, és gondolatban így felelt:
"...Azért mondtam, mert így igaz. De ha egyszer megtalálom az Igazit, arra vigyázni fogok. Megadok neki mindent."
"Miféle Igazit? Azt hiszed, létezik ilyesmi? De ha létezne is, te akkor sem ezt keresnéd, hiszen tudod... Te a hódítás ízét, a szép szavak hatását, a szemérmesen megnyíló új és új ölek szorítását akarod, semmi mást! A nyugalom, a hűség, a házi békesség számodra maga lenne a pokol..."
A magányos kis nőalak a sétány végéhez ért. Előtte lépcső magasodott. Jól ismert mozdulattal fogta össze és emelte meg hosszú ruhája szegélyét, mint egy hajdan-volt, rég porladó udvarhölgy.


2001.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-10-22
Összes értékelés:
94
Időpont: 2009-07-30 23:01:29

Üdv!

Az előttem szólók nagyrészt leírták, ami eszembe jutott. Bár egy apróság azért maradt:
gyönyörűen, életszerűen láttatod velünk a történéseket, ehhez csak gratulálni tudok!
Nagyon jó írás, olvastatja magát!:)
Örülök, hogy olvastalak!
Niké
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
694
Időpont: 2008-11-25 21:45:26

Igazad van. A diagnózis pontos! Érdemes elolvasni a folytatást is, hasonló címmel.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5479
Időpont: 2008-11-25 12:48:45

Szia Gunoda!
Valami fontosat, valami lényegeset ragadtál meg, ebben az olvasmányos novelládban.
A fiú a játék varázsának rabja. Igen, mindnyájan emlékszünk erre. Amikor szép, új, vonzó felnőtt testet kapunk és a másik nem meghódítása csak játék. Az izgalom, az élvezet amikor a kiszemelt visszanéz, amikor visszamosolyog, amikor visszacsókol, amikor kinyitja a lelkét, amikor átölel. Van aki örökre rabja marad ennek a játéknak? Nem unja meg sohasem? Nem képes a játékon túl lépni és megszeretni senkit? Nem varázsolja el valaki csókja? Valaki lelke? A lány a szeretet koldusa. Szeretne szeretve lenni, talán nem is ez a fiú kell neki... hanem végre valaki akit elvarázsolt. Milyen igaz történet. Minden szereplőjét ismerjük. Itt vannak körülöttünk. A szerepek nemtől függetlenek...
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
Időpont: 2008-04-14 20:38:40

Kedves Gunoda!
Az írás egész jó, de van pár dolog, amit kifogásolnék benne. Túl sokszor használod a "férfi" és a "lány" szavakat, olyankor is, amikor egyértelmű, hogy ki csinált vagy mondott valamit, és ez zavaró (nekem). Talán egyszerűbb lett volna keresztneveket adnod a (fő)szereplőknek, hogy elkerüld ezt a fajta szóismétlést. A vesszőkkel te is hadilábon állsz, mint oly sokan:) Maga a történet jó, és hiteles. Amúgy bennem is a lány iránt ébredt szánalom, a pasit pedig megvetésre méltónak találtam:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Gothicure
Regisztrált:
2007-01-01
Összes értékelés:
20
Időpont: 2008-02-14 17:56:42

Kedves Gunoda!

ez is egy olyan írás,mi "önmagáért vetít"..
A Kelták nagyobb költségvetést igényelnének,de ami késik nem múlik.:-)
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-06-19 21:18:08

Ügyes. Az én gondjaim - más szemével!

Gyula már megírta a lényeget, sokat nem is fűznék hozzá. Talán csak annyit, remek a keret! Ez helyezi egészen más megvilágításba az egész történetet; ettől az, ami: vészharang - emberek! figyelem! a másikban is ott pislog egy lélek!
Tanulságos. Örülök, hogy rátaláltam...

Üdvözlettel:

Kuvik
Alkotó
amazonasz
Regisztrált:
2006-08-10
Összes értékelés:
275
Időpont: 2006-08-14 01:35:23

Kedves Gunoda
Nagyszerűen fogod meg a lényeget az írásaidban. Az emberi érzések, és miértek rejtett titkait úgy tárod a világ elé, hogy abban mindenki megtalálja a saját "szeletét". Igen. Így kell írni, ha adni akarunk valamit, valami plusszot, amely felrázza az embereket, hogy könnyebben felismerjék énjük, még önmaguk előtt is rejtett mélységeit. Mert ha valaki szembesül azzal, amit "nem akart meglátni" önmagában, az már fél siker ahhoz, hogy véltoztatsson rajta.
Szeretettel Gyula
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
694
Időpont: 2006-08-04 18:58:17

Köszönöm a visszajelzést. A szereplők valódiak, a helyszín és a találkozás kitalált. De megtörténhetett volna.
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2006-07-31 10:09:02

De rossz érzés volt olvasni, a másik oldalról nézni egy ilyen kapcsolatot, vagy volt kapcsolatot. Szinte nekem fájt ez a közöny lány iránt! De tetszett, végig kellett olvasnom!
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-13
Összes értékelés:
47
Időpont: 2006-06-14 13:51:36

Kedves Gunoda!
Nagyon életszerű, amit írtál. Tényleg léteznek ilyen lányok. Szerintem ők egy egészen más világban élnek. Csak valakinek ki kellene őket mozdítani onnan. Persze nem biztos, hogy lehetséges.
Nekem tetszett, ahogyan megközelítetted a témát.
Üdv: Emma

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az öcsém, meg én című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Fordulat címmel

szhemi bejegyzést írt a(z) Csillagokban kereslek ( Anyák napjára ) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Kék Hold című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A Gondolkodó című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kóbor golyó című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)